Ugrás a tartalomhoz

Gidrafa

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gidrafa (Budmerice)
Gidrafa utcaképe
Gidrafa utcaképe
Gidrafa címere
Gidrafa címere		 Gidrafa zászlaja
Gidrafa zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületPozsonyi
JárásBazini
Rangközség
Első írásos említés1291
PolgármesterJozef Savkuliak
Irányítószám900 86
Körzethívószám033
Forgalmi rendszámPK
Népesség
Teljes népesség2506 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség74 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság176 m
Terület30,08 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 21′ 23″, k. h. 17° 24′ 28″48.356389°N 17.407778°EKoordináták: é. sz. 48° 21′ 23″, k. h. 17° 24′ 28″48.356389°N 17.407778°E
Gidrafa weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Gidrafa témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Gidrafa vagy Pudmeric (1899-ig Pudmericz, szlovákul Budmerice, németül Pudmeritz) község Szlovákiában, a Pozsonyi kerületben, a Bazini járásban.

Fekvése

[szerkesztés]

Nagyszombattól 14 km-re nyugatra, a Nagyszombati-dombságban, a Gidra-patak partján fekszik.

Nevének eredete

[szerkesztés]

Magyar nevét onnan kapta, hogy a Gidra-patak mellett fekszik.

Története

[szerkesztés]

A régészeti leletek tanúsága szerint területén már az újkőkorban laktak emberek.

A mai települést 1296-ban Pumurich néven említik először. Vöröskő várának uradalmához tartozott. A 16. századtól a Pálffy család birtoka. Lakói mezőgazdasággal, szőlőtermesztéssel, később halászattal, fuvarozással, fazekassággal és molnár mesterséggel foglalkoztak. A Rákóczi-szabadságharc idején uruk, gróf Pálffy János seregében a császáriak oldalán harcoltak. 1705. augusztus 11-én csata zajlott a határában, helyén száz évvel később emlékkeresztet állítottak.[2]

Vályi András szerint "PUDMERICZ. Tót falu Pozsony Vármegyében, földes Ura Gróf Pálfy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Istvánfalvához nem meszsze, Fancsal nevű pusztája is van; nevezetesíti az 1705-dik esztendőbéli Rákótzyval esett ütközet; határjának középszerű mivóltához képest, második osztálybéli."[3]

Fényes Elek szerint "Pudmericz, tót falu, egy kies völgyben, Poson vmegyében, Modorhoz 1 1/2 órányira. Számlál 1016 kath., 14 evang., 23 zsidó lak. Van itt kath. paroch. templom, több csinos urasági tiszti lakás, egy inscriptionalis curia, több vizimalom a Gidra patakján, egy fáczános kert, halastó, tehenészet stb. Szőlőhegye savanyu és kevés bort terem. Határa keletre meglehetős; de nyugotra felette kövecses, többnyire rétnek legelőnek használják; erdeje kevés. F. u. gr. Pálffy Rudolf örökösei. 1705-ben itt ütközet történt Rákóczy és a császáriak közt, az elsőbbnek veszteségével."[4]

A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Nagyszombati járásához tartozott.

Népessége

[szerkesztés]

1910-ben 1806 lakosából 1610 szlovák, 113 magyar, 73 német és 10 egyéb nemzetiségű.

2011-ben 2230 lakosából 2154 szlovák.

Neves személyek

[szerkesztés]

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Gidrafa látképe
    Gidrafa látképe
  • Lurdi barlang
    Lurdi barlang
  • A gidrafai Pálffy kastély
    A gidrafai Pálffy kastély
  • Gidrafa temploma
    Gidrafa temploma
  • A Gidrafai Pálffy-kastély (turisták által nem látogatható), romantikus stílusú. A Pálffy család építtette a 19. század végén. Szökőkutakkal és szobrokkal díszített szép angolpark övezi. 1989 óta a Szlovák Írószövetség alkotóházaként üzemel.
  • A Szent Kereszt Felmagasztalása tiszteletére szentelt római katolikus temploma eredetileg gótikus stílusban épült, 1722-ben újjáépítették.
  • A Hétfájdalmú Szűzanya kápolnát gróf Pálffy Rudolf építtette 1768-ban.
  • Egykori malmai közül a Silnicky család malma áll szépen helyreállítva.
  • A község közelében fekszik (tőle 2 km-re északnyugatra) a Gidrafai víztározó, mely a horgászok és a vízisportot kedvelők paradicsoma.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Irodalom

[szerkesztés]
  • Dvorská Plháková et al. 2019: Eneolitická priekopa z Budmeríc – poloha Sušička. Zborník SNM - Archeológia 29.
  • J. Vavák - P. Jelínek - L. Choma Soročinová - J. Hlavatá 2016: Výskum opevneného sídliska v Budmericiach (2010–2016). Historika 2/2016.
  • P. Jelínek - J. Vavák - J. Hlavatá: Systematický výskum opevnenej osady maďarovskej kultúry v Budmericiach (okr. Pezinok).
  • Urbánek 2010: Zo života obce Budmerice - pohľad do histórie.
  • Sisa József 2004: Kastélyépítészet és kastélykultúra Magyarországon a historizmus korában. Akadémiai doktori értekezés, Budapest.
  • Beata Egyházy-Jurovská 1980: Zaniknutý románsky kostol s cintorínom v Budmericiach, okr. Bratislava-vidiek. Zbor. SNM - História 20, 39-65.
  • Beata Egyházy-Jurovská 1976: Zisťovací archeologický výskum v Budmericiach, okr. Bratislava-vidiek. Zbor. SNM - História 16, 55-90.
  • Beata Egyházy-Jurovská 1975: Archeologický výskum v Budmericiach. Vlastivedný časopis XXIV, 89-90.

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Gidrafa&oldid=27398383”