Ugrás a tartalomhoz

Felsőszeli

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Horné Saliby szócikkből átirányítva)
Felsőszeli (Horné Saliby)
Felsőszeli zászlaja
Felsőszeli zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNagyszombati
JárásGalántai
Rangközség
Első írásos említés1158
PolgármesterDobosy Pál
Irányítószám925 03
Körzethívószám00421 (0) 31
Forgalmi rendszámGA
Népesség
Teljes népesség3198 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség92 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság115 m
Terület34.84 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 07′ 28″, k. h. 17° 45′ 01″48.124444°N 17.750278°EKoordináták: é. sz. 48° 07′ 28″, k. h. 17° 45′ 01″48.124444°N 17.750278°E
Felsőszeli weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Felsőszeli témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Felsőszeli (szlovákul Horné Saliby) község Szlovákiában, a Nagyszombati kerületben, a Galántai járásban.

Fekvése

[szerkesztés]

A mátyusföldi község a Kisalföldön, Galántától 9 km-re délre, a Dudvág partján fekszik.

Története

[szerkesztés]

Az újkőkorszakban a lengyeli kultúra népe élt itt.

A 9-10. században Nagy Morávia része volt.

A magyar törzsek a 10. században telepedtek le a vidéken. Első temploma már a 11. század végén állt. II. Géza 1158-ban említi meg először Selyként. 1217-ben Zelyként említik. 1233-ban, valamint 1237-40 között már Utrapue Zeliként említik, így Alsószelivel együtt különálló települések. 1237-ben Zele alakban a Győrszentmártoni Bencés Főapátság oklevelében említik, amely uradalmának része volt. IV. Béla 1246-ban a heiligenkreuzi apátságnak adományozta. Templomát 1271-ben V. István oklevele is említi. I. Károly 1313-ban a Szécsényi Tamás lublói várnagynak adományozta. 1355-től Szécsényi Kónya csejtei várnagy birtoka. 1426-ban említik először a mai nevén. A 16. században a Thurzó és a Báthori-család uradalmának része. 1523-ban kiváltságokat kapott. 1524-ben megépült az újabb római katolikus templom, amely nemsokára a falu lakosságával együtt evangélikussá lett. A 17. században már az Esterházy család semptei uradalmának része, ezáltal 1620-ban Esterházy Miklós zólyomi főudvarmester visszaadta a katolikusoknak a templomot, amelyet 1770-ben lebontottak. 1817-ig a cseklészi uradalom része volt. 1708-ban már iskoláját is említik.

Fényes Elek szerint „Szeli (Felső), magyar falu, Poson vármegyében, az előbbeni falutól egy kis óra járásnyira. Ugyancsak a Dudvágh mellett: 850 kath., 1100 evang., 30 ref., 8 zsidó lak. Van kath. paroch. temploma, és evang. anyaszentegyháza. Határa igen termékeny; legelője, rétje bőséggel. F. u. gróf Eszterházy József, de bir benne szép inscriptionalis jószágtot Benyovszky Péter kapitány is.” [2]

A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Galántai járásához tartozott.

Az első Csehszlovákia alatt Saliby Hornie/Felső - Szeli volt a hivatalos megnevezés.

1938-45 között újra a Magyar Királyság része, ekkor Nyitra és Pozsony k.e.e. vármegyéhez tartozott.

A Beneš-dekrétumok alapján 1947. január 23-án a csehszlovák hadsereg által ostromgyűrűbe zárt községben elkezdődött a magyar lakosság az ország cseh részébe történő deportálása, ami összesen 240 családot (1013 személyt, közülük 126 hat éven aluli gyereket) érintett. Hátrahagyott házaikba Rózsahegy környéki szlovák telepesek költöztek be. A deportáltak többsége csak 1949-ben térhetett vissza. 1947. április 27-én megkezdődött a csehszlovák-magyar lakosságcsere. A több hónapon át tartó kitelepítések folyamán a község 1321 magyar lakosát (310 családot) toloncolták ki. Helyükre az áttelepülést önként vállaló magyarországi szlovákok érkeztek, elsősorban Tótkomlós és Békéscsaba környékéről.[3] 1957. július 17-én Csehszlovákiába érkezett Ho Si Minh észak-vietnámi elnök, aki többek között felkereste a helyi Egyesült Földműves Szövetkezetet.[4]

