Szentjakabfa
| Szentjakabfa | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország | ||
| Régió | Közép-Dunántúl | ||
| Vármegye | Veszprém | ||
| Járás | Balatonfüredi | ||
| Jogállás | község | ||
| Polgármester | Steierlein Imre (független)[1] | ||
| Irányítószám | 8272 | ||
| Körzethívószám | 87 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 116 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
| Népsűrűség | 19,1 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 5,76 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 46° 56′ 02″, k. h. 17° 40′ 35″46.933761°N 17.676269°EKoordináták: é. sz. 46° 56′ 02″, k. h. 17° 40′ 35″46.933761°N 17.676269°E | |||
 Szentjakabfa
Pozíció Veszprém vármegye térképén
| |||
| Szentjakabfa weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szentjakabfa témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Szentjakabfa (németül Jakobsdorf am Plattensee) község Veszprém vármegyében, a Balatonfüredi járásban. A település eredetileg Szent István magyar király korától az 1950-es megyerendezésig Zala vármegyéhez tartozott.
Fekvése
[szerkesztés]Szentjakabfa a Nivegy-völgyben fekszik Balatoncsicsó és Óbudavár között. A völgy szerkezetileg a Balaton-felvidék Balatonfüred és Badacsony közti szakaszára jellemző, a tóparti hegysor mögött kialakult márgás kőzetű medencék egyikének tekinthető, nevezik Csicsói-medence néven is.[3]
Közigazgatási területét érinti a Nagyvázsony-Vigántpetend közti 7311-es és a Zánka felől Nagyvázsonyba vezető 7312-es út is, de a település belterülete zsákfalunak tekinthető: csak a Balatoncsicsó és Mencshely között húzódó 73 117-es útból észak felé kiágazó 73 118-as úton érhető el.
Története
[szerkesztés]Szentjakabfa nevét 1306-ban említette először oklevél, mint a Nivegy-völgyben fekvő települést. Ottó király ekkor adta a megkoronáztatásában őt támogató Benedek veszprémi püspöknek a három udvarnokfalut: Nevegyszentjakabot, Herendet és Tagyon falut udvarnokaival együtt a szolgálatai jutalmául. Később e adományokat Károly Róbert királyvisszavette. 1318-ban aztán István püspök szerezte meg a királytól szentendrei birtokaiért cserébe.
Az 1330-as években már egyháza is szerepelt a pápai tizedjegyzékben.
1548-ban a falu a törökök martaléka lett, akik a falut felégették. Ettől kezdve a falu török uralom alatt volt még a 17. században is.
1553-tól a falu a lakatlan települések között szerepelt az 1600-as évek közepéig, majd a 18. század elejétől ismét pusztává vált és csak 1753-tól kezdett újranépesedni, 1720-ban is csupán 5 család lakott itt.
1819-ben végzett nem nemesi összeírás 192 nem nemes lakosát írta össze. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt 270 lakosát említették az egyházi összeírásban.
A 19. század közepén más községtől béreltek szőlőterületet, 1895-ben már 24 hold szőlőt jegyeztek fel a községben. A lakosság fő megélhetési forrása a szőlőtermesztés volt.
1910-ben 260 lakosából 16 magyar, 244 német volt. Ebből 258 római katolikus volt.
A 20. század elején Zala vármegye Balatonfüredi járásához tartozott.
Közélete
[szerkesztés]Polgármesterei
[szerkesztés]- 1990–1994: Steixner László (FKgP)[4]
- 1994–1998: Steixner László (független)[5]
- 1998–2002: Steixner László (független)[6]
- 2002–2006: Steixner László (független német kisebbségi)[7]
- 2006–2010: Steixner László (független)[8]
- 2010–2014: Steixner László (független)[9]
- 2014–2019: Steixner László (független)[10]
- 2019–2024: Steierlein Imre (független)[11]
- 2024– : Steierlein Imre (független)[1]
Népesség
[szerkesztés]A település népességének változása:
| Lakosok száma | 109 | 109 | 111 | 108 | 105 | 114 | 116 |
| 2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 100%-a magyarnak, 50,9% németnek, 1,8% cigánynak mondta magát (a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 69,1%, református 8,2%, evangélikus 1,8%, felekezeten kívüli 0,9% (17,3% nem nyilatkozott).[12]
2022-ben a lakosság 96,2%-a vallotta magát magyarnak, 65,7% németnek, 1,9% románnak, 1% ukránnak és szlováknak (3,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 43,8% volt római katolikus, 2,9% református, 2,9% egyéb keresztény, 1,9% egyéb katolikus, 2,9% felekezeten kívüli (45,7% nem válaszolt).[13]
A község neves szülöttei
[szerkesztés]- Solymár István plébános (1905-1970)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Szentjakabfa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2024. június 9. (Hozzáférés: 2024. szeptember 26.)
- ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
- ↑ Cholnoky Jenő: A Balaton-vidék múltjából
- ↑ Szentjakabfa települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
- ↑ Szentjakabfa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. február 6.)
- ↑ Szentjakabfa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. március 19.)
- ↑ Szentjakabfa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. március 19.)
- ↑ Szentjakabfa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. március 19.)
- ↑ Szentjakabfa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. július 26.)
- ↑ Szentjakabfa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. február 6.)
- ↑ Szentjakabfa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2024. június 10.)
- ↑ Szentjakabfa Helységnévtár
- ↑ Szentjakabfa Helységnévtár
