Ugrás a tartalomhoz

Pozsonysárfő

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pozsonysárfő (Blatné)
Pozsonysárfő zászlaja
Pozsonysárfő zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületPozsonyi
JárásSzenci
Rangközség
Első írásos említés1245
PolgármesterRastislav Pero
Irányítószám900 82
Körzethívószám033
Forgalmi rendszámSC
Népesség
Teljes népesség1828 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség100 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság137 m
Terület16,32 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 15′ 56″, k. h. 17° 25′ 15″48.265556°N 17.420833°EKoordináták: é. sz. 48° 15′ 56″, k. h. 17° 25′ 15″48.265556°N 17.420833°E
Pozsonysárfő weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Pozsonysárfő témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Pozsonysárfő (szlovákul Blatné, korábban Šarfia) község Szlovákiában, a Pozsonyi kerületben, a Szenci járásban.

Fekvése

[szerkesztés]

Szenctől 5 km-re északra fekszik.

Története

[szerkesztés]

A régészeti leletek tanúsága szerint területén már a kőkorszakban éltek emberek. A vonaldíszes kerámiák népének, a zselizi és a bükki kultúra településeit találták itt meg. A korai vaskorban a la théne-i kultúra, a késői bronzkorban a nyitrai kultúra települései álltak itt.

A falu első írásos említése egy 1245-ben kelt oklevélben történt. Gótikus temploma 1390-ben épült. Története során "Sarfy", "Sarfew", "Saarfo", "Ssárfia" alakban szerepelt az írott forrásokban.

Vályi András szerint „SÁRFŐ. Tót falu Pozsony Várm. földes Ura Gr. Pálfy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Szentzhez, Boldogfalvához sem meszsze, a’ fejér hegyeknél, a’ Rétsei víz nedvesíti; postája is van; határja leginkább gabonát, zabot, árpát terem; mezeje, réttye elég van, szőleje is, erdeje nints, piatza Bazinban, Modorban, és Pozsonyban.”[2]

Fényes Elek szerint „Sárfő, tót falu, Posony vgyében, Posonytól 2 postaállásra, a nagyszombati országutban. Számlál 827 kath., 5 evang., 6 zsidó lak. Van kath. paroch. temploma, postahivatala, vendégfogadója, jövedelmes vizimalma a Csádé patakján. Fekete sárga agyagos földjei jó rozst teremnek. Szőlőhegye pedig közönséges fejér asztali borral szolgál; legjobb a vörös hegyen termesztett. F. u. gr. Pálffy Ferencz.”[3]

A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Szenci járásához tartozott.

Népessége

[szerkesztés]

1880-ban 1047 lakosából 980 szlovák, 18 német, 10 magyar anyanyelvű, 2 idegen és 37 csecsemő volt.

1910-ben 1421 lakosából 1319 szlovák, 55 magyar, 23 német és 24 más anyanyelvű volt.

2001-ben 1626 lakosából 1497 szlovák volt.

2021-ben 1828 lakosából 1681 (+3) szlovák, 10 (+3) magyar, (+4) ruszin, 18 (+6) egyéb és 119 ismeretlen nemzetiségű volt.[4]

Nevezetességei

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  • Gábor, Peter 2018: Kultúrny vývoj želiezovskej skupiny na Trnavskej tabuli na základe výskumu v Blatnom. Bratislava – Nitra.
  • Fekete, S. a kol. 2001: V svetle siedmich storočí.
  • Nevizánszky Gábor 1990: Hrobové nálezy z 10. storočia v Blatnom. AVANS 1988, 119-120, 220.
  • Kraskovská, Ľ. 1988: Slovanská chata v Blatnom. Študijné zvesti 24, 97–100.
  • Ľudmila Kraskovská 1966: Slovanské pohrebisko v Blatnom. Zborník Slovenského národného múzea 60 – História 6, 95–114.
  • Štefan Janšák 1935: Staré osídlenie Slovenska. In: Sborník Muzeálnej Slovenskej Spoločnosti 29. Turčiansky Svätý Martin, 15–50.

További információk

[szerkesztés]