Nemesvita
| Nemesvita | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország | ||
| Régió | Közép-Dunántúl | ||
| Vármegye | Veszprém | ||
| Járás | Tapolcai | ||
| Jogállás | község | ||
| Polgármester | Eke Ferenc (független)[1] | ||
| Irányítószám | 8311 | ||
| Körzethívószám | 87 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 342 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
| Népsűrűség | 33,84 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 9,25 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 46° 49′ 17″, k. h. 17° 22′ 04″46.821469°N 17.367850°EKoordináták: é. sz. 46° 49′ 17″, k. h. 17° 22′ 04″46.821469°N 17.367850°E | |||
 Nemesvita
Pozíció Veszprém vármegye térképén
| |||
| Nemesvita weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nemesvita témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Nemesvita község Veszprém vármegyében, a Tapolcai járásban. A település eredetileg Szent István magyar király korától az 1950-es megyerendezésig Zala vármegyéhez tartozott.
Fekvése
[szerkesztés]Nemesvita a Tapolcai-medence nyugati határán, a Keszthelyi-fennsík keleti szélénél, a Balatontól északra, kb. 2 km-re fekszik. Szomszéd települések: Balatonederics, Lesencefalu, Lesencetomaj; a legközelebbi város Tapolca kb. 9 km.
Története
[szerkesztés]Nemesvita a Keszthelyi-fennsík egy erdőkkel határolt völgyében fekszik, a 84-es főútról az egyedülálló jegenyesorú úton közelíthető meg.
A jelenlegi települést először az 1209-ben kelt oklevelek említik. A római katolikus templom első említése 1333-ból való, késő barokk formáját 1788-ban nyerte el.
A község fő vonzerejét festői fekvése, a Balatonra és a Tapolcai-medencére tekintő csodálatos panorámája, valamint borospincéi és nyugalmat árasztó népi lakóházai adják.
A 13. század elején a Tornai nemzetségbeli Tiba birtokában volt. A település régi zalai egyházas hely volt. Egymással versengő kisnemesi családok lakták. A lakosság demográfiai csúcsa 1890 körül mutatkozik, azóta több mint kétharmadával csökkent az itt élők száma. Jellegzetesek a településen a népi építészet parasztbarokk jegyeit magukon viselő kisnemesi kúriái.
Vita a tatárdúlás (1241) előtt a völgyön kívül is terjeszkedett, egészen a törekpusztai határig. A település földesura után nevezték Töreknek, a 13. század végén ott is épül templom , ezért a puszta másik neve még 1514-ben is Egyházastörek.
Vita legfőbb jövedelemforrása kezdettől fogva a szőlőtermesztés – borkészítés volt. Szőlőit egy adás-vétel kapcsán már 1216-ban oklevél említi. A tatárok elvonulása után a falu elhelyezkedésére nézve bizonyos, hogy lakói egy része a síkon maradt, mások felköltöztek a szurdokba – vagy elhagyott régi házaikba vagy az új, védhetőbb helyekre. Érdekes, hogy Vita 1080 után 1209-ben is oklevélben szerepel, míg a szomszéd Törek csak 1260-ban egy birtokperben, majd 1262-ben annak kapcsán, hogy lakói a tatárok elől más vidékre menekültek. A falu ősiségének legfőbb bizonyítéka az eredetileg román stílusú templom, ami jóval a tatárjárás előtt épült. Alatti és körülötte település kellett legyen, tehát Vitai mai helye legkésőbb a templomépítést megelőző évtizedekre, a 12. század elejére, közepére datálható.
