Ugrás a tartalomhoz

Máriavölgy (Szlovákia)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Máriavölgy (Marianka)
A máriavölgyi templom, zarándokhely
A máriavölgyi templom, zarándokhely
Máriavölgy zászlaja
Máriavölgy zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületPozsonyi
JárásMalackai
Rangközség
Első írásos említés1367
PolgármesterEugen Jeckel
Irányítószám900 33
Körzethívószám034
Forgalmi rendszámMA
Népesség
Teljes népesség2284 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség403 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság230 m
Terület3,22 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 14′ 53″, k. h. 17° 03′ 36″48.248056°N 17.060000°EKoordináták: é. sz. 48° 14′ 53″, k. h. 17° 03′ 36″48.248056°N 17.060000°E
Máriavölgy weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Máriavölgy témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Máriavölgy (szlovákul Marianka, németül Marient(h)al, Mariathal, latinul Vallis Mariana) község Szlovákiában, a Pozsonyi kerület Malackai járásában.

Fekvése

[szerkesztés]

Pozsonytól 15 km-re északra, a Kis-Kárpátok délnyugati völgyében fekszik.

Története

[szerkesztés]

A község területe ősidők óta lakott. Bárányrét nevű határrészén az i. e. 1200–1000 körüli időből származó erődítmény maradványai kerültek elő.

A kegyhely legendája szerint a 13. század elején egy remete lakott itt, aki a rablók elől menekülni kényszerülvén a Szűzanya szobrát a kútba rejtette. Egy rabló telepedett meg a remetelakban, akinek torzszülött fia született. Isten csapását látva imádkozni kezdett, mire azt az utasítást kapta, hogy mossa meg a fiút a forrás vizében. A fiú meggyógyult, a rabló pedig megpillantotta a kút mélyén a Szűzanya szobrát. Kiemelte és kis fakápolnát készített neki, a hely pedig kegyhellyé vált. Nagy Lajos király is felkereste, a helyet pedig a pálosoknak adta és templomot, valamint kolostort építtetett ide. A kegyhely a későbbiekben a pálosok fő fészke lett. 1526 után a környékre horvátok telepedtek, ekkor keletkezett a falu. A 16. század második harmadától 1786-ig a pálos rend központja volt.

Fényes Elek szerint "Mariathal (Marianka, Mariavölgye) tót falu, Poson vmegyében, Posonhoz 2, Stomfához 1/2 órányira, egy kies sűrü erdőkkel benőtt völgyben. Számlál 802 kath. lak. I. Lajos 1377-ben egy paulinusok klastromát alapitotta itt, s ezen helységgel és Beszterczével megajándékozta, de későbben ez utolsót a Fuggerek megvették. Egyébiránt a templomban felállitott Szüz-Mária csudatevő képe miatt nagy becsben tartatott ez a különben igen csekély hely, mind a régi királyoktól, mind a nagyobb magyar uraktól. Rozgonyi László 1471-ben ezen klastromnak adá posoni házát, melly a fejér-barátok (Veiszmünchenhaus) neve alatt a hosszu utczában maig is ismeretes, s melly mint szabad nemes curia csak 1833-ban adatott királyi adomány mellett Fischer nevü kereskedőnek. A helység pedig II. József ideje óta a kamara birtokában van. Kisasszony napján nagy búcsu tartatik itten." [2]

A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Pozsonyi járásához tartozott. A kegyhelyet ma a Getzemáni Örvendő Testvérek szerzetesrend gondozza.

Népessége

[szerkesztés]

1910-ben a falunak 839, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

2011-ben 1297 lakosából 1232 szlovák.[3]

Neves személyek

[szerkesztés]
  • Itt hunyt el 1837-ben Bezerédj Amália Krisztina a kisdedóvás buzgó terjesztője.
  • Itt szolgált Csepellényi György magyar pálos szerzetes, a katolikus egyház vértanúja.
  • Itt szolgált Széchényi Pál katolikus főpap; veszprémi püspök, kalocsai érsek.
  • Itt szolgált Pirolt János Jézus-társasági áldozópap és hitszónok.
  • Itt szolgált Lányi Károly római katolikus plébános, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.
  • Itt szolgált Volny József kohómérnök, az ózdi és a salgótarjáni kohászat fontos egyénisége.
  • Itt élt Keresztély Ágost szász herceg, győri püspök, bíboros, hercegprímás.

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Kegytemploma és kolostora. A templomot 1377-ben Nagy Lajos király alapította, 1380-ban Szűz Mária születésének tiszteletére szentelték fel. A 17. század elején a templomot barokk stílusban átalakították, a kolostort pedig bővítették. 1694-ben új főoltárt kapott, jelenlegi főoltára 1877-ből való. Hét oltára közül öt 1715 és 1735 között készült, barokk stílusú. Két neogótikus oltára 1877-ben készült. Reneszánsz keresztelőmedencéje a 17. század második felében készült, a barokk szószék 1720-ból való. A kolostort is a templommal egy időben alapították. 1593-ban bővítették. A kegyhely forrásának patakja átfolyik a falun.
  • A máriavölgyi búcsút szeptember 8-án tartják.
  • A Szent Anna kápolna 1691-ben, a Szent Kút kápolna 1696-ban épült, a Mária-kápolna a 18. század elején, 1721-ben készült.
  • A Szent Flórián szobor 1700-ban készült. A Kálvária 1936-ban épült.
  • Lurdi barlangját az 1930-as évek első felében létesítették.
  • A falu kőbányájában palakövet bányásztak, melyet a világ több tájára is szállítottak. A termelés az 1940-es években szűnt meg.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  3. ↑ A 2011-es népszámlálás adatai. [2013. február 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. szeptember 5.)

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Máriavölgy_(Szlovákia)&oldid=26157905”