Ugrás a tartalomhoz

Magyarbénye

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Magyarbénye (Biia)
Magyarbénye, utcakép
Magyarbénye, utcakép
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióKözép-romániai fejlesztési régió
MegyeFehér
KözségSzépmező
Rangfalu
KözségközpontSzépmező
Irányítószám517757
SIRUTA-kód7892
Népesség
Népesség1000 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság137 (2011)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság265 m
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 13′ 50″, k. h. 24° 00′ 17″46.230588°N 24.004693°EKoordináták: é. sz. 46° 13′ 50″, k. h. 24° 00′ 17″46.230588°N 24.004693°E
SablonWikidataSegítség
Magyarbénye egy régi térképen

Magyarbénye románul: Biia, település Romániában, Erdélyben, Fehér megyében.

Fekvése

[szerkesztés]

Dicsőszentmártontól délnyugatra, a Kis-Küküllő jobb partja mellett fekvő település.

Története

[szerkesztés]

Nevét már 1200 körül említette oklevél az I. István által legyőzött (harmadik) Gyula fiának, Buának nevében, valószínű először az ő szállásbirtoka lehetett itt, később a település e Buáról vehette a nevét. 1346-ban p. Benye, 1431-ben Benyebua, 1474-ben Benye, 1587-ben Beonye néven írták.

1346-ban és 1431-ben Szent Imre tiszteletére szentelt kápolnáját említették: capella in honore. B. Emerici foret constructa formában, mely királyi kézen volt, és 1446-ban I. Lajos király azt Bakoch Istvánnak és társainak adományozta. A vele összetartozó Benyebua részeibe 1431-ben Sztrigyszentimrei Imréné Dicsőszentmártoni Margitot iktatták be. E rész később a mai Bénye területébe olvadt.

Az 1400-as évek közepétől több birtokosa is volt; 1501-ben p. Beenyebwa néven volt említve és a Váradjai, Sztrigyi, Kolonity, Barcsai, Décsei, Dienesi családoké, 1525-ben Wessedi Miklós fia Jánosé, majd a Komjátszegieké lett. 1522-ben Bényei Ádámé, 1525-ben pedig az ugyancsak itt birtokos Vessződi Nagy Miklós Bewnye-i részét nővéreinek ajándékozta.

A trianoni békeszerződés előtt Kis-Küküllő vármegye Hosszúaszói járásához tartozott.

1910-ben 1349 lakosából 1157 román, 188 magyar volt. Ebből 1144 görögkatolikus, 175 református, 16 görögkeleti ortodox volt.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]