Egy kutató, Petneházyné Mály Bice szerint a vitai templomot a Templomos Lovagrend emelte, feltehetően az 1100-as évek végén. A templom a keletkezéséről szinte mesél: vagyis Árpád-kori eredetéről és a templomosok építészetéről. Bár Kurbély György veszprémi püspök szerint régi parókiáját a ciszterciták emelték, mintegy 600 évvel ezelőtt. E tényállítás azon alapul, hogy a kutató felfedezte a stílusukra jellemző egyenes záródású szentélyt, nem gondolva a megoldást korábban alkalmazó templomosokra és johannitákra. E megfogalmazás azonban lehet szándékos ferdítés, hiszen a templomosok emlékét 1816-ban még hallgatásba fullasztották. Vita a templomosok betelepülésekor virágzó falu lehetett. Nem kevés lovag érkezhetett ide, ha 1333-ban pápai tized fejében már 30 „széles dénárral” adóztak. A vitai templom magaslatra épült, de nem a csúcsra, ahogy az a rendnél szokásos volt. A templomosok 1203 előtt emelték a templomot, úgy ahogy a felette kőfallal övezett lovagházat (a mai plébánia helyén)
A templom északkeleti tájolású, Szent István tiszteletére szentelték, mert mind a templomosok, mind a johanniták ha nem Jézus életével összefüggően, akkor magyar szent nevére keresztelték templomaikat. Az épület egyhajós, a szentély egyenes záródású, mennyezete cseh boltozatú. A hajó a toronyhoz lett csatolva, mely megoldást faluhelyen kizárólag a templomosok alkalmazták a 12. században.
A vitai templom kezdettől fogva karzattal is rendelkezik, mert a templomosok a néptől elkülönülten imádkoztak. A hajó és a szentély szélessége megegyezik, ami a kora gótikára vall, ugyanis a templomosok, sorsukat nem sejtve, mindenkor a jövőért munkálkodtak. A szentély egyenes záródása – mint említve volt - ugyancsak az egyházi lovagrendekre jellemző. A fal síkjából csak a pillérek ugranak ki, melyekben a mennyezet hevederei futnak. Érdekes, hogy a hajó második, kisebb hevedere után a szentély íve következik, mintha a szentélynek kettős diadalíve volna. Maga az apszis a hajó padlószintjénél mindenkor egy lépcsővel magasabban van, itt is így volt, míg át nem alakították. A szentélyből nyílik a sekrestye. Régen innen lehetett a vastag pillérkötegen át a falba vágott lépcsőn feljutni a szószékre, melyet elbontottak.
A templom bejáratával szemben, az ajtó fölött látható az építtető lovag címere: rózsa alakú keretbe foglalt csúcsos pajzsban haránt úgynevezett címergerendával elválasztva két medve- vagy vadkanfő. A címer fölött szembeötlő a torony két eredeti késő román, illetve kora gótikus tölcsérablaka. Szinte kiáltanak a 12. század végi stílusjegyek. Bár az ablakok mérete az akkoriban épült hazaiakénál nagyobb, jóval nagyobb a templom is.
A templom védőszentjeinek neve (Szent András és Benedek) csak 1725 óta ismert. Szentté avatásukra Gellértet megelőzve 1083-ban került sor. Az 1778-as átépítés után Szent István nevére szentelték fel.
Mivel Vita nem (teljesen) pusztult el a török időkben, a templom is ép maradhatott. Erre utal, hogy 1748-tól pár évig a környező települések Vita fíliái (leányegyházai) s Vita az egyetlen, melynek működő plébániája van. A mai plébánia épület volt a lovagház. Fekvése, tájolása egyértelműen a templomosokra vall. A templomnál magasabban helyezkedik el, s a szurdokra és a templom épültére néz. Földszintes volt, erős kőfallal körülvéve, melynek ma már csak egy kis darabja ál. Az eredeti lovagház L. alakú lehetett. Kútja, illetve ciszternája ma is megvan. A ház mögött állt a méretes istálló, melyre szükség is volt, mert minden lovag három emberrel, ugyanannyi lóval rendelkezett, s a csatlósoknak is volt lovuk. Az istállófal azért ép részben ma is, mert a köveket hidegoltású mésszel kötötték meg, ami nem porlik és nem reped, így a nép az idők során nem igen tudta elhordani. Ezért állnak Európa-szerte és a Szentföldön a templomosok 800 éves várai és rendházai, melyeken alig fogott az időt. Itt Vitán is kevesen tartózkodhattak, állandóan úton lévén, egyházi vagy királyi küldetésben. A rend nem csak a keresztes hadjáratok leghatékonyabb alakulata volt, tagjait a királyok és fejedelmek belviszályaikba és nyelvtudásuk miatt diplomáciai alkuikba is bevonták. Ahol megtelepedtek, helytálltak, így Magyarországon is, ezért jutalmazták őket az Árpád-háziak bőségesen, s ezért nem engedték a Kárpát-medencében a Jeruzsálemi Templomos Lovagrendet szétverni.
