Zohor

	Zohor (Zohor)
; Zohor címere	; Zohor zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Pozsonyi
Járás	Malackai
Rang	község
Első írásos említés	1314
Polgármester	Martin Zálesňák
Irányítószám	900 51
Körzethívószám	02
Forgalmi rendszám	MA
	Népesség
Teljes népesség	3448 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	152 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	146 m
Terület	21,13 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 48° 19′ 02″, k. h. 16° 58′ 59″48.317222°N 16.983056°EKoordináták: é. sz. 48° 19′ 02″, k. h. 16° 58′ 59″48.317222°N 16.983056°E
	Zohor weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Zohor témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség
	Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Zohor (szlovákul Zohor) egy község Szlovákiában, a Pozsonyi kerületben, a Malackai járásban.

Fekvése

Pozsonytól 24 km-re északnyugatra fekszik.

Története

A régészeti leletek tanúsága szerint területén már a neolitikumban is éltek emberek, a vonaldíszes kultúra településének nyomait találták itt meg. Határa a továbbiakban is folyamatosan lakott volt. A bronzkor teljes időszakából is kerültek elő településnyomok és temetők maradványai. Az 1950-es években egy római-kori (talán kvád) hamvasztásos temetőrészletet találtak. A legnevezetesebb lelet egy gazdag germán főúri sír volt. Ehhez hasonlót találtak 2010-ben is.^[2]

A település első írásos említése 1314-ben "Sahur" néven történt, amikor Károly Róbert Telesprun lovagnak adta szolgálataiért. Az egyházi vizitáció szerint plébániáját 1397-ben alapították. A 16. század közepén az akkori borostyánkői uradalom területén fekvő faluba horvát telepesek érkeztek. Iskolája 1687-óta működik, tanítói között volt Jozef Zellinger, az első szlovák-magyar szótár szerzője. A 18. században lakói főként kender termesztéssel és kereskedelemmel foglalkoztak. Kereskedőik Magyarország más részein kívül Ausztriába, Morvaországba is eljutottak. Mások seprűkötéssel, halászattal foglalkoztak. A 19. századtól elindult az intenzív zöldségtermesztés, különösen a hagyma termesztése. Ez a jellegzetesség a mai napig fennmaradt. A község első pecsétje 1827-ből származik. 1828-ban 220 házában 1593 lakos élt. 1831-ben súlyos kolerajárvány pusztított, hat hét alatt 232 lakos halt meg. 1832-ben az áldozatok emlékére, Szent Rozália tiszteletére kápolnát emeltek. 1850-ben a falu plébánosa volt Ipolyi Arnold, a későbbi besztercebányai majd nagyváradi püspök. 1881-ben tűzvész pusztított a faluban, melynek nagyobb része leégett. A tűzvész 1882-ben is megismétlődött. 1891-ben a község bekapcsolódott az országos vasúti hálózatba a Dévényújfalu-Jókút vonalon.

Vályi András szerint "ZOHOR. Tót falu Pozsony Várm. földes Ura Gr. Pálfy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Stomfához 1/2 mértföldnyire; síkos határja 2 nyomásbéli, rozsot, árpát, és káposztát terem, szőleje nints, réttye, erdeje, és folyó vize van, piatza Pozsonyban."^[3]

Fényes Elek szerint "Zohor, Poson m. tót falu, ut. p. Stomfához észak-nyugotra 1 órányi távolságra. Lakja 1719 kath., 14 zsidó lak. Van kath. paroch. temploma, erdeje, jó káposztája, halastava; két nyomásban homokos szántóföldje, két vizimalma. F. u. gr. Pálffy Leopold."^[4]

Pozsony vármegye monográfiája szerint "Zohor, morvavölgyi tót nagyközség, 474 házzal és 2590 róm. kath. vallású lakossal. Minden jel arra mutat, hogy XVI. századbeli telepítés, melynek első nyomára csak az 1553-ik portális összeírásban találunk, a mikor Serédy Gáspárnak itt 34 portája adózik. 1782-ben Pálffy Lipót gróf volt a földesura. Később a Pálffy-Daun család birtokába került és 1868-ban ettől vette meg Károlyi Alajos gróf, kinek fia ma is bírja. Régi temploma elpusztult és helyébe 1898-ban az új templom épült. Az egyház a XVII. századból származó remekmívű, aranyhimzésű misemondó ruhát őriz. A községben van posta, távíró és vasúti állomás. Ide tartoznak Macsejkovich és Ondrejka puszták és Gerandik major."^[5]

A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Pozsonyi járásához tartozott. A falu könyvtárát 1929-ben alapították. 1931-ben megjelent az első elektromos világítás. 1934-ben az új iskolaépületet Andrej Hlinka szentelte fel.

Népessége

1910-ben 2829, túlnyomóan szlovák lakosa volt.

2001-ben 3069 lakosából 3010 szlovák volt.

2011-ben 3214 lakosából 3082 szlovák.

