Oláhgorbó
Változat állapota
Ez a lap egy ellenőrzött változata
Oláhgorbó (Ghirbom, Bimbaum) | |
Az ortodox fatemplom | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Erdély |
Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
Megye | Fehér |
Község | Berve |
Rang | falu |
Irányítószám | 517113 |
Körzethívószám | (+40) 02 58 |
SIRUTA-kód | 3002 |
Népesség | |
Népesség | 403 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | – (2011)[1] |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 343 m |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 46° 02′ 05″, k. h. 23° 43′ 24″46.034761, 23.72328946.034761°N 23.723289°EKoordináták: é. sz. 46° 02′ 05″, k. h. 23° 43′ 24″46.034761, 23.72328946.034761°N 23.723289°E | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Oláhgorbó témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Oláhgorbó (románul: Ghirbom, korábban Gârbova, németül: Bimbaum, erdélyi szász nyelven Birebum) falu Romániában, Fehér megyében. Közigazgatásilag Berve községhez tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Gyulafehérvártól 20 km-re keletre, Oláhdálya, Berve és Vingárd közt fekvő település.
Története
[szerkesztés]1309-ben Pirum néven jelentkezik először a forrásokban.
A települést szász telepesek alapították. Ezt bizonyítja, hogy 1309-ben Gudellin nevű papja egy, a királyföldi szász papok és a székeskáptalan közti perben szerepel.
A szász lakosok mellé a 15. században román jobbágyok települtek. A szászok a reformáció idején felvették a lutheránus vallást, de gyors ütemben megkezdődött asszimilálódásuk a román lakosság közé, melynek az következményeként a 18. századra a település megszűnt önálló egyházközség lenni és mint filiát, Vingárdhoz csatolták. A 19. század elejére már abszolút román többségűvé vált a falu.
A trianoni békeszerződésig Alsó-Fehér vármegye Kisenyedi járásához tartozott.
Lakossága
[szerkesztés]1910-ben 1276 lakosa volt, ebből 1256 román, 18 magyar és 2 német nemzetiségűnek vallotta magát.
2002-ben 649 román lakosa volt.
Látnivaló
[szerkesztés]- 1688-ban épített, Szent Miklós tiszteletére felszentelt ortodox fatemploma.
Források
[szerkesztés]- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
Hivatkozások
[szerkesztés]- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Fehér megye. adatbank.ro
- Erdély-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap