Topánfalva
| Topánfalva (Câmpeni, Topersdorf) | |||
 | |||
| Avram Iancu egykori főhadiszállása a város főterén | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Románia | ||
| Történelmi régió | Erdély | ||
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió | ||
| Megye | Fehér | ||
| Rang | város | ||
| Községközpont | Câmpeni | ||
| Beosztott falvak | |||
| Polgármester | Ioan Călin Andreș (Szociálliberális Unió), 2012 | ||
| Irányítószám | 515500 | ||
| Körzethívószám | 0x58[1] | ||
| SIRUTA-kód | 1455 | ||
| Népesség | |||
| Népesség | 4549 fő (2021. dec. 1.) +/- | ||
| Magyar lakosság | 3 (0%, 2021)[3] | ||
| Község népessége | 6569 fő (2021. dec. 1.)[2] | ||
| Népsűrűség | 93 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 553 m | ||
| Terület | 86,6 km² | ||
| Időzóna | EET, UTC+2 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 46° 21′ 45″, k. h. 23° 02′ 44″46.362500°N 23.045556°EKoordináták: é. sz. 46° 21′ 45″, k. h. 23° 02′ 44″46.362500°N 23.045556°E | |||
 | |||
| Topánfalva weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Topánfalva témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Topánfalva (románul: Câmpeni, németül: Topersdorf) város Romániában, Erdélyben, Fehér megyében.
Fekvése
[szerkesztés]A Mócvidék központi települése az Erdélyi-szigethegységben, az Aranyos partján, Gyulafehérvártól 76 kilométerre északnyugatra, a 75-ös és 74-es út találkozásánál.
Nevének eredete
[szerkesztés]Magyar nevének előtagja a Topán személynév, amely a Topa helységnév román képzős alakjából való. A topány szó azonban népcsoportnévként is használatos volt a kora újkorban: Topánfalva vidékének, az Aranyos felső folyásának román lakóit jelölte.[4] Először 1565-ben említették (Topanfalva). Román nevének jelentése 'mezeiek' (először 1750, Kimpeni).
Története
[szerkesztés]Nagy területre kiterjedő szórványtelepülés volt. Lakói juhászattal foglalkoztak és a 17. században legeltetés céljából a Gyalui-havasokat bérelték. 1649-től kezdve a zalatnai felső kincstári bányauradalom székhelye volt. 1750-ben 667 háztartást, 1786-ban 5456 lakost számoltak meg benne. A kettő közötti különbség valószínűleg abból származik, hogy az első esetben csak a településközpontot, 36 év múlva pedig az egész határt írták össze.
1782. május 24-én vásárra érkezett móc parasztok összetörték az örmény uradalmi bérlők edényeit, mivel azok elkobozták a mócok mézes pálinkáját és méhsörét. Az ezt követő vizsgálat a mócok szerint aránytalanul magas, 8700 forintos kárt állapított meg. Ebben az ügyben járt a bécsi udvarban Horea, és így közvetve ez vezetett a két évvel későbbi parasztfelkeléshez. 1784-ben a lázadás székhelyéül, Horea főhadiszállásául szolgált. Csapatai 1784. november 5-én a királyi jószág-ispán épületeit, levéltárát kifosztották és lerombolták a Szent Ferenc szerzetesi rend épületével és templomával együtt.
1848. április 7-én négy–ötszáz fő előtt Simion Balint és Ioan Buteanu Erdély Magyarországgal való unióját és a jobbágyság eltörlését követelte.[5] Avram Iancu június 9-én, a vásáron beszédet mondott, amelyben a parasztokat fegyverkezésre hívta föl. Június 17-én újabb népgyűlésre került sor. 19-én Iancu fegyveres felkelést hirdetett, de a felkelést Nicolae Corcheș topánfalvi templomfestő és Nicolae Fodor kerpenyesi ortodox pap, Iancu aláírását meghamisítva lefújta. Iancu a jobbágyfelszabadítás után megfogalmazta, hogy a mócok a fiskus erdeire és legelőire is igényt tartanak. A harmadik balázsfalvi gyűlésen Topánfalvát prefektúra székhelyévé tették, amelynek élére Iancut nevezték ki. Ősztől Iancu innen irányította gerillaháborúját. 1849. május 5-én az itt tartott népgyűlésen olvasták fel Kossuth levelét, tartott beszédet Ioan Dragoș és fogadták el Kossuth békeajánlatát. Másnap az Abrudbányára bevonuló Hatvani elől ide menekült Iancu. Július 26-án itt találkozott vele Nicolae Bălcescu. 1852. június 21-én itt szállt meg Ferenc József, de a késő este audienciára jelentkező Iancut nem fogadta. A nyár folyamán Iancu leverte a kétfejű sasos címert a kincstár épületéről, rátámadt a kataszteri földmérőkre, mígnem augusztusban letartóztatták. A zavart elméjű egykori parasztvezér élete végéig gyakran tartózkodott Topánfalván, 1859 novemberében itt jelentette ki, hogy „a Székelyföld is él még, s a székelyekkel az ember egész Európát meghódíthatja.”[6]
Római katolikus egyházát 1779-ben badeni és tiroli erdőmunkások számára szervezték. Iskolát a román görögkatolikusokkal közösen tartott fenn, és bár már az 1800-as évektől magyar plébánosok szolgáltak benne, az iskolában a görögkatolikus kántortanító tanított, románul. Az 1860-as években már a székelyek alkották a többséget a gyülekezetben. A közös római–görögkatolikus iskolát 1884-ben államosították.[7]
Torda, majd Torda-Aranyos vármegye egyik járásának székhelye volt. 1861-ben a topánfalvi járás ünnepélyesen a román nyilvánította hivatali nyelvéül. 1882-től gyógyszertára működött.[8] 1894-ben Doina néven népbankot hoztak létre benne. Az 1890-es években azotint gyártó robbanószergyára,[9] az 1910-es években bőrüzeme,[10] egy fogadója, öt vendéglője és négy kávéháza működött. 1900-ban házainak 99%-a fából, zsindellyel fedve épült. 1904. augusztus 17-én tüzet fogott a Csiky testvérek üzlete és az ezt követő tűzvészben 76 ház, valamint mindkét román templom leégett.[11] Az 1912-ben elkészült Torda–Topánfalva-vasútvonal végállomása volt, amelyen 1996-ban megszűnt a közlekedés, és később a forgalomból is kivonták.
