Monora
Monora (Mănărade, Donnersmarkt) | |
A lutheránus templom | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Erdély |
Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
Megye | Fehér |
Rang | falu |
Községközpont | Balázsfalva municipium |
Irányítószám | 515404 |
SIRUTA-kód | 1428 |
Népesség | |
Népesség | 814 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | - [1] |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 254 m |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 46° 08′ 29″, k. h. 23° 58′ 15″46.141439°N 23.970764°EKoordináták: é. sz. 46° 08′ 29″, k. h. 23° 58′ 15″46.141439°N 23.970764°E | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Monora (románul: Mănărade, németül: Donnersmarkt, az erdélyi szász nyelven Donnerschmert) település Romániában, Fehér megyében.
Nevének eredete
[szerkesztés]Magyar és román nevének eredete ismeretlen, német neve (Donnersmarkt) a csütörtöki napokon tartott vásárokra utal.
Fekvése
[szerkesztés]Gyulafehérvártól 48 km-re keletre, Balázsfalvától 7 km-re délre, Kisgalgóc, Szászpatak és Balázsfalva közt, a Nagy-Küküllő bal partján fekvő település.
Története
[szerkesztés]1205-ben Monera néven említik először. 1263-ban királyi birtok volt, melyet István herceg (a későbbi IV. István) elajándékozott udvarnokainak.
A település talán már az erdélyi szászok betelepítése előtt létezett. A szászok a 12. század közepén telepedhettek le benne.
Középkori katolikus lakossága a reformáció idején felvette a lutheránus vallást.
A trianoni békeszerződésig Alsó-Fehér vármegye Balázsfalvi járásához tartozott.
A német lakosság Nicolae Ceaușescu uralma idején kivándorolt Németországba, így már az 1992-es népszámlálás idején abszolút román többségű falu volt.
Lakossága
[szerkesztés]1910-ben 1070 lakosa volt, ebből 640 német, 416 román és 14 fő magyar nemzetiségűnek vallotta magát.
2002-ben 982 lakosából 895 román, 82 cigány, 4 német és 1 magyar volt.
Látnivaló
[szerkesztés]- Lutheránus temploma a 14. században épült, de 1869-ben jelentős mértékben átépítették, egyúttal meg is nagyobbították. Kaputornyát 1832-ben harangtoronnyá építették át. A középkori templomból érintetlenül csak a kőből faragott keresztelőmedencéje és 6 m magas kőkerítése maradt meg, amely hiányosan ugyan, de még áll.
Források
[szerkesztés]- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
Hivatkozások
[szerkesztés]- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Fehér megye. adatbank.ro