Doborcsány
Doborcsány (Dobricionești) | |
Doborcsány az 1769–73-as jozefiniánus térképen | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Partium |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Bihar |
Község | Szászfalva |
Rang | falu |
Községközpont | Szászfalva (Măgești) |
Irányítószám | 417338 |
SIRUTA-kód | 30103 |
Népesség | |
Népesség | 440 fő (2021. dec. 1.) |
Földrajzi adatok | |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 46° 59′ 42″, k. h. 22° 28′ 41″46.994923°N 22.477963°EKoordináták: é. sz. 46° 59′ 42″, k. h. 22° 28′ 41″46.994923°N 22.477963°E | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Doborcsány (románul: Dobricionești) település Romániában, a Partiumban, Bihar megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Élesdtől délkeletre, a Sebes-Körös völgyének déli oldalán, a Dubricsony-patak mellett, Krajnikfalva és Bertény közt fekvő település.
Története
[szerkesztés]Árpád-kori település, melyet 1257-ben már mint a Csanád nemzetség birtokát említették. A települést 1360-ban Dobrachenhaza, 1552-ben Dobrychon, 1692-ben Dobricson, 1808-ban Dubricsony, Dubricsinesti, a 16. században pedig Dobrocs, Dobrocsi néven említették. A falu a Csanád nemzetség révén a 17. század elejéig a Thelegdy család birtoka volt. Később a gróf Zichy, gróf Haller és a gróf Batthyány család volt a földesura.
A Dubricsony patak medre itt a falu közepén egy boltozat nélküli cseppkőbarlang hosszú folyosójához hasonlít. 1910-ben 667 lakosából 11 magyar, 632 román volt. Ebből 622 görögkatolikus, 32 görögkeleti ortodox, 12 izraelita volt.
Nevezetességei
[szerkesztés]- Görögkatolikus temploma. 1700 körül épült.
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Bihar vármegye és Nagyvárad. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1901.
- Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1. kötet. 252. o.