Ugrás a tartalomhoz

MaK 400 BB

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
MaK 400 BB
Az RhB Gm 4/4 241 Küblisben (2003)
Az RhB Gm 4/4 241 Küblisben (2003)
RhB Gm 4/4
Általános adatok
GyártóMaschinenbau Kiel
Gyártásban1959.
Darabszám1 db
UtódjaDB V 51 sorozat
DB V 52 sorozat
Műszaki adatok
TengelyelrendezésB′B′
NyomtávolságEredetileg
860 mm
Átépítés után
1000 mm
Hajtókerék-átmérő850 mm
Teljesítmény
NévlegesEredetileg
2×147 kW (200 PS)
Átépítés után
2×136 kW (185 PS)
Engedélyezett legnagyobb sebességEredetileg
30 km/h
Átépítés után
50 km/h
Ütközők közötti hossz9680 mm
Magasság3400 mm
Szélesség2445 mm
Teljes tengelytávolság5860 mm
Szolgálati tömeg36 t
Vonatbefolyásoló rendszerSiSte
Legkisebb pályaívsugár50 m
Motorkocsi/Motormozdony-vontatás
Motor
TípusaEredetileg
2×MWM RHS 518 S
Átépítés után
2×Cummins KT 19-L
Üzemanyagkészlet2000 l
A Wikimédia Commons tartalmaz MaK 400 BB témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A MaK 400 BB kisvasúti négytengelyes dízel-hidraulikus tolatómozdony, melyet a Maschinenbau Kiel (MaK) gyártott 1959-ben. A mozdony 1989 és 2023 között a Rhätische Bahn (RhB) állományában volt Gm 4/4 típusjelöléssel.

Ennek a mozdonynak a továbbfejlesztése a DB V 51 és a DB V 52 sorozat, amelyeket a Gmeinder a MaK licence alapján gyártott.

Történet

[szerkesztés]
A MaK 400 BB a Brohltalbahn D 4 pályaszámú mozdonyaként a „Vulkan-Expreß“ járat élén (1984)

Az 1950-es években világossá vált, hogy a gőzmozdonyokkal való vontatásnak már nincs jövője, a dízel- és villamos mozdonyok egyre inkább kezdték leváltani azokat. Az új mozdonyok potenciális vásárlói között nemcsak a Deutsche Bundesbahn, hanem az akkor még számos, nem szövetségi tulajdonban lévő vasút, valamint a külföldi vasúttársaságok is nagy számban szerepeltek.

A Maschinenbau Kiel (MaK) az 1953-as évtől kezdve számos normál nyomtávolságú, rúdhajtású dízelmozdonyt szállított magánvasút-üzemeltetőknek. A költségek miatt azonban a keskeny nyomtávú magánvasutak a személyforgalomban régi motorvonatokat, a teherforgalomban pedig régi gőzmozdonyokat használtak. Az elhasználódott mozdonyok pótlására a működésüket beszüntetett vasúttársaságoktól szinte ócskavas áron lehetett azok pótlására másikakat vásárolni, éppen ezért a MaK 400 BB nem lett sikeres, mindössze egyetlen példányt gyártottak belőle.[1]

A 400029 gyártási számú mozdonyt a MaK eredetileg 1959 februárjában adta át az Alsen′schen Portland-Cementwerkének, ami munkamozdonyként használta azt az Itzehoe melletti Lägerdorfban (Németország).[2] A mozdony eredetileg 860 milliméteres nyomtávolsággal rendelkezett.[2] A mozdony 1967-ben az Auricher Kreisbahnhoz került, ahol a D 08 pályaszámot kapta.[3] Ebből a célból Christoph Schöttler Maschinenfabrik (Schöma) üzemében méteres nyomtávolságra alakították át,[3] valamint a normál nyomtávolságú kocsik rollbockokon való közlekedtetéséhez további kapcsolókészülékeket és oldalütközőket kapott. A járművet 1969 októberében egy tengelykapcsoló meghibásodása után leállították.[3] 1971-ben, miután a MaK moersi üzemében megjavították, a Brohltalbahnhoz került. Itt D 4 pályaszámmal 1986-ig állt szolgálatban, főként tartalékként és a „Vulkan-Expreß” személyszállító járat kiszolgálására. Ez a turistavonat először 1977 márciusában közlekedett, a D 4 azonban a gőzvontatás javára elvesztette ezt a feladatát, és a teherforgalomban sem volt már szükség rá.

