Ugrás a tartalomhoz

Szentgyörgyvölgy

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szentgyörgyvölgy
Szentgyörgyvölgy címere
Szentgyörgyvölgy címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióNyugat-Dunántúl
VármegyeZala
JárásLenti
Jogállásközség
PolgármesterNémethné Simon Beáta (független)[1]
Irányítószám8975
Körzethívószám92
Népesség
Teljes népesség354 fő (2024. jan. 1.)[2]
Népsűrűség13,35 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület29,58 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 43′ 34″, k. h. 16° 24′ 31″46.726200°N 16.408700°EKoordináták: é. sz. 46° 43′ 34″, k. h. 16° 24′ 31″46.726200°N 16.408700°E
Szentgyörgyvölgy (Zala vármegye)
Szentgyörgyvölgy
Szentgyörgyvölgy
Pozíció Zala vármegye térképén
Szentgyörgyvölgy weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szentgyörgyvölgy témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
A Gózon Imre általános iskola és óvoda

Szentgyörgyvölgy község Zala vármegyében, a Lenti járásban.

Fekvése

[szerkesztés]

A Hetés, a Göcsej és az Őrség határán épült, szeres szerkezetű falu, Zala vármegye nyugati részén, a Lenti járásban. Központján a 7423-as út halad végig nagyjából kelet-nyugati irányban, utóbbiból a központban ágazik ki észak felé a 7424-es út Magyarföld felé, Csekeszer falurészben pedig a 7425-ös út a különálló Cséplak településrész és Velemér irányába. A falu felszíni vizeit a Szentgyörgyvölgyi-patak szállítja el.

Szomszédos és közeli települések: nyugatra Velemér és Magyarszombatfa, északra Magyarföld, keletre Márokföld és Nemesnép; déli szomszédja a már Szlovéniához tartozó Kebeleszentmárton (Kobilje).

Településszerkezete

[szerkesztés]

A szereket itt többnyire szegeknek nevezik. Szegei:

  • Cséplak
  • Asszonyfa
  • Kógyár (Kolgyárszeg, Kolgyári fordulat)
  • Kisszeg
  • Tiborszeg
  • Domjánszeg
  • Cilinkó
  • Csekeszer
  • Farkasi (Alsó- és Felsőfarkasi)

A mai faluközpont három szeg: Kisszeg, Tiborszeg és Domjánszeg összeépülésével alakult ki.

A 16. századból fennmaradt szegnevek – Bakacsszeg, Benedekszeg, Göndörszeg stb. – többnyire az adott épületegyüttesben élt családok neveit őrzik.

Az erdők közelsége miatt a házakat fából építették: a szentgyörgyvölgyi házak 80 százaléka még a huszadik század elején is faépület volt. Az erdők fogyásával változott az építőanyag: egyre többen építkeztek téglából és kőből. Már csak ritkán látható egy-egy kisebb, hagyományos boronaépület. A kisnemesi származású Cseresnyés Vilma Kisszegen fennmaradt több száz éves, zsúptetős boronaházát, aminek eredeti berendezése is megmaradt, lebontották, és a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban állították fel újra.

Természeti viszonyok

[szerkesztés]
Szentgyörgyvölgyi patak

Éghajlatát jellemzően befolyásolja az Alpok közelsége és kisebb mértékben, de jóformán ellentétesen a közeli Mediterráneum hatása is: a hőmérséklet járása kiegyenlített, ám a napsütéses órák száma az országos átlagnál kevesebb, a csapadék pedig több.

Története, gazdasága

[szerkesztés]
Szentgyörgyvölgyi tehén
A falu református temploma

Határában a régészek három, honfoglalás előtti lelőhelyet találtak:

A jelentős újkőkori falu nyomaira a Szentgyörgyvölgy és Márokföld között emelkedő Pityer-dombon bukkantak (az ásatást Bánffy Eszter vezette). Itt főként a kerámia-leletek jelentettek szenzációt; közülük leghíresebb a vöröses árnyalatú tehénszobor.

Hat további pontról középkori leletanyag került elő.

