Ugrás a tartalomhoz

Podmaniczky Pál

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Podmaniczky Pál
1939-ben
1939-ben
Született1885. március 16.[1]
Budapest[2]
Elhunyt1949. október 3. (64 évesen)[1]
Sopron
Állampolgárságamagyar
Gyermekeinégy gyermek
SzüleiPodmaniczky Ármin
Foglalkozásaevangélikus lelkész
A Wikimédia Commons tartalmaz Podmaniczky Pál témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Podmaniczky Pál, podmanini és aszódi báró (Budapest, 1885. március 16.Sopron, 1949. október 3.) magyar evangélikus lelkész, egyetemi tanár.

Életpályája

[szerkesztés]

1901-ben az Ország-Világ című képes hetilap közölte első műfordítását. Tanulmányait Pozsonyban (1903–1907) és Rostockban (1907–1908) végezte el. 1908. október 30-án pappá szentelték. 1910-ben magántanár lett a pozsonyi teológiai akadémián. 1911–1918 között lelkészként dolgozott Felsőszelin. 1912-ben javaslatára megalakult a magyar Önkéntes Missziói mozgalom, melynek vezetője volt. 1917-től teológiai tanár volt Eperjesen, 1918-tól Pozsonyban. 1918-tól a Bethánia Egyesület elnöke és lelkésze volt Budapesten. 1926-ban teológiai doktorátust szerzett a Debreceni Egyetemen. 1928–1949 között nyilvános rendes tanár a Pécsi Tudományegyetem soproni hittudományi karán. 1931–1932 között, valamint 1935–1936 között és 1940–1941 között dékánként is dolgozott.

A Hajnal című külmissziói folyóirat (1913), a Mustármag című hitépítő folyóirat és a Missziói Lapok szerkesztője volt. Jelentősek a skandináv népekkel való egyházi kapcsolatok kiépítése érdekében végzett munkája. Beszélt angolul, csehül, dánul, finnül, franciául, héberül, hollandul, latinul, lengyelül, németül, norvégul, svédlü, ógörögül, olaszul, oroszul és szlovákul.

Családja

[szerkesztés]

Szülei: Podmaniczky Ármin (1825–1886) országgyűlési képviselő és Egyessy (Halmi) Etelka Franciska (1855–1927) voltak. 1913. szeptember 17-én, Budapesten házasságot kötött Vargha Ilona (1883–1954) író, költő, műfordítóval. Négy gyermekük született: Podmaniczky Márta (1915–2015) szakfordító (Kutas László szobrász édesanyja[3]), Podmaniczky Tamás (1916–1960) bányamérnök, Zsuzsanna (1918–2010) és Podmaniczky János (1924–1983) katona, hadnagy.[4][5]

Művei

[szerkesztés]
  • A keresztyén istentisztelet lényege dogmatikai és valláspsychológiai alapon kifejtve (Pozsony, 1916)
  • A reformáció neveléstörténeti jelentősége (Pozsony, 1916)
  • A misszió tudományának vázlata (Debrecen, 1926)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Pál Podmaniczky, https://macse.hu/gudenus/mfat/fam.aspx?id=3201
  2. PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. július 12.)
  3. Kutas László, 2005. október 1. [2016. április 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. augusztus 30.))
  4. Magyar Családtörténeti Egyesület
  5. Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Visszapillantás a Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem Evangélikus Hittudományi Karának húsz éves történetére (1923 – 1943) (szerkesztette: Kiss Jenő, Pécs; 1943)
  • Nekrológ (Lelkipásztor, 1949)
  • Benke József: Az Erzsébet Tudományegyetem rektorai és dékánjai. Pécs, 1998.
  • A m[agyar] kir[ályi] Erzsébet Tudományegyetem és irodalmi munkássága. Az egyetem 25 éves fennállása alkalmából írta, szerkesztette és kiadta: vitéz Szabó Pál. Pécs, 1940.
  • Evangélikus arcképcsarnok. Szerkesztette: Tóth-Szöllős Mihály. Budapest, Evangélikus Sajtóosztály, 2002.
  • Fukári Valéria: Egy régi alma mater. A pozsonyi evangélikus líceum és teológiai akadémia utolsó negyven éve (1882-1923). Pozsony, Kalligram, 2003.
  • Gudenus János József: A magyarországi főnemesség XX. századi genealógiája. Budapest, 1990-1999.
  • Szögi László: Magyarországi diákok németországi egyetemeken és főiskolákon 1789-1919. Budapest, Eötvös Loránd Tudományegyetem Levéltára, 2001.
  • Új magyar életrajzi lexikon V. (P–S). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2004. ISBN 963-547-414-8  
  • Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Szerkesztette: Ladányi Sándor. 3. javított, bővített kiadás. [Bp.], Magyar Református Egyház Zsinati Irodája, 1977.