Szebenrécse
Szebenrécse (Reciu) | |
Szász lutheránus templom | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Erdély |
Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
Megye | Fehér |
Község | Szászorbó |
Rang | falu |
Községközpont | Szászorbó |
Irányítószám | 517307 |
SIRUTA-kód | 4516 |
Népesség | |
Népesség | 283 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | < 3 (2011)[1] |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 422 m |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 45° 52′ 01″, k. h. 23° 40′ 30″45.866944°N 23.675000°EKoordináták: é. sz. 45° 52′ 01″, k. h. 23° 40′ 30″45.866944°N 23.675000°E | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Szebenrécse témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Szebenrécse, 1910-ig Récse (románul: Reciu, németül: Rätsch) falu Romániában, Erdélyben, Fehér megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Gyulafehérvártól 34 kilométerre délkeletre fekszik.
Nevének eredete
[szerkesztés]Neve valószínűleg német eredetű. Először 1309-ben Resz, majd 1330-ban Reech, 1332-ben pedig Beeth alakban említették. Előtagját Szeben vármegyéről kapta, amelyhez a névadás idején tartozott.
Története
[szerkesztés]Szerdahelyszéki szász falu volt. 1500-ban tizenöt szabad paraszti családfő és két pásztor lakta, két házhelye pedig pusztán állt. 1532-ben már 26 családfőjét írták össze. Ortodox egyházközsége 1812-ben vált önállóvá, Kerpenyes filiájából.[2] 1876-ban Szeben vármegyéhez csatolták. A szászok Németországba vándorlása miatt evangélikus egyházközségét 1992-ben megszüntették.
1850-ben 581 lakosából 279 volt szász, 239 román és 63 cigány nemzetiségű; 302 ortodox és 279 evangélikus vallású.
2002-ben 279 lakosából 272 volt román és hat cigány nemzetiségű; 276 ortodox és két evangélikus vallású.
Látnivalók
[szerkesztés]- Evangélikus temploma. A 13. századi román templomból a diadalív maradt meg. A 15. században gótikus stílusban átépítették. 1500-ban erődítették. Festett mennyezetét 1858-ban cserélték a mai stukkómennyezetre. Egyik harangját 1400-ban öntötték.
Híres emberek
[szerkesztés]- Itt született 1914-ben Zevedei Barbu szociálpszichológus.
Források
[szerkesztés]- Összefoglalás a falu történetéről (németül)
- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Fehér megye. adatbank.ro
- ↑ Ioan I. Muntiu: Satul meu: monografia comunei Cărpiniș. Sibiu, 1937, 36. o.