SStB Grünschacher - Sonnwendstein

SStB Grünschacher - Sonnwendstein
SStB Grünschacher - Sonnwendstein
Pályaszám
(SB 19 601–626) (SB 33 901–926) (BBÖ 371.01–10)
Általános adatok
Gyártó	Cockerill/Seraing, Esslingen
Gyártásban	1853-1854
Darabszám	26 db
Műszaki adatok
Tengelyelrendezés	0-6-4T
Nyomtávolság	1 435 mm
Hajtókerék-átmérő	1 688 mm
Szolgálati tömeg	56,1 t
Tapadási tömeg	36,0 t
Gőzvontatás
Jelleg	C2'n2t
Hengerek
Száma	2
Átmérője	474 mm
Dugattyú lökethossza	610 mm
Gőznyomás	7,4 at
Forrfelület	136,0 m² (lángjárta)
Sablon • Wikidata • Segítség

Az SStB Grünschacher - Sonnwendstein egy Engerth-rendszerű, ún. támasztószerkocsis gőzmozdonysorozat volt az osztrák-magyar Südliche Staatsbahnnál (SStB).

Története

Miután a Semmeringversenyen nyert négy mozdonyt a gyakorlatban nem tudták használni a Semmeringbahnon, Wilhelm von Engerth vezetésével a nyertesek előnyös megoldásait felhasználva egy új hegyi mozdonyt terveztek, mely építési formát később Engerth-rendszerű mozdonynak neveztek. A tervezet szerint a kazán súlyának egy részét a szerkocsi váza viselte (támasztószerkocsi). Ahhoz, hogy a szerkocsi tapadási súlyát ki tudják használni négy mozdonyon a főkeret és a szerkocsi tengelyei között fogaskerékkapcsolatot létesítettek. Mivel ezek és más hasonló megoldások sem váltak be az üzemben, később leszerelték őket.

Az első 26 mozdonyt a Cockerill Seraing-ben (16 db) és az Esslingeni Gépgyár (10 db) építette. Az első Cockerill moddony neve GRÜNSCHACHER, a Kesleré pedig KAPELLEN volt.

A sorozat mozdonyai az állami vasúttársaságok 1858-as eladásakor a Déli Vasúthoz kerültek, ahol a 19 sorozatba lettek beosztva. A sorozat valamennyi mozdonyát 1861 és 1864 között normál négycsatlós szerkocsis mozdonnyá építették át (a technikai adataik a 19 sorozatnál láthatóak). Az átépített mozdonyokat 1929-ig leselejtezték.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a SStB – Grünschacher bis Sonnwendstein című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként. - Az eredeti szócikk forrásai szintén ott találhatóak.

További információk

• A típus története számokban (németül)

Irodalom

• Herbert Dietrich: Die Südbahn und ihre Vorläufer, Bohmann Verlag, Wien, 1994, ISBN 3-7002-0871-5
• Hans Peter Pawlik, Josef Otto Slezak, Südbahn-Lokomotiven, Verlag Slezak, Wien, 1987, ISBN 3-85416-102-6