1989-ben egy vasútijármű-kereskedőn keresztül a Rhätische Bahnhoz (RhB) került a mozdony a Vereina-alagút építése során keletkezett bontási anyagok elszállítására.[4] A mozdonyt az oberhauseni NEVAG vállalatnál az RhB szabványainak megfelelően átalakították. Megfelelő kapcsolókészülékeket és ütközőket, a vontatott kocsik fékezésére vákuumféket, egyszerűsített Sicherheitssteuerung éberségi berendezést és új festést kapott. Svájcban a Gm 4/4 típusjelzést és a 241-es pályaszámot kapta. A mozdony az első néhány évben rendkívül hajlamos volt a meghibásodásokra, mivel a bonyolult hajtóművet nem a sok irányváltásra tervezték. A gyakori meghibásodások miatt végül leállították a mozdonyt.[1][5]

A mozdony alapvetően azonban elég jónak bizonyult ahhoz, hogy egy átfogó átépítés gazdaságilag kifizetődőnek legyen.[5] 1999-ben a landquarti főműhelyben új Cummins-motorokat, nyomatékváltókat, hajtóművet és új hűtőrendszert szereltek be a gépbe. A futóművet, a vázat és a felépítményt nagyrészt megtartották, a vontatási egység teljes vezérlőrendszerét, beleértve a vezetőfülke felszerelését, illetve a mozdony légfékjét és a vontatott kocsik fékezésére használt vákuumféket teljes mértékben az RhB-szabványokhoz igazították. Az átalakítás után a mozdonyt nagyobb meghibásodások nélkül használták; főleg Untervazban tolatási feladatok ellátására.[1][5] Az RhB 2021-től vásárlót keresett a mozdonynak,[1] azt végül 2023-ban az Interessengemeinschaft Brohltal-Schmalspureisenbahn e. V. vásárolta meg, visszafestette Landquart zöld-fehérre, és visszaadta a Brohltalbahnnak.[3][6]

Műszaki részletek

[szerkesztés]
A D 4 visszatérése a Brohltalbahnra 2023. november 17-én 36 évi svájci szolgálat után

A MaK 400 BB vezetőfülkéje kettő nem azonos hosszúságú géptér között kapott helyet. A hosszabb géptérben a kettő vízhűtéses dízelmotor van, melyek egy hidraulikus hajtóműre vannak kapcsolva, amely mind a négy, két forgóvázra szerelt tengelyt meghajtja. A mozdonyba gyárilag szerelt kettő Motorenwerke Mannheim „RHS 518 S” típusú motor egyenként 147 kW (200 PS) teljesítményűek voltak, a Twin Disc gyártmányú hajtómű 30 km/h (19 mph) maximális sebességet engedett meg.[5]

A Rhätische Bahn által beszerelt két új Cummins „KT 19-L” típusú dízelmotor egyenként 136 kW (185 PS) teljesítményű, így a gép óránkénti vonóereje 20 km/h (12 mph) sebességnél 80 kN. Ezek a hosszabb géptérben kaptak helyet és mindkettő egy-egy Twin Disc gyártmányú nyomatékváltón keresztül kapcsolódik a hajtóműhöz, amely középen, a forgóvázak között helyezkedik el.

A mozdony fékezésére légféket, a vontatott kocsik fékezésére vákuumféket használ. A hátsó, rövidebb géptérben található a kompresszor, a sűrített levegő és a tüzelőanyag-tartályok, valamint az akkumulátor.[5][7]

Ennek a mozdonynak a továbbfejlesztése a DB V 51 és a DB V 52 sorozat, amelyeket a Gmeinder a MaK licence alapján gyártott.[1][2]

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a MaK 400 BB című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b c d e Langlebige Solistin in: Lok Magazin 3/2021, S. 92 ff.
  2. ↑ a b c MaK - Ein weiteres Typenprogramm (400 C / 400 BB / 500 C) (német nyelven). loks-aus-kiel.de. Lok-Datenbank.de. (Hozzáférés: 2023. augusztus 21.)
  3. ↑ a b c d Fahrzeugportrait MaK 400029 (német nyelven). loks-aus-kiel.de. Lok-Datenbank.de. (Hozzáférés: 2023. augusztus 21.)
  4. ↑ Lok Magazin 7/2019, S. 60.
  5. ↑ a b c d e Furgler, Hans: Modernisierung der Gm 4/4 241 der Rhätischen Bahn (német nyelven). loks-aus-kiel.de. Lok-Datenbank.de, 2000. február 20. (Hozzáférés: 2023. augusztus 21.)
  6. ↑ Loklegende D4 kehrt zum „Vulkan-Expreß“ zurück - IBS bringt historische Diesellok wieder ins Brohltal (német nyelven). Brohltalbahn. (Hozzáférés: 2023. november 2.)
  7. ↑ Lok Magazin 6/2016, S. 51.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=MaK_400_BB&oldid=27105918”