Mičije
| Mičije | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Bosznia-Hercegovina |
| Entitás | Szerb Köztársaság |
| község | Gradiška |
| Jogállás | falu |
| Körzethívószám | (+387) 51 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 41 fő (2013)[1] |
| Népsűrűség | 5,1 fő/km²[2] |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 8,09 km² |
| Időzóna | Közép-európai (UTC+1) CEST (UTC+2) |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 59′ 22″, k. h. 17° 07′ 09″44.989444°N 17.119167°EKoordináták: é. sz. 44° 59′ 22″, k. h. 17° 07′ 09″44.989444°N 17.119167°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Mičije (szerbül: Мичије), falu Gradiška községben, Bosznia-Hercegovinában, Bosanska krajina területén, a Szerb Köztársaságban.
Fekvése
[szerkesztés]Bosznia-Hercegovina északi részén, a Potkozarje területén, Banja Lukától légvonalban 23, közúton 38 km-re északra, községközpontjától légvonalban 20, közúton 24 km-re délnyugatra, a Kozara-hegység keleti lábánál, 170-300 méteres magasságban fekszik.
Népessége
[szerkesztés]| Nemzetiségi csoport | Népesség 1991[3] |
Népesség 2013[3] |
|---|---|---|
| Szerb | 4 | 26 |
| Bosnyák | 0 | 3 |
| Horvát | 358 | 11 |
| Jugoszláv | 14 | 0 |
| Egyéb | 13 | 1 |
| Összesen | 389 | 41 |
Története
[szerkesztés]Mičijét először 1237-ben említik az egyházi feljegyzések, amikor egy Pavao Dragicević nevű horvát katolikus pap bérmálást tartott a Mičijében élő gyermekek számára. A faluban sok nagycsalád élt, gyakran több mint 10 gyermekkel. Mindenki földművesként dolgozott. A dialektusuk alapján az emberek Dalmáciából kellett, hogy származzanak.[4] A település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz, ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része. A falu és temploma 1923-tól a šimići Szent Péter és Pál plébánia filiája volt. Jugoszlávia megszállása után a település a Független Horvát Állam (NDH) része, majd 1945-től a szocialista Jugoszlávia része lett. 1956-tól főleg a fiatalok mentek külföldre vendégmunkásnak. Ez gazdasági fejlődést eredményezett. Az infrastruktúra több szempontból is fejlődött. Az új házak gombaként szaporodtak. Egyre több volt az autó és a mezőgazdasági gép. 1972-ben bevezették a villanyt és bekötőút épült Turjakba. 1963-ban új iskolát építettek. Az új katolikus templom 1988-ban nyílt meg. Egyre több házat kapcsoltak be a telefonhálózatba.[4]
A boszniai háború idején a település a Boszniai Szerb Köztársaság része volt. Ennek ellenére a horvát többségű falu aránylag békében élhetett. 1995. augusztus 25. azonban Mičije történetének egyik legsötétebb napja lett, amikor a micijei lakosokat erőszakkal kilakoltatták. A helyieket két buszra parancsolták. Házaikat lebontották, anyagukat építőanyagkétn adták el. A legtöbb mićijei lakos az Horvátországban lelt menedékre, de sokan Ausztriában, Németországban, Svájcban, Svédországban, Kanadában, gyakorlatilag a világ minden táján kaptak védelmet.[4] A daytoni békeszerződést követő területfelosztásnál a település Bosanska Gradiška község részeként a Szerb Köztársaság területéhez került. Ma Mičijében már régen kihalt az élet, kihalt az iskola, bezárták az üzleteket, bezárták a házakat, elvadultak a gyümölcsösök, a Lubina-folyó partja, melyben egykor rengeteg pisztráng, rák, növény- és állatvilág élt szintén el van hanyagolva. A házak telkei többnyire üresen állnak, tulajdonosaik Horvátországban, Ausztriában, Németországban és a világ más részein élnek. Időnként eljönnek Mičijébe, de csak egy-két napra, amikor összegyűlnek a templom udvarán és a temetőben, ahol gyertyát gyújtanak őseik lelkéért.[5][4]
Nevezetességei
[szerkesztés]Páduai Szent Antal tiszteletére szentelt római katolikus templomát 1995-ben lerombolták. A háború után a mičijeiek adományaiból újjáépítették.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=20125
- ↑ http://www.statistika.ba/?show=12&id=20125
- ↑ a b Popis 2013 u BiH – Gradiška (bosnyák nyelven). statistika.ba. (Hozzáférés: 2024. november 7.)
- ↑ a b c d Erinnerungen an Mičije. forum-kroatien.de . (Hozzáférés: 2024. november 16.)
- ↑ Mičije selo ničije: Naša sugrađanka, penzionerka izgradila porodičnu zadrugu u pustom selu. glaslaktasa.com . (Hozzáférés: 2024. november 16.)
További információk
[szerkesztés]
