Laborcradvány
Laborcradvány (Radvaň nad Laborcom) | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Szlovákia | ||
Kerület | Eperjesi | ||
Járás | Mezőlaborci | ||
Rang | község | ||
Első írásos említés | 1379 | ||
Polgármester | Michal Svičin | ||
Irányítószám | 067 01 | ||
Körzethívószám | 057 | ||
Forgalmi rendszám | ML | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 526 fő (2021. jan. 1.)[1] | ||
Népsűrűség | 29 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 223 m | ||
Terület | 20,14 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 49° 07′ 49″, k. h. 21° 55′ 36″49.130400°N 21.926800°EKoordináták: é. sz. 49° 07′ 49″, k. h. 21° 55′ 36″49.130400°N 21.926800°E | |||
Laborcradvány weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Laborcradvány témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info |
Laborcradvány (1899-ig Horbok-Radvány, szlovákul: Radvaň nad Laborcom, korábban Nižná Radvaň) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Mezőlaborci járásában. Izbugyaradvány tartozik hozzá.
Fekvése
[szerkesztés]Mezőlaborctól 16 km-re délre, a Laborc partján fekszik.
Története
[szerkesztés]1379-ben említik először. 1470-ben a Szerdahelyi, 1475-ben az Izbugyai család birtoka. 1550-től a Drugeth és más nemes családoké. 1557-ben 8 és fél portája adózott. A 17. századtól a Kazinczy, Szirmay, Dessewffy családoké és másoké. 1715-ben 10 lakatlan és 17 lakott háza volt. 1787-ben 28 házában 189 lakos élt.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „RADVÁNY. Horbok Radvány. Orosz falu Zemplén Vármegyében, földes Ura Kazinczy Uraság, lakosai ó hitüek leginkább. Radványtól tsak egy folyó víz választya-el, határja 2 nyomásbéli, zabot, tatárkát, kölest, árpát, és tavaszi búzát terem, erdeje is vagyon.”[2]
1828-ban 20 háza és 155 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal, állattartással foglalkoztak.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Radvány (Horbók), orosz falu, Zemplén vmegyében, Papina fil., 8 r., 150 g. kath., 14 zsidó lak., 422 hold szántófölddel. F. u. Kazinczy. Ut. post. Nagy-Mihály.”[3]
Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Laborczradvány, azelőtt Horbokradvány, laborczmenti ruthén kisközség. Van benne 32 ház, 201 lakossal, kik gör. kath. vallásúak. Saját postája van, de távírója és vasúti állomása Radvány. Három község: Alsó-, Felső-Harbok és Radván egyesüléséből keletkezett. 1440-ben Szerdahelyi Miklóst iktatták Radvány birtokába, 1550-ben pedig, Alsó- és Felső-Horbok részeibe, a négy Drugeth testvért. 1564-ben Hosszúmezey Béla és 1575-ben Maturnay Anna Alsó-Harbokon kap részeket, néhány évvel később pedig a Malikóczyak mind a két Harbokban. Az 1598-iki összeírás már Felsőharbokot nem említi, csak Alsót s ott Wiczmándy Zsigmond s Tamás és Palocsay György szerepelnek, míg Radványban Virginás Boldizsár és Nyárády Albert. Azután, mikor már a Kazinczyak és a Szirmayak az urai, Horbok-Radvány néven szerepel, de a Kovásznay, Dessewffy és Molnár családoknak is volt itt részük. Most Schuster Alajosnak van itt nagyobb birtoka. A községben nincs templom.”[4]
1920 előtt Zemplén vármegye Mezőlaborci járásához tartozott.
1964-ben egyesítették Izbugyaradvánnyal.
Népessége
[szerkesztés]1910-ben 1263, többségben ruszin anyanyelvű lakosa volt, jelentős német kisebbséggel.
2001-ben 602 lakosából 429 szlovák, 139 ruszin és 25 cigány volt.
2011-ben 585 lakosából 372 szlovák és 165 ruszin volt.
Nevezetességei
[szerkesztés]- Görögkatolikus temploma 1791-ben épült barokk-klasszicista stílusban.
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség