Enyedszentkirály
| Enyedszentkirály (Sâncrai, Königsdorf) | |
.JPG) | |
| Bánffy-kastély | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Fehér |
| Rang | falu |
| Községközpont | Nagyenyed város |
| Irányítószám | 515200 |
| Körzethívószám | +40 x58[1] |
| SIRUTA-kód | 1311 |
| Népesség | |
| Népesség | 633 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 123 (2011)[2] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 247 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 17′ 30″, k. h. 23° 44′ 45″46.291667°N 23.745833°EKoordináták: é. sz. 46° 17′ 30″, k. h. 23° 44′ 45″46.291667°N 23.745833°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Enyedszentkirály témájú médiaállományokat. | |
Enyedszentkirály (románul Sâncrai, németül Königsdorf) falu Romániában, Erdélyben, Fehér megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Nagyenyedtől keletre, a Maros partján, Tompaháza, Nagyenyed és Csombord közt fekvő település.
Története
[szerkesztés]Enyedszentkirály Árpád-kori település, nevét már 1256-ban Zenthkyral néven említette először oklevél, mint a Csanád nemzetségbeli Belenig (Belényes bán) fia Nagy Fülöp birtokát, melyet Kelemen (Kelemenös) és Waffa utódai közös birtokként hagytak meg. 1291-től a Csanád nemzetségbeli Szentkirályi nemesek voltak. 1335-ben papja a pápai tizedjegyzék szerint 4 garas, 9 dénár pápai tizedet fizetett.
.JPG)
1430-ban Zenthkyral, 1576-ban Zenthkyraly, 1750-ben Szent-Király, 1760-1762 között Maros Szent Király, 1913-ban Enyedszentkirály néven írták. 1274-ben Zenthkeral birtokon Barabás fiai és Fülöp fia Benedek osztoztak meg, akik Waffa unokái voltak.
1430-ban Zenthkyral részbirtokosai az Ősi Jankafiak, 1431-ben pedig Dabolczi és Györgyfalvi részbirtok volt.
1576-ban már Bánffy György birtokaként említették az okiratokban. A Bánffy család birtokai közé tartozott még 1725-ben is, mikor Bánffy György halála után Bánffy Mihálynak és fiainak Bánffy Zsigmondnak és Bánffy Péternek öröklött birtoka lett.
A Bánffy családnak itt várkastélya is épült a Maros partján, melyet Bánffy György halála után Bánffy Mihály és fiai: Zsigmond és Péter örököltek. A kastély 1725-ben, Bánffy György halála után már kissé leromlott állapotú volt. A kastély ekkor négyszögletes kőépület volt, faragott kövekkel kirakott tornáccal, oldalszárnyakkal, felvonókapuval és zsindelyfedéssel.
1910-ben 615 lakosából 212 magyar, 373 román volt. Ebből 7 római katolikus, 198 református és 400 görögkatolikus volt. A trianoni békeszerződés előtt Alsó-Fehér vármegye Nagyenyedi járásához tartozott.
Nevezetességek
[szerkesztés]- Bánffy-kastély
- Református templom
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Az „x” a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS.
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Fehér megye. adatbank.ro
Források
[szerkesztés]- Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.
További információk
[szerkesztés]- Győrfi Dénes: Enyedszentkirályi emlékkönyv. A református egyházközség történetéből, Editura Emma Books Kiadó, Sebeș-Szászsebes, 2015.
- Rácz Levente: Az Enyedszentkirályi Református Egyházközség történetéből. Győrfi Dénes könyvéről, Szabadság, 2016/2/26.
.svg){kind=small}