Mariánc
| Mariánc (Marijanci) | |
 | |
| A Szent Péter Pál plébániatemplom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Eszék-Baranya |
| Község | Marijanci |
| Jogállás | község |
| Polgármester | Darko Dorkić (HDZ) |
| Irányítószám | 31555 |
| Körzethívószám | +385 031 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1951 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 94 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 40′, k. h. 18° 18′45.666667°N 18.300000°EKoordináták: é. sz. 45° 40′, k. h. 18° 18′45.666667°N 18.300000°E | |
| Mariánc weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Mariánc témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Mariánc (horvátul: Marijanci) falu és község Horvátországban, Eszék-Baranya megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Eszéktől légvonalban 32, közúton 39 km-re északnyugatra, Alsómiholjáctól légvonalban 14, közúton 16 km-re délkeletre, a Szlavóniai-síkságon fekszik.
A község települései
[szerkesztés]A községhez közigazgatásilag Bocskince (Bočkinci), Brezovica, Csamagajevce (Čamagajevci), Cernkovce (Črnkovci), Kunisince (Kunišinci), Mariánc és Marjanski Ivanovci települések tartoznak.
Története
[szerkesztés]A település területe már az ókorban lakott volt. A falu közelében az 1. században kelta erődítmény állt. A helyszínen a szakemberek szondázó ásatást végeztek, mely leleteivel megerősítette a kétezer éves kelta erőd létét.
A mai település egykori, Szűz Máriának szentelt templomáról kapta a nevét. Plébániáját és Dénes nevű plébánosát már az 1332 és 1337 között kelt pápai tizedjegyzék is megemlíti. Magának a településnek a neve 1441-ben egy nemesi névben bukkan fel először „Samsonmaryanch” alakban. Később „Mariancz”, „Maryancz” formában is említik. Valpó várának tartozéka volt.[2] A Marótiak voltak a birtokosai, majd kihalásuk után Mátyás király az uradalmat vingárti Geréb Mátyásnak és Péternek adományozta. Feltehetően Valpó elestével egy időben, 1543-ban került török kézre és csak 1687-ben szabadult fel a török uralom alól.
Az 1698-as kamarai összeírásban nem szerepel. A török kiűzése után Boszniából katolikus sokácok vándoroltak be ide. Előbb kamarai birtok, majd a valpói uradalom része lett. 1721. december 31-én III. Károly Hilleprand von Prandau Péter bárónak adományozta. Plébániáját 1746-ban alapították. A plébániatemplomot 1839-ben építették. Az első katonai felmérés térképén „Mariancze” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Mariancze” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Mariancze” néven 174 házzal, 1089 katolikus vallású lakossal találjuk.[4]
A 19. században a környező földek megművelésére dunai svábokat és dél-magyarországi magyarokat telepítettek ide. 1857-ben 1112, 1910-ben 1244 lakosa volt. Verőce vármegye Alsómiholjáci járásához tartozott. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 80%-a horvát, 12%-a német, 5%-a magyar anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 98%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a falunak 838, a községnek összesen 2405 lakosa volt.
Lakossága
[szerkesztés]| Lakosság változása[5][6] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 1.112 | 1.036 | 1.148 | 984 | 1.303 | 1.244 | 1.253 | 1.235 | 1.291 | 1.276 | 1.204 | 1.130 | 1.016 | 982 | 935 | 838 |
Gazdaság
[szerkesztés]A lakosság többsége mezőgazdasággal, állattartással foglalkozik, de sokan dolgoznak a feldolgozóiparban, a kereskedelemben, a vendéglátásban, kézművességben, valamint az olaj- és gázkitermelésben.
Nevezetességei
[szerkesztés]Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma[7] egyhajós épület félköríves szentéllyel, a szentély déli falához csatlakozó sekrestyével és a főhomlokzat előtti harangtoronnyal. Alapvetően középkori, de a 19. században két alkalommal is bővítették és újjáépítették, először 1813-ban, majd a század végén. A templomhajó falai és a szentély egy része a gótikus korszakból maradt fenn, a déli homlokzat közepén pedig egy gazdagon profilozott, heraldikai mezőkkel és konzolokkal díszített portál található.
Kultúra
[szerkesztés]A KUD „Slavonska vila” Marijanci és Kunišinci kulturális és művészeti egyesülete. Az egyesület szervezésében kerül megrendezésre május utolsó hétvégéjén a „Kolo na čimenu” folklórfesztivál. Szeptember 8-án Kisboldogasszony ünnepén az egyesület nyílt folklórestet tart.
Oktatás
[szerkesztés]A faluban a magadenovaci „Matija Gubec” általános iskola négyosztályos, alsó tagozatos területi iskolája működik.
Sport
[szerkesztés]Az NK Hajduk Marijanci labdarúgócsapata a megyei 2. ligában szerepel.
Egyesületek
[szerkesztés]- DVD Marijanci önkéntes tűzoltó egyesület.
- UM Marijanci ifjúsági egyesület.
- A honvédő háború önkénteseinek egyesülete.
- LD „Jelen” Marijanci vadásztársaság.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Baranya vármegye Bp. 1894.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum...411. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum Buda, 1829. 66. o.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ https://www.dzs.hr/Eng/censuses/census2011/results/htm/e01_01_01/E01_01_01.html
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-1655.
Források
[szerkesztés]- A község hivatalos honlapja (horvátul)
- Az általános iskola honlapja (horvátul)
További információk
[szerkesztés]A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. december 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
