Szemet
Szemet (Kalinkovo) | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Szlovákia | ||
Kerület | Pozsonyi | ||
Járás | Szenci | ||
Rang | község | ||
Első írásos említés | 1288 | ||
Polgármester | Jozef Konrád | ||
Irányítószám | 900 43 | ||
Körzethívószám | 02 | ||
Forgalmi rendszám | SC | ||
Testvérvárosok | Lista | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 1467 fő (2021. jan. 1.)[1] | ||
Népsűrűség | 91 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 131 m | ||
Terület | 12,91 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 48° 03′ 33″, k. h. 17° 15′ 06″48.059167°N 17.251667°EKoordináták: é. sz. 48° 03′ 33″, k. h. 17° 15′ 06″48.059167°N 17.251667°E | |||
Szemet weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Szemet témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info |
Szemet (szlovákul Kalinkovo, németül Semethdorf) község Szlovákiában, a Pozsonyi kerületben, a Szenci járásban.
Fekvése
[szerkesztés]Pozsonytól 20 km-re délkeletre, a Duna bal partjának közelében fekszik.
Története
[szerkesztés]A települést 1288-ban „Scemet” alakban említik először. pozsonyi királyi váruradalomhoz tartozott. Következő említése 1306-ban történt Hertlin pozsonyi bíró, valamint a Szentgyörgyi és Bazini grófok közti birtokvitával kapcsolatban. A pozsonyi káptalan levéltárában már 1332 március 12.-iki okiratában említve van Péternek, Zemeth bírójának özvegye, aki Récsén egy szőlőt bírt elhunyt férje után. Ez volt a falu első ismert bírója ,,Petrus, villicus de Zemeth".[2] 1336-ban Guthori János és a bazini Sebus között a pozsonyi káptalan előtt lefolytatott vitával kapcsolatban említik. 1343-ban "Zemeth", 1351-ben " Oudarnukzemet" alakban említik, lakói királyi udvarnokok voltak. Később a település a Szentgyörgyi és Bazini grófok birtoka lett, akik a Felvidék nyugati részének egyik legnagyobb birtokosai voltak. 1358-ban Dénesd határleírásában is említik. A 16. század közepén a birtok a Mérey és Serédy családoké lett. A század folyamán felerősödtek a török rajtaütések, de a település nem szenvedett nagyobb károkat és még a 17. században sem adózott a töröknek. 1828-ban 64 házában 409 lakos élt. 1864-ben egy tűzvészben csaknem az egész falu leégett. Többször pusztított a kolera is a településen.
A falu régi temploma 1250 körül épült téglaépület volt, melyet a 16. században bővítettek. A templom 1864-ben a tűzvész során súlyosan megrongálódott, ezért a falu a 20. század elején elhatározta, hogy új templomot épít helyette. Az új templom alapkövét 1929 augusztus 11.-én tették le. Miután az új templom 1930-ra felépült, a régi templomot 1936-ban lebontották.
Vályi András szerint " SZEMET. Magyar falu Pozsony Várm. az Éberhárdi Uradalomhoz tartozik; lakosai katolikusok, fekszik az öreg Duna mellett, Dienesdi, és Misendi faluknak szomszédságjokban. (Gróf Apponyinak, B. Jeszenáknak, Gr. Pálfynak Konyhája; Gr. Balassának, Gr. Illésházynak Szemettyek; Hg. Grazsalkovicsnak Csömörje; ’s Gróf Feketének Fóttya: jó vólna egy szegény Legénynek.); határbéli földgye 2 fordúlóra van osztva, földgyei jól termők, réttyei tsekéllyek, legelője alkalmatos, pénzt szereznek gabonából, és fuharozásból."[3]
Fényes Elek szerint " Szemeth, magyar falu, Poson vmegyében, Dienesdihez 1 fertálynyira, az öreg Dunának egy ága mellett. Számlál 457 kath., 9 evang. lak. Rétje, erdeje jó; sok káposztát, muhart, termeszt. F. u. az eberhardi uradalom. Ut. p. Somorja. (Posonon át)."[4]
Pozsony vármegye monográfiája szerint "Szemet, felsőcsallóközi magyar kisközség, 86 házzal és 419, legnagyobb részben róm. kath. vallású lakossal. Először 1288-ban merűl föl. 1336-ban Guthori János a pozsonyi káptalan előtt tiltakozik az ellen, hogy Bazini Sebus mester az ő birtokát elidegeníthesse. Ugyanekkor egy része pozsonyi várbirtok és Királyi Szemet néven említik. Ezt a részt Nagy Lajos király a hozzátartozó Kenche, Sikus és Nagyerdő szigetekkel Jakus pozsonyi bírónak adományozta. Egy 1356-iki okiratban Udvarnok-Szemeth néven is említve van, a mikor a királyi udvarnokok lakóhelye volt. Úgy látszik, hogy Guthori János tiltakozása mit sem használt, mert a helység idegen kézre jutott. 1420-ban a Szentgyörgyi és Bazini grófok birtoka, de ezeknek a részét utóbb a Serédy és a Mérey családok kapják. 1435-ben már a Fraknói grófokat is itt találjuk, kik azonban részüket Molnári Kelemen győri püspöknek adják el. 1553-ban Serédy Gáspárnak 5, Mérey Mihálynak meg 6 portája adózik. 1647-ben a Kerekes család birtoka és Éberhard tartozéka, később pedig az Apponyiaké lett. Hajdan német község volt, mely azonban megmagyarosodott. Az egyik dűlőjét Várhelynek nevezik és azt tartják róla, hogy ott hajdan a fehérbarátok kolostora volt. A mult század végén e helyen nagymennyiségű téglára bukkantak. 1864-ben majdnem az egész község leégett. Ősi kis temploma gótikus és részletei után ítélve, a XIV. századból valónak látszik. Az egyik mellékoltáron lévő képcsoport, mely Keresztelő Szent János életét ábrázolja, 1677-ből való. A községnek postája és vasútja Misérd, távírója pedig Somorja."[5]
A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Somorjai járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarország része volt. Mai szlovák nevét 1948-ban kapta, és állítólag Kalinka Joakim, rózsahegyi születésű szlovák származású ágostai evangélikus püspökről lett elnevezve.