Népessége

[szerkesztés]

1828-ban 256 házában 1789 lakos élt, akik főként mezőgazdaságból éltek.[5]

1851-ben 1988 lakosából 1100 evangélikus, 850 római katolikus, 30 református és 8 zsidó volt.[6]

1910-ben 3477 lakosából 3463 magyar, 9 szlovák, 4 német és 1 egyéb anyanyelvű volt.

1938-ban 4145 lakosából 190 zsidó volt.

2001-ben 3134 lakosából 2100 magyar, 1001 szlovák, 1 német és 32 egyéb volt.

2011-ben 3220 lakosából 1953 magyar, 1165 szlovák, 10 cseh, 7 cigány, 5 ukrán, 2-2 orosz és ruszin, 1 szerb, 5 más és 70 ismeretlen nemzetiségű volt.[7]

2021-ben 3198 lakosából 1822 (+55) magyar, 1197 (+50) szlovák, 2 (+2) cigány, 2 ruszin, 42 (+7) egyéb és 133 ismeretlen nemzetiségű volt.[8]

Felsőszeli lakosságának nemzetiségi megoszlása

szlovák
9 fő (0%)
magyar
3463 fő (100%)
német
4 fő (0%)
egyéb
1 fő (0%)
*1910. évi népszámlálási adatok[9]
Felsőszeli lakosságának nemzetiségi megoszlása

szlovák
1001 fő (32%)
magyar
2100 fő (67%)
német
1 fő (0%)
egyéb
32 fő (1%)
*2001. évi népszámlálási adatok
Felsőszeli lakosságának nemzetiségi megoszlása

szlovák
1165 fő (36%)
magyar
1953 fő (61%)
német
0 fő (0%)
nem kiderített
70 fő (2%)
*2011. évi népszámlálási adatok

Neves személyek

[szerkesztés]

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Szent Lőrinc tiszteletére szentelt egyhajós római katolikus temploma 1775-ben épült gróf Eszterházy Ferenc költségén, klasszicista stílusban Jakab Fellenthali Fellner tervei alapján. Presbitériuma poligonálisan végződik, a homlokzat fölött levő toronnyal és hozzáépített sekrestyével. A főhomlokzat egyenes oromzatán csiga alakú díszítés van csúcsos tetőszerkezettel. A szentélyben a poroszsüveg-boltozat a csoportos oszlopsor ormain helyezkedik el, ami a hajóban is megtalálható. A templom oromzata falsávokkal, félköríves ablakkeretekkel szegélyezett. A tornyot pilaszterek tagolják, ami koronázópárkánnyal, órás számlappal és toronysisakkal végződik. 1823-ban leégett és 1944-ben is megsérült, de mindannyiszor megújították.
  • Egyhajós "türelmi" evangélikus temploma 1786-90 között épült. Szentélye poligonálisan végződő. Belseje egyenes mennyezetű, az oszlopain oldalsó matroneumok vannak. Harangtornyát 1830-ban építették. 1856-61 között neoklasszicista stílusba építették át, valamint tornyát is ekkor készítették el, ami kissé kiugró. Homlokzatát masszív pilaszterek és félköríves keretes ablakok tagolják. A torony alsó részét kordovánpárkány tagolja háromszög alakú timpanonpajzzsal, felső részén pilaszterek szegélyezik, majd háromszög alakú pajzsos koronázópárkány és atipikus barokk sisak zárja. Szószékoltára 1859-ből való, amelynek központi motívuma Aumayr Mihály pozsonyi festőművész Jézust az olajfák hegyén ábrázoló oltárképe. A keresztelőkápolna 1878-ból, az orgona pedig szintén a 19. század második feléből való. A második világháború alatt tornya megsérült, végül 1976-ban állították helyre. 1988-ban folytatódtak a felújítások.
  • 1938-ban gazdasági növekedése indult meg, így az 1950-es évekbeli kőolajkutatás folyamán Felsőszeli és Deáki határában termálvizet találtak, melynek hasznosítására az 1970-es években három medencével, étteremmel, szállodával és autóskempinggel ellátott termálfürdőt létesítettek. Az állami tulajdonú létesítmény 1991-ben a két község közös tulajdonába került. Azonban az egy évtizednyi közös üzemelést követően további fejlesztésének eltérő megítélése miatt a létesítményt kettéosztották, amely így területileg ⅔ részben Deáki, ⅓ részben Felsőszeli tulajdona lett.
  • Bibliotheca Pro Patria magán könyv- és kézirattár
  • Magyar tanítási nyelvű alapiskolája és óvodája 2001-ben vette fel a Széchenyi István nevet. A névadó emlékére az iskola parkjában egy Jozef Tkadlec öntötte harangot helyeztek el a Schmidt Róbert által faragott haranglábon, melyen egy Széchenyi-idézet olvasható: „Egynek minden nehéz, soknak semmi sem lehetetlen.”[12]
  • 2017-ben Ho Si Minh látogatásának 60. évfordulójára emléktáblát helyeztek el a községháza épületén.
  • 2022-ben a csehszlovák-magyar lakosságcsere 75. évfordulójára emléktáblát helyeztek el a könyvtár épületén.

