Ugrás a tartalomhoz

Zalaboldogfa

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zalaboldogfa
Zalaboldogfai római katolikus templom
Zalaboldogfai római katolikus templom
Zalaboldogfa címere
Zalaboldogfa címere		 Zalaboldogfa zászlaja
Zalaboldogfa zászlaja
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióNyugat-Dunántúl
VármegyeZala
JárásZalaegerszegi
Jogállásközség
PolgármesterTóthné Toldi Alexandra (független)[1]
Irányítószám8992
Körzethívószám92
Népesség
Teljes népesség369 fő (2024. jan. 1.)[2]
Népsűrűség28,33 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület11,47 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 53′ 58″, k. h. 16° 46′ 11″46.899511°N 16.769711°EKoordináták: é. sz. 46° 53′ 58″, k. h. 16° 46′ 11″46.899511°N 16.769711°E
Zalaboldogfa (Zala vármegye)
Zalaboldogfa
Zalaboldogfa
Pozíció Zala vármegye térképén
Zalaboldogfa weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Zalaboldogfa témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Zalaboldogfa község Zala vármegyében, a Zalaegerszegi járásban.

Boldogfai Farkas Ferenc (1713–1770) zalai alispán (sümegi Urunk Mennybemenetele temploma karzatán)
Boldogfai Farkas Ferenc (1713–1770), Zala vármegyei alispán, táblabíró, címeres viaszpecsétje
Boldogfai Farkas János (1741–1788), Zala vármegye főjegyzője, helyettes alispán címeres viaszpecsétje

Fekvése

[szerkesztés]

Zalaboldogfa Zalaegerszegtől északnyugatra található. Megközelíthető a 76-os főútról Bagod településnél letérve. Egy másik útvonalon Hatházon keresztül lehet keleti irányból megközelíteni.

Története

[szerkesztés]

Zalaboldogfa nevét 1411-ben említették először az oklevelek Boldogasszonyfalva néven (Bodogazonfalua írásmóddal). 1478-ban Bodogazzonfalwa, 1549-ben Boldogffolwa, 1627-ben Bodogfa, 1898-ban pedig Zalaboldogfa alakban írták nevét.[3] A régi nyelvben boldog szavunk a "szent" szinonimája volt, mig asszony szó "királynő, úrnő" értelemben volt használatos, amelyet Szűz Máriára vonatkoztattak. A település tehát a középkorban a Szűz Mária tiszteletére szentelt templomról kapta elnevezését.[4]

1428-ban már országos vásártartási jogot kapott Zsigmond királytól, e joga még 1479-ben is megvolt, tehát már ekkor a magyar városok közt tartották számon.

Zalaboldogfa egykori birtokosai az (ollári) Tompa, Loránti és (gersei) Pethő családok voltak, viszont az a 17. század közepénél megjelenik a Hajgató család,[5] és majd alsóeőri Farkas Mihály (fl. 1656–1664), törökverő megvásárolt egy birtokot a század második felében.[6] Onnantól leszármazottjai lesznek a Boldogfai Farkas család, akik fontos megyei közigazgatási szerepet fognak tölteni a következő évszázadokban, köztük: alsóeőri Farkas Mihály fia boldogfai Farkas János (†1724) aki alszolgabíró és utána helyettes főszolgabíró volt,[7] valamint ennek a fia boldogfai Farkas Ferenc (1713-1770) zalai alispán,[8] akinek összesen 10 úrbéri birtoka, amelyek 697 úrbéri holdot alkottak megye szerte.[9] Ferenc alispán fia, boldogfai Farkas János (1741-1788) Zala vármegye főjegyzője volt,[10] és ennek a János főjegyzőnek a fiai, boldogfai Farkas János Nepomuk (1774-1847) zalai helyettes alispán, jogász, táblabíró, alsó- és felsőbagodi birtokos, és boldogfai Farkas Ferenc (1779-1844), jogász, táblabíró, boldogfai földbirtokos voltak.[1].[11]

