Szukó
| Szukó (Sukov) | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Szlovákia | ||
| Kerület | Eperjesi | ||
| Járás | Mezőlaborci | ||
| Rang | község | ||
| Első írásos említés | 1557 | ||
| Polgármester | Alena Jedináková | ||
| Irányítószám | 067 02 | ||
| Körzethívószám | 057 | ||
| Forgalmi rendszám | ML | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 153 fő (2021. jan. 1.)[1] | ||
| Népsűrűség | 17 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 290 m | ||
| Terület | 8,19 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 49° 13′ 04″, k. h. 21° 52′ 27″49.217778°N 21.874167°EKoordináták: é. sz. 49° 13′ 04″, k. h. 21° 52′ 27″49.217778°N 21.874167°E | |||
| Szukó weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szukó témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |||
Szukó (szlovákul: Sukov, ukránul: Суків ) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Mezőlaborci járásában.
Fekvése
[szerkesztés]Mezőlaborctól 5 km-re délre, a Laborc felső folyásától nyugatra fekszik.
Története
[szerkesztés]A települést 1557-ben „Zuko” alakban említik először, ekkor 2 portája adózott a homonnai uradalomnak. 1649-től a Szirmay családé. 1715-ben malma és 15 háztartása volt. 1787-ben 44 házában 291 lakosa élt.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „SZUKO. Tót falu Zemplén Várm. földes Ura Szirmay Uraság, lakosai gör. katolikusok, fekszik Rokitótz, és Felső Csebinyéhez közel; hegyes, veres, és fejér agyagos határja 2 nyomásbéli, terem zabot, kevés tatárkát, és krompélyt; erdeje van, szőleje nints; zabbal bővelkedik, széna nélkűl szűkölködik; piatza Sztropkón.”[2]
1828-ban 44 háza és 332 lakosa volt.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Szukó, orosz falu, Zemplén vmegyében, Krasznibrodhoz 1 órányira: 330 g. kath., 5 zsidó lak., görög anyaszentegyházzal, 514 h. szántófölddel, malommal. F. u. Szirmay. Ut. p. Nagymihály.”[3]
A 20. században a Wollman család birtoka. Lakói mezőgazdasággal, szénégetéssel, téglagyártással foglalkoztak.
Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Szukó, ruthén kisközség. Van 45 háza és 293 gör. kath. vallású lakosa. Postája Hegyescsaba, távírója Alsócsebény, vasúti állomása Mezőlaborcz. A homonnai uradalomhoz tartozott s az újabb korban a Szirmayak voltak az urai, kiket már 1649-ben iktattak részeibe. Most Wollmann Kázmérnénak van itt nagyobb birtoka. Nevezetes kőolaj-forrása. Gör. kath. temploma 1660-ban épült, de 1859-ben megújították.”[4]
1914–15-ben súlyos harcok folytak itt a Monarchia csapatai és az orosz seregek között. 1920 előtt Zemplén vármegye Mezőlaborci járásához tartozott.
Lakói később főként Homonna és Mezőlaborc üzemeiben dolgoztak.
Népessége
[szerkesztés]1910-ben 299, túlnyomórészt ruszin lakosa volt.
2001-ben 153 lakosából 82 szlovák, 54 ruszin és 11 ukrán volt.
2011-ben 136 lakosából 66 ruszin és 54 szlovák.
Nevezetességei
[szerkesztés]Görögkatolikus temploma a 18. század első felében épült barokk stílusban a korábbi, 1660-ban épített templom helyén.
További információk
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Zemplén vármegye.
A Mezőlaborci járás települései | ||
|---|---|---|
Mezőlaborc (Medzilaborce) | ||
|  | |