Kulturális élet, rendezvények

[szerkesztés]
  • Csemadok
  • Rozmaring énekkar
  • Mátyus Néptánccsoport
  • Bicskás zenekar
  • Bercsényi Miklós Hagyományőrző Csapat
  • 72. számú Szent Lőrinc cserkészcsapat Felsőszeli
  • Farsangi Nótaest
  • Felsőszeli Lovastalálkozó
  • Szüreti felvonulás
  • Felsőszeli találkozó és táncház
  • Karácsonyi koncert

Érdekesség

[szerkesztés]
  • 2009
    2009
  • 2013
    2013

2009-ben épült egy gólyafészek, amely azóta használatlan.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  3. ↑ Zolczer László írása a Szabad Újság 2009. október 21-i lapszámában.
  4. ↑ Jankovič, Vojtech: 60. vyrocie navstevy Ho Ci Mina v obci Horne Saliby - www.postoveznamky.sk (slovak nyelven). Informacny filatelisticky portal www.postoveznamky.sk. (Hozzáférés: 2024. augusztus 16.)
  5. ↑ Alsó- és Felsőszeli a 20. században I. 
  6. ↑ Velemjáró: Felsőszeli | Településtár | Velemjáró (hu-HU nyelven). velemjaro.sk. (Hozzáférés: 2024. augusztus 16.)
  7. ↑ 2011. évi népszámlálás.
  8. ↑ ma7.sk
  9. ↑ Fórum Kisebbségkutató Intézet
  10. ↑ Az Új Szó 2004. szeptember 8-i lapszáma.
  11. ↑ Szlovákiai Magyar Írók Társasága
  12. ↑ Új Szó 2001. október 29-i lapszáma.

Források

[szerkesztés]
  • Móser Zoltán 1982: Moderato cantabile. Tiszatáj 36/12
  • Danajka Lajos 1993: Felsőszeli története. Felsőszeli
  • Filip Jaššo 2007: Stredoveké hrádky na západnom Slovensku. Musaica XXV, 123-140.
  • Szarka László - Tóth, K. 2010: Alsó- és Felsőszeli a 20. században I. Társadalomrajz két magyarlakta településről Szlovákiában. Somorja-Komárom
  • Oros László 2011: A Felsőszeli ágostai hitvallású evangélikus egyház története. Felsőszeli
  • Nevizánszky Gábor - Prohászka Péter 2020: Honfoglalás és kora Árpád-kori soros temetők és leletek katasztere - Szlovákia. Budapest, 42 No. 70.

Külső hivatkozások

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Felsőszeli&oldid=27375085”