A 18. század közepén fokozatosan kezdett növekedni a helyi nemesi lakosság a házasságok révén. Dereskey Ferenc (1744-1785), idősebb Dereskey Ferenc földbirtokos és boldogfai Farkas Katalin (1701-1783) házasságából született; Dereskey Ferencné Farkas Katalin joga révén ez a család szintén lett birtokos Boldogfán.[12] Szintén odakerült 1780-ban felsőkáldi Káldy József (1754-1797) miután feleségül vette Kovács Annát (1763-1818), Kovács Boldizsár és Szladovits Anna lányát[13] Szladovits Anna (1730-1783), korábban Balla István (1745-1780) felesége volt, akinek az öccse Balla Dániel (1748-1804) 1782-ben feleségül vette felsőkáldi Káldy Teréz(1753-?), Zsigmond és felsőkáldi Káldy Julia lányát.[14]

Mária Terézia korában szerepelnek mint boldogfai birtokosok: Balla István, akinek 47 holja van, Dereskey János, akinek nem volt úrbéri holdja, boldogfai Farkas Ferenc akinek 34 úrbéri holdja, és Kovács Boldizsár akinek se volt úrbéri holdja a településen.[15] Később szentgyörgyvölgyi Horváth György (1806-1860) feleségül vette Szladovits Magdát (1809-1859), Szladovits József (1773-1829) és boldogfai Farkas Mária (1783-1819) lányát, és odaköltözvén ott halt meg.[16]

Boldogfai Farkas János zalai helyettes alispán feleségével, besenyői és velikei Skublics Angélával elköltözött Bagodba, ahol több birtokot vásárolt. Öccsére, az agglegény boldogfai Farkas Ferenc (1779–1844) táblabíróra ráhagyta a boldogfai birtokot és az ottani kúriát. Farkas Ferenc táblabírónak és késői feleségének, Joó Borbála (1811-1881) házasságából származó legidősebbik gyermeke, ifjabb boldogfai Farkas Ferenc (1838–1908) Zala vármegye számvevője, pénzügyi számellenőre, vármegyei bizottsági tag, földbirtokos, aki kényszerült idős korára a zalaboldogfai földbirtokot eladni és testvéreivel osztozkodni. Édesanyja, boldogfai Farkas Ferencné Joó Borbála (1811-1881) halála után, a boldogfai major és jószágot eladták; házasság révén, ifjabb boldogfai Farkas Ferenc Andráshidára költözött, ahol földbirtokos lett felesége, nemesnépi Marton Zsófia (1842–1900) révén. Farkas Ferenc számvevő és Marton Zsófia gyermeke dr. boldogfai Farkas István (1875-1921), jogász, a sümegi járás főszolgabírája, volt az utolsó tagja a boldogfai Farkas családnak, aki még Zalaboldogfán született.

1886-ban az Alsóbagodon lakó nemes Csertán Károly (1845–1919), zalai alispán már szerepelt mint Zalaboldogfa legjelentősebb földbirtokosa; az 1897-ben megjelent "Magyar Korona országainak mezőgazdasági statisztikája II. Gazdacímtár"ában Csertán Károly összesen 548 kataszter holdat birtokolt Boldogfán. Csertán Károly anyai nagyanyja; boldogfai Farkas Marianna (1783-1819) asszony, szladeoviczi Szladovits József (1773-1829) táblabírónak a felesége, és egyben idősebb boldogfai Farkas Ferenc (1779–1844) táblabírónak a húga volt. Érdemes megjegyezni, hogy emellett akkoriban Csertán Károlynak Alsóbagodban 224 kataszteri holdas földbirtoka is volt.[17] A következő zalaboldogfai földbirtokos a szintén alsobagódi lakos miskei és monostori Thassy Kristóf (1887–1959) országgyűlési képviselő lett, aki feleségül vette nemes Csertán Margit (1893–1982) kisasszonyt, Csertán Károly alispán lányát. 1945-ben Thassy Kristóf és neje Csertán Margit minden jogát veszítették el a zalaboldogfai uradamuk kapcsán. A zalaboldagfai Thassy uradalomból jelentős mennyiségű felszerelés került az újgazdákhoz. Többek között hat ekét, öt szekeret, négy szánt kaptak. Ezenkívül járom, henger, nehézborona, kukoricamorzsoló stb. került a parasztok tulajdonába. A gazdaság állatállományából 15 lovat, tehenet, tinót, ökröt osztottak szét; a zalaboldogfai földműves szövetkezet is megalakult.[18]

1910-ben 561 lakosa volt, melyből 555 magyar volt. Ebből 548 római katolikus, 9 evangélikus volt.

A 20. század elején Zala vármegye Zalaegerszegi járásához tartozott.

1925. szeptemberében Pehm József apátplébános felszentelte az renovált kápolnát és a két új harangját. Miskei és monostori dr. Thassy Kristófné Csertán Margit asszony töltötte be a zászlóanyai tisztet.[19]

Címerleírás

[szerkesztés]

Ezüst keretezésű, negyedelt, álló, csücskös tárcsapajzs. Első arany mezejében lebegő, gyökeres, zöld fa, lombjai között arany, kettős-keresztes országalma. Második és harmadik vörös mezejében két-két ezüst pólya, negyedig arany mezejében lebegő, jobbra ágaskodó, ezüst fegyverzetű, vörös nyelvű fekete vadkan. A pajzs fölött háromlombos, ékköves, nyitott nemesi arany korona lebeg, a pajzs alatt a település neve: „Zalaboldogfa” vörös keretezésű arany betűkkel.

A jelképek magyarázata: mindhárom jelkép IV. Béla Árpád-házi magyar királyra, illetve a szájhagyomány szerint hozzá fűződő történetre utal: nevezetesen arra, hogy amikor a király a tatárjárás idején rövid ideig itt tartózkodott, egy vaddisznó-vadászat alkalmával kénytelen volt egy fára felmenekülni. Az országalma a királyi hatalom jelképe, a vörös-ezüst sávok az Árpád-ház családi jelképe, a fa és a fekete vadkan pedig a király kalandját szimbolizálja. A pajzs fölötti nemesi korona a középkori egykori nemes földesuraira, a Gersei Pethőkre és a későbbi Tompa családra utal.

Közélete

[szerkesztés]

Polgármesterei

[szerkesztés]
  • 1990–1994: Hajgató Gáspár (független)[20]
  • 1994–1998: Hajgató Gáspár (független)[21]
  • 1998–2002: Hajgató Gáspár (független)[22]
  • 2002–2006: Luter Péter László (független)[23]
  • 2006–2010: Luter Péter László (független)[24]
  • 2010–2014: Luter Péter László (független)[25]
  • 2014–2019: Luter Péter László (független)[26]
  • 2019–2024: Ámon Ferenc (független)[27]
  • 2024– : Tóthné Toldi Alexandra (független)[1]

A településen a 2024. június 9-i önkormányzati választás után, a polgármester-választás tekintetében nem lehetett eredményt hirdetni, mert szavazategyenlőség alakult ki a polgármesteri posztért függetlenként induló három hölgy közül kettő, Tóthné Toldi Alexandra és Egyed Zsófia Judit között.[28] Az emiatt szükségessé vált időközi választást 2024. szeptember 1-jén tartották meg, ezen ismét mindhárom jelölt elindult, de ezúttal Tóthné egymaga a szavazatok csaknem 60 százalékát tudta megszerezni.[1]

Népesség

[szerkesztés]

