Mihályfa
| Mihályfa | |||
 | |||
| Műemlék Nepomuki Szent János-szobor (18. sz. második fele, barokk) | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország | ||
| Régió | Nyugat-Dunántúl | ||
| Vármegye | Zala | ||
| Járás | Zalaszentgróti | ||
| Jogállás | község | ||
| Polgármester | Sélley Géza (független)[1] | ||
| Irányítószám | 8341 | ||
| Körzethívószám | 83 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 351 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
| Népsűrűség | 29 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 12,07 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 46° 58′ 45″, k. h. 17° 11′ 08″46.979150°N 17.185610°EKoordináták: é. sz. 46° 58′ 45″, k. h. 17° 11′ 08″46.979150°N 17.185610°E | |||
 Mihályfa
Pozíció Zala vármegye térképén
| |||
| Mihályfa weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Mihályfa témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Mihályfa község Zala vármegyében, a Zalaszentgróti járásban található.
Fekvése
[szerkesztés]A vármegye északkeleti részén, Zalaszentgrót és Sümeg között található.
Megközelítése
[szerkesztés]A település a Sümegtől Szalapán és Zalabéren át Zalaegerszegig vezető 7328-as út mentén fekszik, Sümegtől mintegy 7 kilométerre. Központjából ágazik ki déli irányban a 73 166-os út Óhíd község felé, a falutól keletre pedig a 73 165-ös északnak, Kisvásárhely központjába.
Története
[szerkesztés]A település neve 1340-ben bukkant fel oklevelekben Mihalfalwa néven. Egy 1382-ben a zalavári konvent előtt kötött birtokeladási szerződés latin szövegében található Mihalfalwa neve ismét. A község több, a középkor folyamán elpusztult település területét olvasztotta magába. Legendás népi hagyományként él még ma is, hogy a községtől keletre egy kisebb falu állott, melynek neve Misefa.
Az Erzsébet malom környékén szintén falu volt. A tatárok pusztítása után egy okos Mihály nevű birtokos a két kis falu lakóit arra kérte, hogy a felperzselt faluk között építsenek egy új falut. A nép hálából ezt a falut Mihályfalvának nevezte el. Ezt a legendát írásos emlékek és ásatások is igazolják. Így az Erzsébeti dűlő területén volt Szenterzsébetfalu, melyet a 16. század közepén a török felégetett. Tótvár major mellett volt a hajdani Szentmárton község és a Bécsi mező Újbécs falu maradványait őrzi. Az elsődleges Myhalfalwa névváltozatot a Mihály személynévnek és a birtokos személyraggal ellátott falu főnévnek az összetétele. Az utótag idővel rövidült, így lett Mihályfa.
- 1340 Myhalfalwa
- 1870 Sümegmihályfa
- 1900 Zalamihályfa
- 1909 Mihályfa
A települést a török korszak után több nemesi származású család lakta, azonban a legjelentősebb a forintosházi Forintos család volt. Forintosházi Forintos Gábor (1723-1782), királyi tanácsos, Zala vármegye első alispánja, táblabíró, jogász, mihályfai birtokos volt. Egyik unokája, Forintos György (1792–1857), alszolgabíró, a Deák-párt ellenzékének a vezére volt, és a közös teherviselést ellenezte a reformkorban. Forintos Gábor alispán egy másik leszármazottja, forintosházi dr. Forintos Géza (1868-1954), minisztériumi tanácsos, a vármegyei törvényhatósági bizottságnak a tagja, jogász, szintén mihályfai birtokos volt, majd idős korára a kitelepítést szenvedte a kommunizmus bejövetelekor.
Közélete
[szerkesztés]Polgármesterei
[szerkesztés]- 1990–1994: Rőti József (FKgP)[3]
- 1994–1998: Rőti József (független)[4]
- 1998–2002: Rőti József (független)[5]
- 2002–2006: Keresztesné Tóth Éva Mária (független)[6]
- 2006–2010: Keresztesné Tóth Éva Mária (független)[7]
- 2010–2014: Sélley Géza (független)[8]
- 2014–2019: Sélley Géza (független)[9]
- 2019–2024: Sélley Géza (független)[10]
- 2024– : Sélley Géza (független)[1]
Népesség
[szerkesztés]A település népességének változása:
| Lakosok száma | 368 | 366 | 352 | 295 | 333 | 339 | 351 |
| 2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 98,6%, német 1,17%. A lakosok 88,2%-a római katolikusnak, 2,6% reformátusnak, 2,9% felekezeten kívülinek vallotta magát (5,4% nem nyilatkozott).[11]
2022-ben a lakosság 91%-a vallotta magát magyarnak, 2,7% németnek, 1,8% cigánynak, 0,3% ukránnak, 1,5% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (8,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 58,3% volt római katolikus, 1,5% református, 0,6% evangélikus, 1,8% egyéb katolikus, 4,8% felekezeten kívüli (33% nem válaszolt).[12]
Nevezetességei
[szerkesztés]Ismert személyek
[szerkesztés]- Itt töltötte gyerekkorát Matatek Judit látássérült színművész.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Mihályfa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2024. június 9. (Hozzáférés: 2024. augusztus 30.)
- ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
- ↑ M települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
- ↑ Mihályfa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. január 9.)
- ↑ Mihályfa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. április 24.)
- ↑ Mihályfa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. április 24.)
- ↑ Mihályfa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. április 24.)
- ↑ Mihályfa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 17.)
- ↑ Mihályfa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. április 24.)
- ↑ Mihályfa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2024. május 31.)
- ↑ Területi adatok -Zala megye Központi Statisztikai Hivatal
- ↑ Mihályfa Helységnévtár
- ↑ Dobszay János (2012): Kis madárhatározó. HVG, 2012. december 22. 51–52. szám, 16–18.
.svg)
