Dargó
| Dargó (Dargov) | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Szlovákia | ||
| Kerület | Kassai | ||
| Járás | Tőketerebesi | ||
| Rang | község | ||
| Polgármester | Ján Kiš | ||
| Irányítószám | 076 61 | ||
| Körzethívószám | 056 | ||
| Forgalmi rendszám | TV | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 607 fő (2021. jan. 1.)[1] | ||
| Népsűrűség | 27 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 259 m | ||
| Terület | 21,88 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 48° 43′ 53″, k. h. 21° 35′ 05″48.731389°N 21.584722°EKoordináták: é. sz. 48° 43′ 53″, k. h. 21° 35′ 05″48.731389°N 21.584722°E | |||
| Dargó weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Dargó témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |||
Dargó (szlovákul: Dargov) község Szlovákiában, a Kassai kerület Tőketerebesi járásában.
Fekvése
[szerkesztés]Gálszécstől 7 km-re északnyugatra, az Eperjes-Tokaji-hegység keleti oldalán fekszik.
Története
[szerkesztés]A falut egy Albert nevű soltész alapította a 14. század elején. 1321-ben említik először, mint Parustyán várának tartozékát. Lakói az évszázadok során főként favágók voltak. Egy 1441-es oklevél szerint Dargó lakói a királynak hét arany értékű adót fizettek, ekkor mintegy 10 család élt a községben. 1567-ben 2 és fél porta után adózott a falu. A falu ezekben az időkben csaknem teljesen elnéptelenedett, 1582-ben csak másfél adózó portája volt. Lakói főként mezőgazdaságból, faszénégetésből és erdei munkákból éltek. A 16. században részben a Perényiek, majd később – a 17. század végéig – a Drugeth család birtoka. 1715-ben 7 ház állt a faluban, lakói közül többen részt vettek a Rákóczi-szabadságharcban.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „DARGÓ. Orosz falu Zemplén Vármegyében, földes Ura Báró Pongrátz Uraság, lakosai katolikusok, és ó hitűek, fekszik Vendég fogadójával egygyütt Gálszétshez, mellynek filiája nem meszsze. Határja jó termékenységű, tulajdonságaira nézve lásd Bácskot, mellyhez hasonló, nevezetes vagyonnyaihoz képest, első Osztálybéli.”[2]
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Dargó, Zemplén v. orosz falu, Gál-Szécshez 1 1/2 órányira: 40 római, 229 g. kath., 10 ref., 18 zsidó lak. 241 hold szántóföld. Erdő. F. u. Szemere, Szilassy s m. Ut. p. Vecse.”[3]
Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Dargó, a hasonló nevű patak mellett fekszik. Tót kisközség, melynek 82 háza és 419 lakosa van, kiknek nagyobb része görög katholikus. Postája, távírója és vasúti állomása Gálszécs. Hajdan a purustyáni, később a gálszécsi vár tartozéka volt s a Csapyak és osztályos atyafiaik voltak az urai. 1478-ban a Semseieket iktatják egyes részeibe, 1487-ben a Széchiek is birnak itt, de ezek a maguk részét a Tárczayaknak zálogosítják el. 1500-ban Sztrithei Osváth és Tárczay János az urai, 1569-ben pedig Rákóczy György, Kálnássy Ferencz és Deregnyey Pál kapnak rá kir. adománylevelet. 1598-ban Bacskay Miklós, továbbá Ketzer István, Kálnássy Ferencz, Homonnai György, Zokoly Péter és Szürthey Miklós özvegye a földesurai. 1600-ban a Daróczyakat, 1629-ben pedig a Csapyakat iktatják egyes részeibe, de 1637-ben Drugeth György kap reá kir. donácziót. 1663-ban, a mikor Dargón a pestis dühöngött, Bocskay István és Soós György voltak az urai. 1701-ben a terebesi vár tartozéka volt, 1754-ben Kácsánydy László, Kálnássy Ádám és II. Ferencz is birtokosai; ezekre rá következnek a báró Fischer, gróf Csáky, a Szemere, Szilassy és Puky családok. Most nincs nagyobb birtokosa. Ide tartoznak a Molnár és a Faraktár nevű tanyák. Kőbányái a legpompásabb útépitő zúzott követ szolgáltatják.”[4]
1920-ig Zemplén vármegye Gálszécsi járásához tartozott.
A második világháború idején a település a harcokban teljesen leégett, a háború után építették újjá.
Népessége
[szerkesztés]1910-ben 414, túlnyomórészt szlovák anyanyelvű lakosa volt.
2001-ben 546 lakosából 541 szlovák volt.
2011-ben 592 lakosából 579 szlovák volt.
2021-ben 607 lakosából 593 szlovák, 3 ruszin, 1 cseh, 1 ukrán, 1 német, 8 ismeretlen nemzetiségű volt.[5]
Nevezetességei
[szerkesztés]- Görögkatolikus templomát 1990-ben a Segítő Szűzanya tiszteletére szentelték.
- Római katolikus temploma Jézus Szentséges Szíve tiszteletére épült.
- A község szabadtéri színpadán folklórfesztiválokat rendeznek.
- A falu festői környezete a turisták kedvelt kirándulóhelye.
- A faluban második világháborús emlékmű és mementóként két szovjet tank is áll az itteni harcokra emlékeztetve.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu, Hiba: Érvénytelen idő. (Hozzáférés: 2018. szeptember 3.)
- ↑ SODB2021 - Population - Basic results. www.scitanie.sk. (Hozzáférés: 2023. március 2.)
További információk
[szerkesztés]
