Ugrás a tartalomhoz

Jóka

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jóka (Jelka)
Jóka zászlaja
Jóka zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNagyszombati
JárásGalántai
Rangközség
Első írásos említés1197
PolgármesterGabriel Kiš
Irányítószám925 23
Körzethívószám031
Forgalmi rendszámGA
Népesség
Teljes népesség4042 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség120 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság121 m
Terület32,66 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 08′ 35″, k. h. 17° 30′ 10″48.143056°N 17.502778°EKoordináták: é. sz. 48° 08′ 35″, k. h. 17° 30′ 10″48.143056°N 17.502778°E
Jóka weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Jóka témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info
Ez a szócikk Jóka községről szól. Hasonló címmel lásd még: Zsitvaújfalu.

Jóka (szlovákul Jelka) község Szlovákiában, a Nagyszombati kerületben, a Galántai járásban.

Fekvése

[szerkesztés]

A mátyusföldi település Galántától 19 km-re délnyugatra, a Kis-Duna bal partján fekszik. Újhelyjóka tartozik hozzá.

Élővilága

[szerkesztés]

Jókán volt gólyafészek, de évek óta nincs adat fészkelésről.[2]

Története

[szerkesztés]

1197-ben az Ilka család kiváltságlevelében Ilka néven szerepelhetett, de okirat nem maradt fenn, csak említésből ismert.[3] 1241-ben Ielka néven említik először. A szlovák jelka jegenyfenyőcskét jelent. A 13. században Ilka, Iolka, Jelka alakban fordul elő az Ilka nemzetség és leszármazottai tulajdonában. Ekkor már állt a templom is, melynek legrégibb részei 1250 körül épültek. 1343-tól az óbudai klarissza apácakolostor birtoka. 1355-ben Harmethely-Jóka alakban szerepel. 1358-ban Ilka összes nemesei Lajos király elé járultak és bejelentették, hogy ők Zbima fiától Zerzovoytól származnak és mindig az Imre királytól (1196-1204) Zerzovoynak és utódainak adott szabadságban éltek.[4] Az 1359-es vizsgálat során bemutatták az 1197-es oklevelüket, mely szerint Imre király Zerzovoyt a pozsonyi vár jobbágyát, hűségéért kivette annak joghatósága alól és teljes nemesi szabadságba helyezte.[4]

A 16. században három faluként Kis- Nagy- és Újhely-Jókaként említik, de Őraljapusztaként is előfordul. 1541-ben a török pusztította el a falut. 1553-ban Kis- és Nagyjókán 2-2, Újhely-Jókán 12 portát írtak össze. A továbbiakban többek között a Farkas, a Takács és az Udvarnoki család birtoka volt. Református gyülekezetét 1562-ben említik elsőként. A hagyomány szerint 1705-ben Bercsényi Miklós a jókai óriásplatán alatt tartotta haditanácsát. A Rákóczi szabadságharc idején az emberek itt is elrejtették értékeiket.[5]

1754-1756 közt Jókán igazolta nemességét az Ásványi család öt tagja. Később ők felvették a "Jókai" nemesi előnevet itteni birtokuk után.

Vályi András szerint "Nagy, Kis, és Újhely Jóka. Három közel lévő magyar faluk Posony Várm. földes Uraik több Uraságok, lakosai katolikusok, reformátusok, és evangelikusok, fekszenek a’ felső Csalóközben, nap kel. Födémessel, dél. Illésházával, é. Borsával határosok, szigetes határjaik meglehetősen termők, fájok, réttyek, legelőjök van; e’ határban származik Kalnok vize. Veteményes kertyei hasznosak, lakosai eléggé meg szaporodtak, ’s némellyek közzűlök jó katonák."[6]

Fényes Elek szerint "Jóka (Nagy és Kis), két egymás mellett fekvő magyar falu, Pozsony vmegyében, a kis Duna bal partjához 1 fertálynyira. Van itt 1730 kath., 46 evang., 322 ref., 243 zsidó lak. 2 kastély és kert, több nemesi lakház, kath. és ref. anyaszentegyházak; synagóga. Gyümölcse sok, mert ugyszólván az egész falu egy gyümölcsös kertben fekszik. Nagy erdeje számtalan vadat rejteget. Szántóföldje, ámbár több helyen homokos, mégis jó gabonát, káposztát, dinnyét terem. F. u. a Farkas, Udvarnoky család, s más igen sok nemesek. Ut. p. Pozsony."[7]

A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Somorjai járásához, 1938 és 1945 között újra Magyarországhoz tartozott, ekkor Nyitra és Pozsony k.e.e. vármegye része. 1944-ben mintegy 250 zsidó lakost hurcoltak el a faluból. Zsinagógájukat és iskolájukat lerombolták.

Népessége

[szerkesztés]
Jóka lakosságának nemzetiségi megoszlása

szlovák
24 fő (1%)
magyar
2819 fő (97%)
roma
0 fő (0%)
cseh
0 fő (0%)
német
56 fő (2%)
egyéb
1 fő (0%)
*1910. évi népszámlálási adatok[8]
Jóka lakosságának nemzetiségi megoszlása

szlovák
1086 fő (28%)
magyar
2642 fő (68%)
roma
109 fő (3%)
cseh
7 fő (0%)
német
7 fő (0%)
egyéb
13 fő (0%)
*2001. évi népszámlálási adatok
Jóka lakosságának nemzetiségi megoszlása

szlovák
1396 fő (36%)
magyar
2314 fő (59%)
roma
127 fő (3%)
cseh
9 fő (0%)
német
8 fő (0%)
egyéb
52 fő (1%)
*2011. évi népszámlálási adatok

1910-ben 2494 lakosából 2420 magyar, 56 német, 17 szlovák és 1 egyéb anyanyelvű volt.

