Magyarsülye
Megjelenés
Magyarsülye (Șilea) | |
Református templom haranglábbal | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Erdély |
Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
Megye | Fehér |
Község | Magyarforró |
Rang | falu |
Községközpont | Magyarforró |
Irányítószám | 517284 |
Körzethívószám | (+40) 02 58 |
SIRUTA-kód | 4357 |
Népesség | |
Népesség | 248 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 80 (2011)[1] |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 335 m |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 46° 19′ 37″, k. h. 24° 06′ 50″46.326985°N 24.113934°EKoordináták: é. sz. 46° 19′ 37″, k. h. 24° 06′ 50″46.326985°N 24.113934°E | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Magyarsülye témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Magyarsülye (románul Șilea) település Romániában, Fehér megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Gyulafehérvártól 67 km-re északkeletre, Marosújvártól 25 km-re keletre, Nagymedvés, Gombostelke, Magyarózd és Magyarherepe közt fekvő település.
Története
[szerkesztés]1319-ben Syle néven említik először a források.
A középkorban katolikus lakossága a reformáció idején felvette a református vallást. A 17. századi háborúskodások során a település magyar lakossága megcsappant így román jobbágyokat telepítettek be a faluba.
A trianoni békeszerződésig Alsó-Fehér vármegye Marosújvári járásához tartozott.
Lakossága
[szerkesztés]1910-ben 924 lakosa volt, ebből 628 román, 225 magyar, 68 cigány és 3 német nemzetiségűnek vallotta magát.
2002-ben 390 lakosából 265 román, 124 magyar és 1 cigány volt.
Látnivalók
[szerkesztés]- Református temploma a 14. század táján épült román stílusban, szentélyét viszont később, a 15. században építették gótikus stílusban, valószínűleg a magyarlapádi templom szentélyével egykorú.
- Szent Miklós tiszteletére szentelt 18. századi ortodox fatemplom.
- Két kopjafa a református templom udvarában Pávai István (Bolyai Farkas dédapja) és Pávai V. Miklós (Bolyai Farkas nagyapja) emlékére. A kopjafákat 2016. június 26-án avatták fel Bandi Árpád nyugalmazott matematikatanár jóvoltából.[2]
-
Két kopjafa Bolyai Farkas felmenői emlékére
-
Ortodox fatemplom
Források
[szerkesztés]- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
Hivatkozások
[szerkesztés]- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Fehér megye. adatbank.ro
- ↑ Székelyhon.ro. [2016. augusztus 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. szeptember 23.)