Ugrás a tartalomhoz

Németdiószeg

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Németdiószeg
Közigazgatás
TelepülésDiószeg
Népesség
Teljes népességismeretlen
Elhelyezkedése
Németdiószeg (Szlovákia)
Németdiószeg
Németdiószeg
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 11′ 58″, k. h. 17° 37′ 49″48.199489°N 17.630378°EKoordináták: é. sz. 48° 11′ 58″, k. h. 17° 37′ 49″48.199489°N 17.630378°E

Németdiószeg (szlovákul Malý Diosek) Diószeg városrésze, 1943-ig önálló község Szlovákiában a Nagyszombati kerületben a Galántai járásban.
2001-ben Diószeg városnak 6078 lakosából 3614 szlovák és 2340 magyar volt.

Fekvése

[szerkesztés]

Galántától 6 km-re nyugatra a Dudvág partján fekszik.

Története

[szerkesztés]

A 18. század végén II. József császár német földműveseket és kézműveseket telepített a magyar lakosságú Diószegtől mintegy 5 km-re északnyugatra elterülő Újhely-Pusztára, 1786 júliusa és 1787 áprilisa között 62 család, összesen 321 személy telepedett itt le. A telepesek Breisgau, Würtenberg, Bamberg, Mainz, Layr, Trier, Fulda helységekből érkeztek és 10 évi adómentességet élveztek. A 19. század kezdetén a németek áttelepültek Diószegre, a város északi peremén alakították ki településrészüket. Az új Kolónia-Diószeg lakosai annak ellenére, hogy különféle előnyöket élveztek, közigazgatási szempontból Diószeghez tartoztak. A hatóságoktól és az uralkodóknál is teljes függetlenségük elismerését kérték. A teljes függetlenség elismerése iránti kérésük csak 1853-ban járt sikerrel, ettől kezdve 1942-ig Németdiószeg önálló község volt. Első egyházi iskolájukat a németek 1825-ben építették, s 1856-ban felavatták az új iskola épületét.[1] 1867-ben megépült a cukorgyár, majd 1912-ben a Mária-malom, melyek új munkalehetőségeket és megélhetést nyújtottak a lakosoknak. Német nyelvű istentiszteletet a magyardiószegi római katolikus templomban tartottak. A népszámlálás adatai szerint 1870-ben 73 lakóházában 550 lakos élt. A cukorgyár megépítését követően szlovákok telepedtek le a községben. 1900-ban Németdiószegnek összesen 737 lakosa volt, aminek több mint felét a németek alkották, további 35,7%-át a magyarok és 6,8%-át a szlovákok tették ki. Az első világháború után a csehszlovák állam idején számottevően megnövekedett a betelepülő szlovák lakosok száma.

Pozsony vármegye monográfiájában „Németdiószeg, kisközség, közvetetlen Magyardiószeg szomszédságában, 107 házzal és 737 magyar és német lakossal, kik között azonban a róm. kath. vallású németek vannak többségben. Újabb telepítés, melyet II. József császár telepített meg 1781–85 között németekkel; ebben az időben azonban Magyardiószeghez tartozott és csak később lett külön község. Temploma nincs a községnek; postája, távírója és vasúti állomása Magyardiószeg.”[2]

1910-ben 748, többségben magyar lakosa volt, jelentős német kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Galántai járásához tartozott. A falu német jellege 1946-ban szűnt meg, amikor a faluból végleg kitelepítették a német családokat, helyüket pedig szlovákok foglalták el.

Külső hivatkozások

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Danter Izabella: Diószeg (Esettanulmány)
  2. Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Pozsony vármegye.