A 13. század közepén a vitaiak és a törekiek határaik miatt perbe keveredtek, ami azt jelenti, hogy a tatárjárás idején a két község önálló volt. 1260-ban végül a két település a birtokvitában egyezségre jutott. Ebben szerepet játszhatott a tatárdúlás keserves emléke, valamint feltehetően az is, hogy a vitaiak az országút mellől a szurdokba költöztek. A dúlást mindkét falu súlyosan megszenvedte. 1262-ben vitáról ismét okleveles említések történnek, hol villaként – falu, hol földként – terra, jegyezve, majd jó időre eltűnik a forrásokból, vagy megsemmisülnek a települést említő iratok. Legközelebbi írásos emlék Vitáról 1333-ra datálódik, amikor papja, Pál révén, aki abban az évben pápai tizedként 35, a következőben 30 széles dénárt fizetett. Tudott az is, hogy a tapolcai medence települései között Vita akkoriban a második adófizető volt, tehát igencsak jómódú lehetett. Vezető szerepére utal, hogy Györktől a lesencékig (Tomajig) és Vállusig a falvak a vitai plébánia fennhatósága alá tartoztak, ami minden bizonnyal az ide települt templomos lovagoknak köszönhető.
Közélete
[szerkesztés]Polgármesterei
[szerkesztés]- 1990–1994: Eke Ferenc (független)[3]
- 1994–1998: Eke Ferenc (független)[4]
- 1998–2002: Eke Ferenc (független)[5]
- 2002–2006: Eke Ferenc (független)[6]
- 2006–2010: Eke Ferenc (független)[7]
- 2010–2014: Eke Ferenc (független)[8]
- 2015–2019: Csali János Ferenc (független)[9]
- 2019–2024: Csali János Ferenc (független)[10]
- 2024– : Eke Ferenc (független)[1]
A településen 2014. október 12-én, a rendes önkormányzati választás időpontjában nem lehetett polgármester-választást tartani, mert a faluvezetői tisztségre egyetlen lakos sem jelentkezett.[11] Az emiatt szükségessé vált időközi választáson, amit 2015. február 1-jén tartottak meg, már három jelölt is indult, közülük a győztes az érvényesen leadott 221 szavazat több mint 3/4-ét szerezte meg.[9]
Népesség
[szerkesztés]A település népességének változása:
| Lakosok száma | 325 | 334 | 317 | 295 | 303 | 342 | 346 | 342 |
| 2013 | 2014 | 2015 | 2019 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 96,5%-a magyarnak, 1,6% cigánynak, 0,3% románnak, 2,2% németnek mondta magát (3,5% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 83,5%, református 3,8%, evangélikus 0,3%, felekezeten kívüli 4,8% (7,3% nem nyilatkozott).[12]
2022-ben a lakosság 84,8%-a vallotta magát magyarnak, 2% németnek, 0,6% szlováknak, 0,6% cigánynak, 0,3-0,13 szerbnek, görögnek, örménynek és ukránnak, 1,8% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (13,7% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 36,5% volt római katolikus, 2,6% református, 0,9% görög katolikus, 0,3% evangélikus, 0,6% egyéb katolikus, 5,8% felekezeten kívüli (52,6% nem válaszolt).[13]
Nevezetességei
[szerkesztés]Képgaléria
[szerkesztés]-
Utcakép kúttal -
Utcakép Nemesvita központjában -
A nemesvitai Cseresznyés -
-
-
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Nemesvita települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2024. június 9. (Hozzáférés: 2024. szeptember 15.)
- ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
- ↑ Nemesvita települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
- ↑ Nemesvita települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. január 16.)
- ↑ Nemesvita települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. március 30.)
- ↑ Nemesvita települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. március 30.)
- ↑ Nemesvita települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. március 30.)
- ↑ Nemesvita települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2020. június 16.)
- ↑ a b Nemesvita települési időközi választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2015. február 8. (Hozzáférés: 2020. június 16.)
- ↑ Nemesvita települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2024. június 5.)
- ↑ Nemesvita települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. június 16.)
- ↑ Nemesvita Helységnévtár
- ↑ Nemesvita Helységnévtár