2001-ben 3864 lakosából 2642 magyar és 1086 szlovák volt.

2011-ben 3906 lakosából 2314 magyar, 1396 szlovák és 127 cigány.[9]

2021-ben 4042 lakosából 2018 (+110) magyar, 1763 (+94) szlovák, 44 (+46) cigány, 4 (+3) ruszin, 37 (+3) egyéb és 176 ismeretlen nemzetiségű.[10]

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1250 körül épült román stílusban. 1456-ban, majd 1557-ben bővítették. 1756-ban barokk stílusban építették át. Főoltára 1697-ben készült. 1921-ben kereszthajóval bővítették.
  • A templom mellett álló késő klasszicista kastélyt 1847-ben építették. Ma iskola működik benne.
  • A református templom 1930-ban épült.
  • Szenczi Molnár Albert több alkalommal meglátogatta református gyülekezetét. Tiszteletére teret neveztek el, s a református templom falán emléktábla őrzi látogatásainak emlékét.
  • Az evangélikus templomot 1969 és 1971 között építették.
  • Az Őrangyalok tiszteletére szentelt kápolnája 1728-ban épült.
  • A Farkas‑kastély 1800 körül épült klasszicista stílusban.
  • Temetőjében nyugszik Farkas Károly ezredes, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc 12. huszárezredének parancsnoka.
  • A Németh‑malom 1884-ben hajómalomnak épült, 1906-ban cölöpös vízimalommá alakították át. A malom 1951 áprilisáig működött. Utolsó tulajdonosa, Németh Ernő 1973-ig birtokolta. Ezt követően a galántai Honismereti Múzeum birtokába került. A romos állapotú építmény felújítási munkálatait Matyica János malomács irányításával 1992. december 1. és 1994. augusztus 28. között végezték. Az újjáépített cölöpös vízimalom a községtől másfél kilométerre, a Kis-Duna bal partján áll, a Közréten. A felújítási munkálatok eredményeképpen működőképessé tett malom építtetőjét – a községi önkormányzatot –, a Besztercebányán 1995-ben megrendezett Európai Kulturális Örökség Napja Szlovákiában rendezvénysorozat keretén belül elismerő oklevéllel jutalmazták.[11]

Neves személyek

[szerkesztés]

Kultúra

[szerkesztés]
  • Fúvószenekara harminc tagot számlál. A móri fesztiválon 2006-ban ezüst fokozattal jutalmazták a zenekart.
  • A Malmos és a Kismalmos tánccsoportok.
  • Cédrus citerazenekarát Ballán Gábor vezetésével 2005-ben alapították. A hagyományőrző együttes egészhangú falefogós citerákat használ.
  • A Pengettyű citerazenekart 2010-ben alapították.
  • Nótakör.
  • Színjátszó csoport.
  • A Csemadok helyi alapszervezete.
  • Fügedi János néprajzkutató szerkesztésében jelent meg 2010-ben a falu hagyományos táncait bemutató A Bertóké és társai című DVD.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. ↑ bociany.sk No. 2041
  3. ↑ Lásd
  4. ↑ a b DLDF 38817
  5. ↑ A Görföl család nemességvizsgálatában például szintén olyan esetet említenek, amikor a családi iratokat ládába rakva elásták, de a kiemelés idejére azok már eláztak és tönkrementek (Pozsonyi Állami Levéltár, Nobilitaria).
  6. ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  7. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  8. ↑ Fórum Kisebbségkutató Intézet
  9. ↑ 2013, SUSR: SODB 2011. census2011.statistics.sk. (Hozzáférés: 2017. június 25.)
  10. ↑ ma7.sk
  11. ↑ Zolczer László írása a Szabad Újság 1995. szeptember 20-i lapszámában.
  12. ↑ a b c A Szlovákiai Magyar Írók Társaságának weblapja

Források

[szerkesztés]
  • Görföl Jenő 2022: "Mélységes mély a múltnak kútja" - Jókai olvasókönyv. Jóka
  • Mária Smoláková – Jaroslava Žuffová 2017: Neskororománsky Kostol sv. Jána Krstiteľa v Jelke a jeho gotická obnova. In: Pamiatky Trnavy a Trnavského kraja 20.
  • Peter Brunčák - Lívia Šišláková - Jana Brehovská 2016: Vodné mlyny Malého Dunaja. Monument revue 5/1, 72-77.
  • Fügedi János–Takács András 2005: A Bertóké és társai - Jóka falu hagyományos táncai.
  • Görföl Jenő 1989: Jóka helynevei. In: Tóth Károly (szerk.): Új Mindenes Gyűjtemény 8, 171-204.
  • Görföl Jenő 1976: Földrajzi nevek Jókán. In: Néprajzi közlések II.
  • Görföl Jenő 1976: Halászélet Jókán. In: Néprajzi közlések II.
  • 1936 Az új r. k. iskola Jókán. Szülőföldünk I/1, 13.
  • Teleki József 1853: Hunyadiak kora Magyarországon 6. Pest, 195.

További információk

[szerkesztés]
Commons:Category:Jelka
A Wikimédia Commons tartalmaz Jóka témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Jóka&oldid=26709340”