Sólyomkőpestes
Sólyomkőpestes (Peștiș) | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Partium |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Bihar |
Rang | falu |
Községközpont | Élesd |
Irányítószám | 415102 |
Körzethívószám | +40 x59[1] |
SIRUTA-kód | 26724 |
Népesség | |
Népesség | 1222 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 11 |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 246 m |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 04′ 21″, k. h. 22° 24′ 44″47.072517°N 22.412255°EKoordináták: é. sz. 47° 04′ 21″, k. h. 22° 24′ 44″47.072517°N 22.412255°E | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Sólyomkőpestes témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Sólyomkőpestes (1899-ig Pestes-Sólyomkő, románul Peștiș) falu Romániában, Bihar megyében. Közigazgatásilag Élesdhez tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Élesddel teljesen összenőve, tőle 2 km-re északra, a Réz-hegység lábánál fekszik.
Története
[szerkesztés]1306-ban Solumkeu néven említik először. A felette emelkedő várhegyen láthatók Sólyomkő várának csekély maradványai. 1242 és 1276 közt építtette Écs fia Pál comes. 1316-ban Károly Róbert csapatai ostromolták és el is foglalták. 1660-ban a török első felszólítására feladták. A Rákóczi-szabadságharc alatt a kurucok tartották megszállva, szerepe a végig császári kézen lévő Nagyvárad őrségének szemmel tartása és környékbeli falvak feletti uralom miatt volt némi jelentősége. Kapitánya Szoboszlai Sámuel, majd Horváth György volt. 1711-ben a császáriak elfoglalták és felrobbantották.
1910-ben 2707 lakosából 1433 fő szlovák, 1064 román és 113 magyar volt. A trianoni békeszerződésig Bihar vármegye Élesdi járásához tartozott.
A 2002-es népszámláláskor 1454 lakosa közül 1287 fő (88,5%) román, 155 (10,7%) szlovák, 11 (0,8%) magyar és 1 (0,1%) cigány volt.
Nevezetességek
[szerkesztés]- Sólyomkő vára
- 1797-ben épült ortodox fatemplom
Képek
[szerkesztés]-
Fatemplom