LVCI 111–119, 130
LVCI 111–119, 130 | |
LVCI 111–119, 130 / SB 21 / FS 395 | |
Pályaszám | |
LVCI 111–119, 130 (LVCI 106–115) SB 21 111–119 SFAI 718–727 SFAI 782–791 RA 3036–3045 FS 3955 | |
Általános adatok | |
Gyártó | Parent & Schaken |
Gyártásban | 1857, 1859 |
Selejtezés | RA: 1899–1904 |
Darabszám | LVCI: 10 SB: 9 (LVCI-től) SFAI: 10 (SB-től és LVCI-től) RA: 10 FS: 1 db |
Műszaki adatok | |
Tengelyelrendezés | 0-6-0 |
Nyomtávolság | 1.435 mm |
Hajtókerék-átmérő | 1.420 mm |
Ütközők közötti hossz | 7.507 mm |
Teljes tengelytávolság | 3.430 mm |
Szolgálati tömeg | 30,6 t |
Tapadási tömeg | 30,6 t |
Gőzvontatás | |
Jelleg | C n2 |
Hengerek | |
Száma | 2 |
Átmérője | 430 mm |
Dugattyú lökethossza | 610 mm |
Gőznyomás | 8,0 at |
Forrfelület | 100,1 m² lángjárta |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Az LVCI 111–119, 130 egy szerkocsis gőzmozdonysorozat volt az osztrák-magyar Lombardisch-venetianischen und central-italienischen Eisenbahn-Gesellschaft (LVCI) magánvasút-társaságnál.
A tíz mozdonyt a Parent & Schaken építette 1857 és 1859 között az LVCI—nek. A 11-119, 130 pályaszámokat kapták (más források szerint 106-115). A Déli Vasút kilencet (111-119) besorolt a 21 sorozatába 111-119 SB pályaszámokkal. 1867-ben a kilenc mozdony a Strade Ferrate Alta Italia-hoz (SFAI) került, ahol előbb 718-727, majd 782-791 pályaszámokat kaptak.
Rete Adriatica szerint 3036–3045 pályaszámúak lettek. közülük 1905-ben a 3042 még az FS állományába került FS 3955 pályaszámmal. A többi mozdonyt az RA 1899 és 1904 között selejtezte.
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a LVCI 111–119, 130 című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként. Az eredeti szócikk forrásai szintén ott találhatóak.
További információk
[szerkesztés]A típus története számokban (német nyelven)