Ugrás a tartalomhoz

Tagyon

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tagyon
Tagyon címere
Tagyon címere
Tagyon zászlaja
Tagyon zászlaja
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióKözép-Dunántúl
VármegyeVeszprém
JárásBalatonfüredi
Jogállásközség
PolgármesterGyarmati Kornél (független)[1]
Irányítószám8272
Körzethívószám87
Népesség
Teljes népesség117 fő (2024. jan. 1.)[2]
Népsűrűség31,88 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület2,76 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 54′ 13″, k. h. 17° 40′ 44″46.903711°N 17.678919°EKoordináták: é. sz. 46° 54′ 13″, k. h. 17° 40′ 44″46.903711°N 17.678919°E
Tagyon (Veszprém vármegye)
Tagyon
Tagyon
Pozíció Veszprém vármegye térképén
Tagyon weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Tagyon témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Tagyon község Veszprém vármegyében, a Balatonfüredi járásban. 276 hektáros kiterjedésével a megye harmadik legkisebb közigazgatási területű települése.[3] A település eredetileg Szent István magyar király korától az 1950-es megyerendezésig Zala vármegyéhez tartozott.

Fekvése

[szerkesztés]

A Balaton-felvidéken, Nagyvázsonytól délre, Zánka és Szentantalfa közt fekvő település. A község területe szerkezetileg még a Balaton-parti "riviérához" tartozik, bár közvetlen tóparti szakasszal a falu határa nem rendelkezik. Itt indul a Balaton-felvidék ezen szakaszára jellemző, a tóparti hegysorba benyúló, márgás felszínű medencék egyike, a négy település (Balatoncsicsó, Óbudavár, Szentantalfa, Szentjakabfa) közigazgatási területére kiterjedő Csicsói-medence.[4] A település főutcája ma országos közútként a 7312-es számozást viseli.

Története

[szerkesztés]
Tagyon légifotója

Tagyon Árpád-kori település. Nevét már 1292 említették egy oklevélben.

1317-ben a veszprémi püspök birtokai között találjuk. Károly Róbert király ekkor ismerte el a püspökség jogát a községre. Ettől kezdve fő birtokosa a püspökség lett aki a birtokot a sümegi uradalomból vezette az 1848-as jobbágyfelszabadításig.

A püspökség mellett a településen birtokosok voltak még a Gyulaffy és Pongrácz családok is.

1333-ban a pápai tizedjegyzék egyházát is említette.

1531-ben a törökök ezt a falut is többször feldúlták, mely ez időtől egészen 1720-ig szinte lakatlanul állt, illetve egy-két jobbágy-család élt csak itt.Az 1700-as évek végére a falu újranépesült.

1910-ben 208 lakosából 206 magyar volt. Ebből 183 római katolikus, 17 református, 5 izraelita volt.

A 20. század elején Zala vármegye Balatonfüredi járásához tartozott.

Tagyon híres bortermelő hely, a lakosság fő bevételi forrását már évszázadok óta bortermelése jelenti, máta itt is kezd kiépülni a borturizmus.

Közélete

[szerkesztés]

Polgármesterei

[szerkesztés]
  • 1990–1994: Molnár Zoltán (független)[5]
  • 1994–1998: Molnár Zoltán (független)[6]
  • 1998–2002: Steierlein István (független)[7]
  • 2002–2006: Steierlein István (független)[8]
  • 2006–2010: Steierlein István (független)[9]
  • 2010–2014: Steierlein István (független)[10]
  • 2014–2019: Steierlein István (független)[11]
  • 2019–2024: Steierlein István (független)[12]
  • 2024– : Gyarmati Kornél (független)[1]

Népesség

[szerkesztés]

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2024 között
Lakosok száma
84
88
88
118
107
112
117
2013201420152021202220232024
Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 97,7%-a magyarnak, 49,4% németnek mondta magát (2,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 66,7%, református 2,3%, evangélikus 5,7%, felekezeten kívüli 14,9% (10,3% nem nyilatkozott).[13]

2022-ben a lakosság 89,7%-a vallotta magát magyarnak, 25,2% németnek, 1,9% görögnek, 1,9% cigánynak, 0,9% örménynek, 0,9% szerbnek, 0,9% lengyelnek, 0,9% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (8,4% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 35,5% volt római katolikus, 4,7% református, 1,9% evangélikus, 20,6% felekezeten kívüli (37,4% nem válaszolt).[14]

Nevezetességei

[szerkesztés]
Kereszt
  • Római katolikus temploma

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Tagyon települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2024. június 9. (Hozzáférés: 2024. szeptember 27.)
  2. Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
  3. [1]
  4. Cholnoky Jenő: A Balaton-vidék múltjából
  5. Tagyon települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  6. Tagyon települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. február 7.)
  7. Tagyon települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. április 2.)
  8. Tagyon települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. április 2.)
  9. Tagyon települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. április 2.)
  10. Tagyon települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. július 26.)
  11. Tagyon települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. február 7.)
  12. Tagyon települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2024. június 12.)
  13. Tagyon Helységnévtár
  14. Tagyon Helységnévtár

Külső hivatkozások

[szerkesztés]