A honfoglalás után az Őrség része lett. Oklevélben, bizonyítottan először 1326-ból említik; neve (Scentgurgy) után ítélve ekkor már temploma is volt. Sőt, valószínű, hogy ezt a falut nevezték egy 1257-ben kelt jegyzőkönyvben Szentgyörgyegyházának, illetve egy 1275-ös oklevélben Őriszentgyörgyvölgynek. 1441-ben már Zenthgywrgwelge néven fordul elő egy oklevélben.

Hagyományosan szegény kisnemesek lakták, az egykori őrállók utódai. Közülük a mohácsi csatát túlélt Bakacs Sándor emelkedett ki jutalmul kapott birtokával. Utódai híres törökverők, várkapitányok lettek; Bakas Ferenc 1630-ban báróságot kapott.

A reformáció idején a falu teljes lakossága kálvinistává vált, a rekatolizációnak sokáig ellenálltak.

A falu népessége a 18. században szinte robbanásszerűen gyarapodott. Maximumát, 1241 lelket 1900-ban érte el. 1949-ben 1235-en laktak itt. A következő nem egész fél évszázadba a népesség kevesebb mintafelére csökkent: 1990-ben 530-an éltek itt, 2011-ben 502-en.

A falu hagyományosan mezőgazdasági jellegű település volt annak ellenére, hogy földjei nem túl jók. A 20. század első felében a falu határában nem volt nagybirtok; a gazdák többnyire 10–50 hold földet műveltek. Sok családnak volt erdőbirtoka is, amit szálaló vágással műveltek.

A 20. század első felében csak néhány egyedül dolgozó kézműves – asztalos, cipész, kádár és kovács – élt a faluban. Működött még két szeszfőzde, két vízimalom, egy gőzfűrésztelep, illetve voltak kocsmák és boltok is. A legnagyobb helyi vállalkozássá az 1919-ben alapított Hangya Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet nőtt.

A trianoni békeszerződés után a határ kijelölése mintegy két évre bizonytalanná tette az itt élők helyzetét. 1922-ben végül eldőlt, hogy a község Magyarország része marad, de több lakos földje, illetve földjeinek egy része a Szlovén–Horvát–Szerb Államhoz került.

A második világháborúban a front sokáig – 1945 márciusától, körülbelül 1945. április 10-ig – ezen a környéken húzódott.

1948 után a jugoszláv határt teljesen lezárták, így sok család elveszítette a túloldalon maradt birtokát. A határvonal szigorítása, a széles határsávok kialakítása tovább nehezítette az életet. A negyvenes évek végén, ötvenes évek elején a „társadalmi tulajdonba” vett üzletek sorra visszafejlődtek, majd eltűntek.

1949 közepén több mint ötven birtokot kulákgazdasággá nyilvánítottak, és ezek földjeiből 1950. január 16-án megalakították az Új Élet termelőszövetkezeti csoportot. 1950-ben telepítették ide a Zalalövői Állami Gazdaság egyik egységét és a Zalai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság egyik erdészetét. Ugyanebben az évben a megbízhatatlannak és ellenségesnek ítélt személyeket, családokat hortobágyi és más munkatáborokba telepítették ki; vagyonukat széthordták vagy államosították. 1957-ben a vagyonuktól megfosztott, részben visszatért kitelepítettek 230 kártérítési igényt nyújtottak be, de csak részleges kárpótlást kaptak. 1957-ben ismét megkezdték a termelőszövetkezet szervezését, ez azonban csak 1961-től tudott maradéktalanul megfelelni a szocialista mezőgazdálkodás céljainak. Az ismét Új Élet névre „keresztelt” tsz 1964-ben magába olvasztotta a magyarföldi „Béke” és a márokföldi „Haladás” Mgtsz-t 1969-ben a nemesnépi „Hajnal” Mgtsz-t is, igazi sikereket azonban sosem tudott elérni, és 1990-ben végleg megszűnt. Eközben sikeres lett a tsz melléküzemágaként 1960-tól működő kerámiaüzem – ezt 1998 óta szlovén tulajdonos működteti.

2000-ben, egy nemzetközi zsűri döntése alapján európai falufelújítási különdíjat kapott.

