Ugrás a tartalomhoz

Poklos

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Poklos (Pâclișa)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióKözép-romániai fejlesztési régió
MegyeFehér
Rangfalu
KözségközpontGyulafehérvár (Alba Iulia)
Irányítószám510004
SIRUTA-kód1062
Népesség
Népesség944 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság9 (2011)[1]
Földrajzi adatok
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 02′ 52″, k. h. 23° 31′ 16″46.047738°N 23.521085°EKoordináták: é. sz. 46° 02′ 52″, k. h. 23° 31′ 16″46.047738°N 23.521085°E
SablonWikidataSegítség

Poklos (románul: Pâclișa) település Romániában, Erdélyben, Fehér megyében.

Fekvése

[szerkesztés]

Gyulafehérvártól délnyugatra, a Maros jobb partján fekvő település.

Története

[szerkesztés]

Poklos, Poklospatak (Asztrág) Árpád-kori település. Nevét már 1265-ben említette oklevél Pokluspotok néven.

1266-ban Lewe iobagio castri Albensis, 1274-ben t. Astrag néven említették. A helység neveként használt poklos névalak 'szurkos' jelentése Györffy György szerint utalhat szurokfőző (hajóépítéshez!) foglalkozásra. 1266-ban Lewe, 1274 előtt ugyancsak Lewe birtokos itt, aki Asztrág földet is birtokolta, és 1274-ben cserébe adta Hariért Jakabnak, Györgynek, Leustáknak és Benedeknek. 1265-ben pedig az alvinciek megkapták Szász- és Magyarpad földet (a Maros bal partján) Poklospatak felé a bizerei apát földje mellett [Lámkerék?]. Az Asztrág nevet a Poklospatkon átfolyó patak neve máig őrzi.

1455-ben a káptalan és Máté püspök között Poklospathaka birtok határa miatt folyt vita.

1648-ban Poklos I. Rákóczi György birtoka volt.

A trianoni békeszerződés előtt Alsó-Fehér vármegye Alvinci járásához tartozott.

1910-ben 972 lakosából 2 magyar, 970 román volt. Ebből 28 görögkatolikus, 942 görögkeleti ortodox volt.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
Poklos egy régi térképen