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2024 között
Lakosok száma
334
329
324
308
333
353
369
2013201420152021202220232024
Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 98,7%, cigány 0,2%, német 6,97%, horvát 0,16%. A lakosok 70,2%-a római katolikusnak, 1,14% reformátusnak, 7,9% felekezeten kívülinek vallotta magát (19,6% nem nyilatkozott).[29]

2022-ben a lakosság 93,4%-a vallotta magát magyarnak, 0,9% németnek, 0,3% cigánynak, 0,3% szlováknak, 0,3% horvátnak, 1,5% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (5,7% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 57,4% volt római katolikus, 2,4% református, 0,9% evangélikus, 1,5% egyéb keresztény, 1,2% egyéb katolikus, 10,8% felekezeten kívüli (25,8% nem válaszolt).[30]

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Kisboldogasszony kápolna
  • Keresztelő Szent János templom

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b c Zalaboldogfa települési időközi polgármester-választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2024. szeptember 1. (Hozzáférés: 2024. szeptember 5.)
  2. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
  3. ↑ Alsóbagod (Zaslaboldogfa) anyakönyvi jegyzéke. familysearch. (Hozzáférés: 2022. szeptember 21.) az anyakönyvi bejegyzések 1712-től lelhetők fel
  4. ↑ Zala megye helytörténeti lexikona. Kéziratos regesztagyűjtemény 24. Zalaboldogfa 24.498. 64
  5. ↑ Archivált másolat. [2014. március 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 25.)
  6. ↑ MNL ZML IV. 1. e. investigationes nobilium 1717 jan 20
  7. ↑ Molnár András. (2000) Zala megye arcontológiája 1338-2000. Zalaegerszeg (277. o.)
  8. ↑ Molnár András. (2000) Zala megye arcontológiája 1338-2000. Zalaegerszeg (254o.o.)
  9. ↑ Fónagy Zoltán. (2013). A Nemesi Birtokviszonyok az Úrbérendezés Korában. Adattár II. MTA. Budapest. (927-928. o.)
  10. ↑ Molnár András. (2000) Zala megye arcontológiája 1338-2000. Zalaegerszeg (255. o.)
  11. ↑ Archivált másolat. [2013. október 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 25.)
  12. ↑ Szluha Márton (2011) Vas vármegye nemes családjai I kötet. Heraldika kiadó. 58. o.
  13. ↑ Szluha Márton (2011) Vas vármegye nemes családjai I kötet. Heraldika kiadó. 684. o.
  14. ↑ Szluha Márton (2011) Vas vármegye nemes családjai I kötet. Heraldika kiadó.(680. o.)
  15. ↑ Fónagy Zoltán. (2013). A Nemesi Birtokviszonyok az Úrbérendezés Korában. Adattár I. MTA. Budapest. (654. o.)
  16. ↑ Szluha Márton (2011) Vas vármegye nemes családjai I kötet. Heraldika kiadó. (604. o.)
  17. ↑ A Magyar Korona országainak mezőgazdasági statisztikája II. Gazdacímtár (1897). 150.-151.o.
  18. ↑ Béli József: Az 1945-ös földreform végrehajtása Zala megyében - Zalai Gyűjtemény 4. (Zalaegerszeg, 1977)
  19. ↑ http://zalaikozlony.dfmk.hu/nagykep.php?nkepid=2710
  20. ↑ Zalaboldogfa települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  21. ↑ Zalaboldogfa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  22. ↑ Zalaboldogfa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. május 17.)
  23. ↑ Zalaboldogfa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. május 17.)
  24. ↑ Zalaboldogfa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. május 17.)
  25. ↑ Zalaboldogfa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 21.)
  26. ↑ Zalaboldogfa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  27. ↑ Zalaboldogfa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2024. június 16.)
  28. ↑ Cite web-hiba: a title paramétert mindenképpen meg kell adni!
  29. ↑ Területi adatok -Zala megye Központi Statisztikai Hivatal
  30. ↑ Zalaboldogfa Helységnévtár

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Zalaboldogfa&oldid=27614560”