Neves személyek

Itt született 1862-ben Zelliger Vilmos bölcseleti doktor, katolikus segédlelkész, plébános.
Itt született 1863-ban Zelliger Alajos nagyszombati érsekhelynöki titkár, kanonok, szentszéki jegyző és levéltárnok.
Itt született 1865-ben Zelliger Arnold igazgató, tanító.
Itt született 1680-ban Kubovics Pál esztergomi kanonok, oronti prépost.
Itt szolgált Boskovich János kanonok.
Itt szolgált Ipolyi Arnold püspök.
Itt szolgált Mednyánszky Sándor Cézár római katolikus lelkész, az 1848–49-es szabadságharcban tábori főlelkész.
Itt szolgált Zelliger József tanítóképző intézeti igazgató-tanár.

Nevezetességei

Antiochiai Szent Margit tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1893-ban, a régebbi templom alapjain épült.

Közlekedés

Vasúti

Bővebben: Zohor vasútállomás

Jegyzetek

↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
↑ Kristian Elschek 2013: Zohor - Ein neues Fürstengrab der "Lübsow-Gruppe" und Brandgräber mit Edelmetallbeigaben aus Zohor (Westslowakei). In: Hardt, M. - Heinrich-Tamáska, O. (Hrsg.): Macht des Goldes, Gold der Macht. Weinstadt, 91-124.
↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Pozsony vármegye.

Források

Elschek, K. 2021: Ein isoliertes Körpergrab aus dem 1. Jh. n. Chr. vom germanischen Fürstensitz in Zohor, Westslowakei. Slovenská archeológia – Supplementum 2.
Boris Stoklas 2017: Dve nové rímske koloniálne mince z juhozápadného Slovenska. Denarius 6, 8-20.
Elschek, K. 2016: Neue römische Funde vom germanischen Fürstensitz in Zohor, Westslowakei. In: Archäologie zwischen Römern und Barbaren. Bonn, 261-269.
Mackovičová, M. – Kimlička, M. – Zálesňáková, Ľ. 2014 (zost.): Zohor
Elschek, K. 2014: Zohor v dobe rímskej. In: Balázs Komoróczy (ed.): Sociální diferenciace barbarských komunit ve světle nových hrobových sídlištních a sběrových nálezů. Brno
Elschek, K. 2013: Zohor – Ein neues Fürstengrab der „Lübsow-Gruppe“ und Brandgräber mit Edelmetallbeigaben aus Zohor (Westslowakei). In: Macht des Goldes – Gold der Macht. Forschungen zu Spätantike und Mittelalter 2. Weinstadt, 91-123.
Elschek, K. – Rajtár, J. – Varsik, V. 2011: Sepulkrálny objekt zo Zohora. In: E. Droberjar (ed.): Archeologie barbarů 2010. Olomouc, 133-151.
Elschek, K. – Vrablec. M. 2001: Systematický celoplošný prieskum katastra obce Zohor. AVANS 2000, 60–67, 238–246.
Kristian Elschek 1997: Archeologický výskum v Zohore v roku 1995. AVANS 1995, 40-43.
Ľudmila Kraskovská – Etela Studeníková 1996: Príspevok k osídleniu „Pieskov“ v Zohore (okr. Bratislava – vidiek). Zborník SNM 90 – Archeológia 6, 123–147.
Etela Studeníková 1978: Nálezy z doby bronzovej v Zohore (okr. Bratislava–vidiek). Zborník SNM 72 – História 18, 9–40.
Ľudmila Kraskovská 1963: Nálezy z doby sťahovania národov na západnom Slovensku. Archeologické rozhledy XV, 693-700, 709.
Jozef Kišon 1930: Prevrat v Zohore. In: Sborník kultúrnej práce I. Bratislava

Külső hivatkozások

[1a51c02e0fdfeab92df411283c0efd8f3e0c312b-1] The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal

[2] Kristian Elschek 2013: Zohor - Ein neues Fürstengrab der "Lübsow-Gruppe" und Brandgräber mit Edelmetallbeigaben aus Zohor (Westslowakei). In: Hardt, M. - Heinrich-Tamáska, O. (Hrsg.): Macht des Goldes, Gold der Macht. Weinstadt, 91-124.

[3] Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.

[4] Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.

[5] Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Pozsony vármegye.

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

Sablon:Malackai járás m v sz A Malackai járás települései
Malacka (Malacky)
Detrekőcsütörtök (Plavecký Štvrtok) · Detrekőszentmiklós (Plavecký Mikuláš) · Detrekőváralja (Plavecké Podhradie) · Dimvár (Suchohrad) · Egyházhely (Kostolište) · Gajar (Gajary) · Kislévárd (Malé Leváre) · Konyha (Kuchyňa) · Láb (Láb) · Lozornó (Lozorno) · Magyarfalu (Záhorská Ves) · Máriavölgy (Marianka) · Nádasfő (Rohožník) · Nagyjakabfalva (Jakubov) · Nagylévárd (Veľké Leváre) · Nagymagasfalu (Vysoká pri Morave) · Pernek (Pernek) · Pozsonyalmás (Jablonové) · Pozsonyborostyánkő (Borinka) · Pozsonyzávod (Závod) · Stomfa (Stupava) · Széleskút (Sološnica) · Szentistvánkút (Studienka) · Erdőhát (Záhorie Katonai Terület) · Zohor (Zohor)