Papfa
| Papfa (Farná) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Népesség | |
| Teljes népesség | ismeretlen |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 48° 11′ 05″, k. h. 17° 14′ 31″48.184635°N 17.241959°EKoordináták: é. sz. 48° 11′ 05″, k. h. 17° 14′ 31″48.184635°N 17.241959°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Papfa témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Papfa (szlovákul Farná, korábban Fafárňa, németül Pfaffendorf) Pozsonyivánka településrésze, egykor önálló falu Szlovákiában, a Pozsonyi kerületben, a Szenci járásban.
Fekvése
[szerkesztés]Pozsonytól 15 km-re északkeletre fekszik.
Története
[szerkesztés]1290-ben említik először, a pozsonyi prépost és káptalan birtoka volt, nevét is erről kapta. Története során Popfolna, Papfalva, Pafár, Farná alakban szerepel az írott forrásokban.
Vályi András szerint „PAPFALVA. Pfaffendorf. Elegyes tót falu Poson Vármegyében, földes Ura a’ Posonyi Káptalanbéli Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Ivánkához közel, mellynek filiája, határja is hozzá hasonlító; erdeje sok van, réttye, legelője nem sok, két hólt duna lévén határján, vízáradáskor néha bézárattatik Ivánkával egygyütt, a’ fekete víz is határos véle, második osztálybéli.”[1]
Fényes Elek szerint „Papfalva, tót falu, Poson vmegyében, Ivánkához 1 fertály órányira: 276 kath., 3 evang. lak., vendégfogadóval, erdővel, juhtenyésztéssel. F. u. a posoni káptalan. Ut. p. Posonhoz 1 óra.”[2]
A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Pozsonyi járásához tartozott. 1932-óta Pozsonyivánka része.
Népessége
[szerkesztés]1910-ben 629, többségben szlovák lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel.
2001-ben Pozsonyivánka 4989 lakosából 4753 szlovák, 51 cseh és 41 magyar volt.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.