Rehó
| Rehó (Răhău) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Fehér |
| Rang | falu |
| Községközpont | Szászsebes megyei jogú város |
| Irányítószám | 515802 |
| SIRUTA-kód | 1918 |
| Népesség | |
| Népesség | 959 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 3 (2011)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 54′ 14″, k. h. 23° 37′ 14″45.903945°N 23.620653°EKoordináták: é. sz. 45° 54′ 14″, k. h. 23° 37′ 14″45.903945°N 23.620653°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Rehó (románul: Răhău, németül: Reichau) falu Romániában, Erdélyben, Fehér megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Szászsebestől 6 km-re délkeletre, a Nagy-Székás patak bal partján fekszik.
Nevének eredete
[szerkesztés]Német eredetű ('gazdag berek'). Történeti névalakjai: Ryho (1291), Ryon és Rychova (1309), Rychau (1372), Rychen (1532).
Története
[szerkesztés]Az első falu a mai főút mentén feküdt. A középkorban szászsebesszéki szász falu. 1601 és 1603 között elpusztult, ezután települt újra mai helyén, román lakossággal. Az evangélikus egyházközség hívek nélkül is fennmaradt egészen 1865-ig (a Királyföldön a román jobbágyok a legtöbb helyen az evangélikus lelkésznek fizették a dézsmát), 1848-ig pedig a falu jegyzői is szászok voltak. A német községi nyelvet 1861-ben váltották fel a románnal.
Igen hamar, már 1794-ben működött ortodox iskolája, amelyet Szászsebesről, Szászcsórból, Bervéről, Kelnekről, Lázból és Kákováról is látogattak diákok. 1847-ben új iskolaépületet emeltek, téglából.
1870-ig a férfiak középen kettéválasztott hosszú hajat hordtak.
1876-tól Szeben vármegyéhez tartozott. 1907-ben kisközségből nagyközséggé alakult.[2] 1882-ben burkolták első utcáját. 1897-ben a házak többsége téglából, kisebb részük kőből épült, általában cserépfedéllel. Háromosztatúak voltak (lakószoba, konyha, éléskamra). A házasságokat a települési exogámia jellemezte (Kákova, Péterfalva, Kelnek).
1897-ben 3224 holdas határának 57%-a volt szántó, 13%-a legelő, 11%-a erdő (tölgyes), 7%-a rét és 6%-a szőlő. A szántóföldeken háromnyomásos művelést folytattak (búza, kukorica, ugar – a kukorica közé tököt és babot, a homokosabb talajokon krumplit vetettek). A Valea Caselor patakból 1910 körülig aranyat mostak.[3] Legfontosabb jövedelemforrása a szőlőművelés volt. 1989-ben 163 hektárnyi szőlőterülettel büszkélkedett, amelyeken főként járdovány és királyleányka termett.[4]
Lakossága
[szerkesztés]1850-ben 1823 lakosából 1805 volt román és 18 cigány nemzetiségű, valamennyien ortodox vallásúak.
2002-ben 923 lakosából 914 román és 6 cigány, 889 ortodox és 31 pünkösdista vallású.
Híres emberek
[szerkesztés]- Itt született 1814-ben Ioan Constande grafikus.
Gazdasága
[szerkesztés]Táskákat előállító bőrgyára van.[5]
Források
[szerkesztés]- Nicolae Cărpinișian: Monografia comunei Rěhău. Sibiiu, 1897
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ [1]
- ↑ Belügyi Közlöny 1907, 3. o.
- ↑ Eugen Străuțiu – Marius Halmaghi: Țara Secașelor. Sibiu, 2007, 44. o.
- ↑ Csávossy György: Jó boroknak szép hazája, Erdély. Bp., 2002, 126. o.
- ↑ www.office - Exclusively for professionals. [2007. április 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. április 9.)
.svg){kind=small}