Tonkháza
Tonkháza (Tonkovce) | |
Közigazgatás | |
Ország | Szlovákia |
Népesség | |
Teljes népesség | ismeretlen |
Földrajzi adatok | |
Időzóna | CET, UTC+1 |
A Wikimédia Commons tartalmaz Tonkháza témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség | |
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info |
Tonkháza (másképpen Magyartonk, szlovákul Tonkovce) Illésháza településrésze Szlovákiában, a Nagyszombati kerületben, a Dunaszerdahelyi járásban.
Fekvése
[szerkesztés]Somorjától 17 km-re északkeletre fekszik. 1960 óta a korábbi Illésháza, Kismagyar és Bélvata falvakkal együtt alkotja Nový Život községet.
Története
[szerkesztés]1308-ban "Tonkvatha" alakban említik először. A 15. században "Dankháza" és "Tankháza" néven szerepel az oklevelekben. A 15. század végéig helyi nemes Tonkházy család birtoka volt. 1496-ban szerez itt birtokot a Illyés család, majd egyre több birtokot szereznek meg a településen. 1553-ban az Illyés és Csorba családok a birtokosai. A 17. századtól a nagyszarvai uradalom részeként az Illésházy család birtoka lett. A 19. századtól Batthyány családé, később a Pálffyaké. 1720-ban 5 adózója volt. 1828-ban 28 házában 208 lakos élt.
Vályi András szerint "TONKHÁZA. Magyar falu Pozsony Várm. földes Urai Gr. Illésházy, és több Urak, fekszik Illésházához nem meszsze, mellynek filiája; Jókához, Nagy Léghez, és Csenkéhez is közel; szántó földgyeikből, és réttyeikből veszik jövedelmeiket lakosai; fűzfákat űltetnek, ’s azoknak ágait használlyák."[1]
Fényes Elek szerint "Tonkháza, magyar falu, Poson vgyében, közel a kis Dunához: 185 kath., 8 zsidó lak. A szarvai uradalomé és egynehány nemeseké."[2]
Pozsony vármegye monográfiája szerint "Tonkháza, kisközség a Felső-Csallóközben, 29 házzal és 238 róm. kath. vallású magyar lakossal. Első birtokosa 1435-ben Tankházi Salamon. Mátyás királynak 1488 május 29-én kelt oklevelében Dankháza néven van említve. 1495-ben II. Ulászló csebi Pogány Péter pozsonyi ispánnak és alsóborsai Vízközi Andrásnak adományozza. 1496-ban is a Tankháziak a birtokosai és Tankházi Ábrahám is birtokát Illyés Mátyásnak és Györgynek hagyományozza. Két évvel később II. Ulászló a hűtlenségbe esett Zerhai Zerhass Márton és László birtokát szintén Illyés Györgynek és Mátyásnak adományozza. 1506-ban Verbőczi István is birtokosa. 1533-ban Csorba Gergely és Pál fiai osztozkodnak itteni részeiken. 1540-ben az egyik Csorba-féle birtokot az Illésházyak nyerik. Az 1553-iki portális összeírásban e község neve Tenk-Háza alakban szerepel és birtokosai Illésházy Tamás és Csorba Farkas. Később az Illésházyak után a Batthyányiak is birtokosai lesznek és ezeknek a révén ma Pálffy Béla grófnak van itt nagyobb birtoka. A községnek nincs temploma. Postája és távírója Nagymagyar, vasúti állomása Szempcz. Ide tartoznak Csondor, Ménesakol és Vitté puszták és a Dunaszegi malomházak."[3]
A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Somorjai járásához tartozott. 1920 után jelentős szlovák betelepülés ment végbe, 1921-ben 333, 1941-ben 1198 lakosa volt a falunak. 1938 és 1945 között újra Magyarország része volt. 1940-ben Kismagyarral egyesítették. 1960 óta Illésházához tartozik. 2004 óta húsüzeme is van, mely sertés- és marhahúst dolgoz fel.
Népessége
[szerkesztés]1910-ben 214, túlnyomórészt magyar lakosa volt.
2001-ben Illésházának 2048 lakosából 1746 magyar és 242 szlovák volt.
Nevezetességei
[szerkesztés]- Barokk-klasszicista kastélya a 18. század elején épült, kastélypark is tartozik hozzá.
Források
[szerkesztés]- Presinszky, L. 2002: Múltról a jelennek. Fejezetek Illésháza, Bélvata, Kismagyar és Tonkháza történelméből. Somorja.
- Varga Imre: Szülőföldem, Csallóköz, Európa, Budapest, 1989, 357-358. p.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Pozsony vármegye.