Gašnica
| Gašnica | |
.jpg) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Bosznia-Hercegovina |
| Entitás | Szerb Köztársaság |
| község | Gradiška |
| Jogállás | falu |
| Körzethívószám | (+387) 51 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 354 fő (2013)[1] |
| Népsűrűség | 14,5 fő/km²[2] |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 24,43 km² |
| Időzóna | Közép-európai (UTC+1) CEST (UTC+2) |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 10′ 15″, k. h. 17° 04′ 43″45.170833°N 17.078611°EKoordináták: é. sz. 45° 10′ 15″, k. h. 17° 04′ 43″45.170833°N 17.078611°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Gašnica témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Gašnica (szerbül: Гашница), falu Gradiška községben, Bosznia-Hercegovinában, Bosanska krajina területén, a Szerb Köztársaságban.
Fekvése
[szerkesztés]Bosznia-Hercegovina északi részén, a Potkozarje területén, Banja Lukától légvonalban 45, közúton 55 km-re északra, községközpontjától légvonalban 13, közúton 18 km-re nyugat-északnyugatra, Orahova és Bistrica között, a Száva-folyó jobb partján fekszik ott, ahol a Gašnica-patak a Szávába ömlik. A település domborzata két részre tagolódik. A Szávamenti rész, sík, hordalékos talajú, tengerszint feletti magassága 90-100 méter. A település déli része felnyúlik a Prosara-hegység északi lejtőire, ahol 300 méter fölé emelkedik. Több, kis településből áll.
Népessége
[szerkesztés]| Nemzetiségi csoport | Népesség 1991[3] |
Népesség 2013[3] |
|---|---|---|
| Szerb | 417 | 347 |
| Bosnyák | 0 | 2 |
| Horvát | 1 | 3 |
| Jugoszláv | 17 | 0 |
| Egyéb | 8 | 2 |
| Összesen | 443 | 354 |
Története
[szerkesztés]A falu középkori életére utalhat az a 9. – 10. századi, vasból készült, „fecskefarkú” nyílvessző, amit a területén találtak.[4] A település 1537 körül, Gradiška elestével került török kézre. Az oszmánok uralma alatt Gradiškához hasonlóan a kobaškai kapitányság része volt, melynek központja eredetileg Bosanski Kobašban (a mai Kobašban Srbacban) volt. Amikor Szlavóniából gyakori osztrák-magyar betörések voltak, a kapitányság székhelyét 1723-ban Kotorba, a mai Kotor-Varošba helyezték át.
1875. augusztus 28-án csata zajlott itt a hajdúk és a Petar Popović Pecija vezette felkelők, valamint a törökök és a helyi parasztok között. Pecija ebben a csatában halt meg, amikor egy ebből a faluból kilőtt puskalövedék a Száva túloldalára menekülő Peciját eltalálta.
A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz, ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során az Orahovo községhez tartozó településnek 75 háztartása és 371 ortodox szerb lakosa volt.[5] 1910-ben a Bosanska Gradiškai járáshoz tartozó településen 122 háztartást, 600 ortodox szerb, 1 muszlim és 2 római katolikus lakost találtak.[6] A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része. 1921-ben 141 háztartása és 796 lakosa volt.[7]
.jpg)
Jugoszlávia megszállása után a település a Független Horvát Állam (NDH) része lett. Lakói közül sokan csatlakoztak a Kozara-hegységben megbújó partizánokhoz. 1945-től a település a szocialista Jugoszlávia része lett. A boszniai háború idején a település a Boszniai Szerb Köztársaság része volt.
Híres emberek
[szerkesztés]Ebben a faluban született 1925. december 19-én Lepa Radić (1925-1943) a nemzeti felszabadító hadsereg fiatal harcosa, Jugoszlávia nemzeti hőse.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=20125
- ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=20125
- ↑ a b Popis 2013 u BiH – Gradiška (bosnyák nyelven). statistika.ba. (Hozzáférés: 2024. november 7.)
- ↑ Arheološki leksikon BiH Tom. 2.. Zemaljski Muzej Bosne i Hercegovine Sarajevo, 1988. (Hozzáférés: 2024. november 10.)
- ↑ Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 38. o.
- ↑ Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 168. o.
- ↑ Popisa stanovnistva u Kraljevini Srba, Hrvata i Slovenaca 1921. godine – izdanje Državne Statistike u Beograd u, Sarajevo, 1924. 105. o.
További információk
[szerkesztés]
