Igenpataka
Megjelenés
Igenpataka (Ighiel) | |
Az igenpatakai ortodox fatemplom | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Erdély |
Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
Megye | Fehér |
Község | Magyarigen |
Rang | falu |
Községközpont | Magyarigen |
Irányítószám | 517362 |
SIRUTA-kód | 4954 |
Népesség | |
Népesség | 883 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | – (2011)[1] |
Földrajzi adatok | |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 46° 08′ 48″, k. h. 23° 28′ 47″46.146804°N 23.479682°EKoordináták: é. sz. 46° 08′ 48″, k. h. 23° 28′ 47″46.146804°N 23.479682°E | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Igenpataka (románul: Ighiel) falu Romániában, Erdélyben, Fehér megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Gyulafehérvártól 13 km-re északkeletre fekszik.
Nevének eredete
[szerkesztés]Nevét patakjáról kapta (lásd Magyarigennél). Román neve Magyarigen Ighiu nevének kicsinyítő képzős alakja. Először egy 1620-ból való okirat említi, amely 1754-es másolatban maradt fönn: Egenpataka. 1649-ben Ighen pataka alias Olah Ighen. Román nevét először 1839-ben említik: Igjel.
Története
[szerkesztés]Román telepítésű falu. 1761-ben 52 ortodox család lakta. 1784. november 10-én népe lerombolta nemesi kúriáit.
Alsófehér vármegyéhez tartozott.
Népessége
[szerkesztés]- 1850-ben 457 lakosából 441 volt román és 16 cigány nemzetiségű; valamennyien ortodoxok.
- 1900-ban 766 ortodox román lakosa volt.
- 2002-ben 994 román nemzetiségű lakója volt, közülük 794 ortodox és 198 pünkösdista vallású.
Látnivalók
[szerkesztés]- Ortodox fatemploma 1770-ben épült, festményei 1781-ból valók, ikonosztázát 1780–1783-ban a gyulafehérvári Simion mester készítette.
- Az Igeni-tó. Területe 5,26 hektár. Kialakulását a hegy beszakadása okozta. Vízfolyásokon kívül két karsztforrás is táplálja .
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Fehér megye. adatbank.ro
Külső hivatkozások
[szerkesztés]- Videó
- Kő alapra fenyő rakófából épült, kétosztató lakóház és csűr (1868 és 1900 között) a golești-i szőlészeti múzeumban (románul)