A második világháború után (1945 május 8.) a község megint Csehszlovákia részévé vált. Az addig magyar ajkú faluba 1945-ben az év végéig 10 szlovák család érkezett Vágbeszterce környékéről és a Kiszucai régióból, de ezek többsége idővel elköltözött máshová, és csak három család maradt Szemeten. A következő évben 1946 november 19.-én az elsők között[6] Szemetről 38 magyar családot (164 szemeti lakost) kényszermunkára deportáltak Csehországba megfosztva polgári joguktól a Benes-dekrétumok alapján. A helyükre 20 szlovák család települt Romániából. A Szemetieket a Jičín-i járásbeli falvakban telepítették le Dětenice kisváros közelében: Dětenice, Kopidlno, Libáň, Rožďalovice, Košík falvakban, és a környékbeli majorokra: Češov, Psinice u Libána, majer Filipín, Nový Dvůr, Osenice és Hasina. A családok csak 1949 tavaszán (márciusban) mehettek vissza Csallóközbe. A többi szemeti magyar gazda családot 1947-ben a Csehszlovák és a Magyar állam közti lakosságcsere egyezmény alapján telepítették Magyarország déli részébe, Mohács környékére: Csávoly, Nagynyárád és Majs községekbe.[7]
Népessége
[szerkesztés]1880-ban 469 lakosából 419 magyar, 18 német anyanyelvű és 32 csecsemő volt. Ebből 457 római katolikus és 12 zsidó vallású volt.
1890-ben 471 lakosából 456 magyar és 5 szlovák anyanyelvű volt.
1900-ban 419 lakosából 410 magyar és 4 szlovák anyanyelvű volt.
1910-ben 480 lakosából 469 magyar, 9 szlovák és 2 német anyanyelvű volt.
1921-ben 465 lakosábó 463 magyar, 1 cseh-szlovák és 1 német anyanyelvű volt. Ebből 462 római katolikus és 3 zsidó felekezetű volt.
1930-ban 509 lakosából 508 magyar és 1 csehszlovák volt.
1941-ben 547 lakosa mind magyar volt.
1970-ben 725 lakosából 369 magyar és 349 szlovák volt.
1980-ban 844 lakosából 371 magyar és 467 szlovák volt.
1991-ben 849 lakosából 370 magyar és 474 szlovák volt.
2001-ben 890 lakosából 556 szlovák és 330 magyar volt.
2011-ben 1170 lakosából 849 szlovák, 296 magyar, 6 cseh, 4 orosz, 1-1 cigány és morva, 5 egyéb és 8 ismeretlen nemzetiségű volt.
2021-ben 1467 lakosából 262 magyar, 1149 szlovák, 28 egyéb és 28 ismeretlen nemzetiségű volt.[8]
Nevezetességei
[szerkesztés]- Assisi Szent Ferenc tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1929 -1930-ban épült.
- A Temető-utcai útszéli Szentháromság kápolna (képoszlop) a 19. század közepéből.
Híres személyek
[szerkesztés]- Itt született 1852-ben Burián János szótáríró, akiről 2016-ban Szemeten egy utcát is elneveztek.[9]
- Innét származott Szemes Béla cukrász, pékmester a Szlovákiai Pékek és Cukrászok Céhének elnöke[10]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Diplomatikai levéltár (DL) 2707, https://archives.hungaricana.hu/hu/charters/view/27613/?pg=0&bbox=974%2C-2498%2C3533%2C-1019
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Pozsony vármegye.
- ↑ Angyal Béla 2020: Adatok a szlovákiai magyarok csehországi deportálásának történetéhez, 1946–1949 (2. rész). Fórum Társadalomtudományi Szemle 2020/1.
- ↑ Szénássy, Árpád, Reško Alexander, Sásik Pavol.szerk.: (szerk.) Szénássy Árpád: Kalinkovo. Obec kráľovských dvorníkov., Malá vlastivedná knižnica, 145. (szlovák nyelven), 5-6.. o. [2000]. ISBN 80-88804-97-3
- ↑ ma7.sk
- ↑ Méry, János (2016.12.11). „Szemet községben utcát neveznek el Burián Jánosról” (magyar nyelven).
- ↑ pozsonyikifli.sk
Források
[szerkesztés]- Ipolyi Arnold 1859: Magyar műemlékek. Archaeologiai Közlemények 1.
- Peter Rác 2011: Ornitologické poznámky z pozostalosti Františka Baláta (Z Slovensko). Tichodroma 23, 99-106