Ugrás a tartalomhoz

Érbogyoszló

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Érbogyoszló (Buduslău)
Érbogyoszló címere
Érbogyoszló címere
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióPartium
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeBihar
KözségÉrbogyoszló
Rangközségközpont
Irányítószám417105
Körzethívószám0259
SIRUTA-kód27917
Népesség
Népesség966 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság950 [1]
Népsűrűség22,04 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület43,82 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 47° 24′ 03″, k. h. 22° 15′ 45″47.400931°N 22.262462°EKoordináták: é. sz. 47° 24′ 03″, k. h. 22° 15′ 45″47.400931°N 22.262462°E
Érbogyoszló weboldala
SablonWikidataSegítség

Érbogyoszló (románul Buduslău) falu Romániában, Bihar megyében, Érbogyoszló központja.

Földrajzi adatok

[szerkesztés]

Érmihályfalvától mintegy 20 km-re fekszik. Hozzátartozik Albis falu.

Bogyoszló Románia északnyugati részén helyezkedik el Bihar megyében. A falu 1955 óta egy községet képez a szomszédos Albissal, a községközpont Érbogyoszló. A falu határában metszi egymást a 47° 23’-es északi szélesség a 22° 17’-es keleti hosszúsági körrel. A település két részre osztható: a Felszegre és az Alszegre. Utcái: Fő utca, Sikmár, Kukukdomb, Újsor, Hatház, Korsós völgy, Hegyút, Szalacsi utca. Mint a falu neve is mutatja, egy olyan tájegységhez való tartozást jelez, mely magába foglalja az Ér síkságát és a Szilágysági dombok egy részét, valamint a Nyírségi dombok peremét is. Ehhez a tájegységhez tartoznak mindazon falvak, melyek nevében szerepel az Ér előnév.

Falunk az Ér völgye és a Szilágysági dombok között képez átmenetet. Ottománytól Margittáig a domborzatot párhuzamos dombsor alkotja, melyek hol szélesebb, hol keskenyebb völgyeket zárnak közre. A község kis patakocskái a Berettyóban egyesülnek

Az itt élő emberek a legrégibb idők óta a talajvizet használták fel a háztartásoknál, és minden egyéb helyen. A falu területén a talajvíz különböző mélységekben fordul elő, vannak olyan részek, ahol egészen 20-25 métert kell ásni a földben, más helyeken pedig már 1,5-2 méter mélyen is található víz. Különösen attól fogva emelkedett meg ennyire a víz, mióta megépült az apátkeresztúri gát. A víz minősége nem megfelelő, olyan anyagokat is tartalmaz, melyek hosszútávon károsak lehetnek az egészségre. Nagy előrehaladást jelentett a község életében a vízhálózat kiépítése. Ma már a háztartások csekély része használja a kúti talajvizet.

 A község erdős része 488 hektáron fekszik, tölgyeinek mérete és életkora igazán figyelemre méltó. Egy másik jellegzetes természeti adottsága a nádas, mely jóval kevesebb helyet foglal el napjainkban, mint régebben. Jellegzetes növényzete a nád, sás és a káka.

Történelmi adatok

[szerkesztés]

Bogyoszló falu első írásos említése Jakó Zsigmond valamint Ordentlich Iván szerint 1436-ból származik Bogyozlo alakban. A név eredetét az idők folyamán többféleképpen magyarázták. Egyesek szerint a név Bolászló (Boleszláv) váci püspök nevéből származik, akinek talán birtokai lehettek itt is, mint máshol Bihar megye területén. Egy másik vélemény szerint a Bogyoszló név két szláv szó összekapcsolásával jött létre „Bogu slava” (Jelentése: Istennek hála). Amennyiben a szláv eredeztetést fogadjuk el, akkor minden bizonnyal a falu már a honfoglalás előtt is létezhetett, hiszen történelmi tény, hogy szlávok is éltek e vidéken.

Ezt az Érmellékkel határos vidéket a Kuplon, Ákos, Gutkeled családok kapták, illetve birtokolták. A falu eleinte magyar királyi birtok volt, pontosabban a XII. században a magyar királynő Szatmár és Bihar megyében levő birtokaként tartották számon. Később a falu a Létényi család birtokába került, amely azonban 1512-ben örökös nélkül kihalt, ekkor Bogyoszló a nagyváradi római katolikus püspökség tulajdona lett. A falu ebben az időben a kisebb települések sorába tartozott.

A török pusztítás Bogyoszlót sem kerülte el. Volt idő, amikor a falu teljesen lakatlan volt, a lakosok elpusztultak, elvándoroltak, vagy pedig a környező erdőkben, nádasokba kerestek menedéket. A veszély elmúltával a lakosok visszatértek otthonaikba, a XVI. Század végétől illetve a XVII. Század elejétől kezdve a falu lassan újra benépesedett.

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc óriási változást hozott Bogyoszló lakóinak életében. Eltörölték a jobbágyságot, s az immár szabad lakosság a római katolikus püspökség birtokából 300 hold szántóterületet, valamint 840 hold erdőt kapott. Az 1862-es tűzvész elpusztította a falu északi részét. Leégett a templom és a parókia is, ekkor vált a lángok martalékává az egyház irattárában levő okmányok, dokumentumok nagy része. 1955-től Albis falu Bogyoszló községhez tartozik.

1692 és 1720 között lakatlan volt a török hódítás következményeként. 1720 után újra benépesedett és 1851-re 1100 lakója lett. 1862-ben a falu elpusztult egy tűzvész alkalmával. 1910-ben azonban 1053 lakót jegyeztek fel.[2] 1930-ban 1126, 1980-ban 1116, 1992-ben 1015 fő lakott a községben. A 2002-es népszámlálás adatai alapján Érbogyoszlóban 1966 személy élt, míg 2007-es adatok szerint csak 1901.

Bogyoszló-hoz tartozott Feneketlen puszta is.

Nevezetességek

[szerkesztés]
  • Református temploma nagyon régi, tornyát 1848-ban építették újra.

Lakosság

[szerkesztés]

A 2002-es népszámlálás adatai alapján Érbogyoszlóban 1966 személy él, melyből 720 dolgozó személy, 932 pedig aktív életkorban van; 42 személy munkanélküli, 17%-a a lakosoknak munkanélküli segélyből él.

  Érbogyoszló község lakosainak számbeli fejlődése:

Település 1828 1886 1910 1930 1980 1992
Albis 458 881 1088 1205 1123 1059
Érbogyoszló 819 769 1053 1126 1116 1016

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  • Benedek Zoltán: Érmellék, Helios Kiadó, Orosháza, 1996

További információk

[szerkesztés]