1922 és 30, 1945 és 48 között, majd 1961 óta gimnázium, 1927 óta faipari szakiskola működik benne.[12] 1950 és 68 között rajoni székhely volt, 1968 óta tartozik Fehér megyéhez. 1950-ben hozzácsatolták az addig Aranyosszohodolhoz tartozó, Aranyos jobb parti Poduri, Vârși, Dănduț, Furduiești és Fața Abrudului házcsoportokat. 1961-ben kapott városi rangot.
1910-ben 2967 lakosából 2692 volt román, 219 magyar és 30 német anyanyelvű; 1982 ortodox, 740 görögkatolikus, 141 római katolikus és 64 református vallású.
A városközpontnak 2002-ben 5238 lakosa volt, közülük 5031 román és 188 cigány nemzetiségű; 5045 ortodox, 67 görögkatolikus, 47 baptista és 45 pünkösdi vallású. A hozzá tartozó házcsoportokkal, de Csertés nélkül 8007-en lakták, akik közül 7737 volt román, 248 cigány és 14 magyar nemzetiségű; 7717 ortodox, 120 görögkatolikus, 67 baptista, 59 pünkösdi és 15 római katolikus vallású.
Híres emberek
[szerkesztés]- Itt született 1914-ben Valerian (Viorel) Trifa, az Amerikai Egyesült Államok és Kanada román ortodox egyházának érseke. 1975-ben vasgárdista múltja, az 1941-es bukaresti pogromban való felbujtó szerepe és Himmlernek írt képeslapja ügyében az amerikai igazságügyminisztérium vizsgálatot indított, amelynek 1982-ben Portugáliába való távozása vetett véget.[13]
Gazdasága
[szerkesztés]Gazdasági életében a bútoripar, a mezőgazdaság és a fakitermelés a meghatározó. Területének 32%-a erdő. A szántóterületen főként burgonyát és takarmánynövényeket termesztenek.
Látnivalók
[szerkesztés]- A „hegyi” ortodox templom 1811-ben, a római katolikus 1832-ben épült.
- Az Avram Iancu egykori főhadiszállása helyén álló épületben múzeumot rendeztek be.[14] Ugyancsak múzeum működik a mócok és az örmény bérlők közötti 1782-es incidens színhelyéül szolgáló pincében.
- Az Aranyoson felfelé, Mihoești-nél található víztározó 1987-ben készült el.[15]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS
- ↑ 2021-es romániai népszámlálás. Nemzeti Statisztikai Intézet
- ↑ 2021-es romániai népszámlálás (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet, 2023. (Hozzáférés: 2024. január 21.)
- ↑ Áron Péter [Binder Pál], 'Erdély történelmi tájneveinek adattára és népneveinek tájszemlélete', Magyar Nyelvjárások 24 (1981): 106. o.
- ↑ Benkő Samu szerk.: Documenta neglecta. Budapest, 2008, 105–06. o.
- ↑ Erdély története, Főszerkesztő: Köpeczi Béla, Szerkesztők: Makkai László, Mócsy András, Szász Zoltán, Budapest: Akadémiai Kiadó (1986) és [1]
- ↑ Kovács Gyárfás: A bányavidéki róm. kath. esperesi kerület plébániáinak története. Szamosujvártt, 1895, 226–236. o. és Sándor József: Az EMKE megalapítása és negyedszázados működése, 1885–1910. Kolozsvárt, 1910, 246. o.
- ↑ Péter H. Mária: Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai. Kolozsvár, 2002, 45. o.
- ↑ A Pallas nagy lexikona
- ↑ Erdély története
- ↑ Hunyadvármegye 1904, 69. sz.
- ↑ A mai Avram Iancu Főgimnázium, a volt elméleti líceum honlapja Archiválva 2012. február 17-i dátummal a Wayback Machine-ben (románul)
- ↑ Az angol Wikipédia Valerian Trifa szócikke.
- ↑ Képek és leírás Archiválva 2012. október 2-i dátummal a Wayback Machine-ben (románul)
- ↑ www.welcometoromania.ro (magyarul)
Források
[szerkesztés]- Planul strategic de dezvoltare socio-economică a orașului Câmpeni, 2008–2013 ('Topánfalva város társadalmi-gazdasági fejlesztésének stratégiai terve')
- Vasile Bud: Câmpeni (Cluj-Napoca, 2011)
- Magyari András-A Horea vezette 1784. évi parasztfelkelés a dokumentumok tükrében - Kriterion, Bukarest 1984
További információk
[szerkesztés]- Képes riport a Karpatenwilli honlapon (németül)
Képek
[szerkesztés]-
Az Aranyos a város délkeleti részén -
Katolikus templom -
Városháza -
Bíróság -
A mihoești-i duzzasztógát
.svg){kind=small}