Közélete

[szerkesztés]

Polgármesterei

[szerkesztés]
  • 1990–1994: Felső Vilmos (független)[3]
  • 1994–1998: Felső Vilmos (független)[4]
  • 1998–2002: Felső Vilmos (független)[5]
  • 2002–2006: Felső Vilmos (független)[6]
  • 2006–2010: Gódor Mihály (független)[7]
  • 2010–2014: Bán Istvánné (független)[8]
  • 2014–2019: Varga Zsuzsanna (független)[9]
  • 2019–2024: Varga Zsuzsanna (független)[10]
  • 2024– : Némethné Simon Beáta (független)[1]

Kulturális élete

[szerkesztés]
  • A faluban működik a "94" Képzőművészeti Társaság (tagjai: Balogh István Péter festőművész, Leclerc-Szelényi Ulrik szobrászművész, Pápes Éva művészeti író és Berkes András festőművész)
  • Csótár Rezső fazekas, népi iparművész a műhelye és a kemenceház mellett bemutatótermet és egy kis pihenőhelyet alakított ki.

Népesség

[szerkesztés]

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2024 között
Lakosok száma
427
413
401
357
358
361
354
2013201420152021202220232024
Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 94,2%, német 3,36%, román 0,72%. A lakosok 38,6%-a római katolikusnak, 42,86% reformátusnak, 1,25% felekezeten kívülinek vallotta magát (16,5% nem nyilatkozott).[11]

2022-ben a lakosság 64,5%-a vallotta magát magyarnak, 3,6% németnek, 1,1% románnak, 2% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (34,4% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 20,9% volt református, 19,8% római katolikus, 0,3% evangélikus, 0,3% egyéb katolikus, 4,2% felekezeten kívüli (54,5% nem válaszolt).[12]

Nevezetességei

[szerkesztés]
Szabolcs Péter: Szent György és a sárkány
Református templom (1787), országos műemlék
    • A II. világháború áldozatainak emlékműve
  • Emléktáblák:
    • 1848 tiszteletére
    • 1100 éves évfordulónk emlékére
  • Református temploma ezen a tájon ritkaságnak számító kazettás mennyezettel 1787-ben épült.
A kazettás mennyezetű, református templombelső, egyedi díszítéssel
Pityerdomb
  • 1995-ben a szentgyörgyvölgyi Pityer-dombon tárta fel egy 7500 éves neolitikus falu maradványait Bánffy Eszter régész. A leletek között a szentgyörgyvölgyi tehénszobrot. A tehénszobor hiteles másolatát a veleméri Sindümúzeumban lehet megtekinteni.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Szentgyörgyvölgy települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2024. június 9. (Hozzáférés: 2024. szeptember 26.)
  2. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
  3. ↑ Szentgyörgyvölgy települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  4. ↑ Szentgyörgyvölgy települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. február 6.)
  5. ↑ Szentgyörgyvölgy települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. március 19.)
  6. ↑ Szentgyörgyvölgy települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. március 19.)
  7. ↑ Szentgyörgyvölgy települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. március 19.)
  8. ↑ Szentgyörgyvölgy települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 21.)
  9. ↑ Szentgyörgyvölgy települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. február 6.)
  10. ↑ Szentgyörgyvölgy települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2024. június 10.)
  11. ↑ Területi adatok – Zala megye Központi Statisztikai Hivatal
  12. ↑ Szentgyörgyvölgy Helységnévtár

Források

[szerkesztés]

Külső hivatkozások

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Márkus Mihály: Szentgyörgyvölgyi levelek, 1966–1970; Dunántúli Református Egyházkerület, Pápa, 2016
  • Boncz Ödön: A Szentgyörgyvölgyi Bakacs-család; Franklin Ny., Bp., 1899
  • Szentgyörgyvölgy; szöveg Bíró Friderika et al.; Száz Magyar Falu Könyvesháza Kht., Bp., 2002 (Száz magyar falu könyvesháza)
  • Szentgyörgyvölgytől Kehidáig. A zalai falvak történetének levéltári forrásai. A 2001. október 10-én rendezett levéltári nap előadásai; szerk. Molnár András; Zala Megyei Levéltár, Zalaegerszeg, 2001
  • Vándor László: Szentgyörgyvölgy, műemlék; TKM Egyesület, Bp., 1992 (Tájak, korok, múzeumok kiskönyvtára)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szentgyörgyvölgy&oldid=27607071”