Nagydobsza
Nagydobsza | |||
Tájház | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Dél-Dunántúl | ||
Vármegye | Baranya | ||
Járás | Szigetvári | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Jasák Helga (független)[1] | ||
Irányítószám | 7985 | ||
Körzethívószám | 73 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 525 fő (2024. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 45,96 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 13,23 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 46° 02′ 05″, k. h. 17° 39′ 54″46.034681°N 17.665050°EKoordináták: é. sz. 46° 02′ 05″, k. h. 17° 39′ 54″46.034681°N 17.665050°E | |||
Nagydobsza weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagydobsza témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Nagydobsza község Baranya vármegyében, a Szigetvári járásban.
Fekvése
[szerkesztés]A vármegye nyugati szélén helyezkedik el, az Ormánság és a Zselic találkozásánál, az Alvidéken. A legközelebbi városok Szigetvár és Barcs, előbbitől 11, utóbbitól 19 kilométerre fekszik.
A szomszédos települések: északkelet felől Merenye, kelet felől Nemeske, dél felől Pettend, nyugat felől Kisdobsza, északnyugat felől pedig a már Somogy vármegyéhez tartozó Kálmáncsa.
Megközelítése
[szerkesztés]A 6-os főút áthalad a községen, így azon könnyen megközelíthető az ország távolabbi részei felől is.
A hazai vasútvonalak közül a települést a Gyékényes–Pécs-vasútvonal érinti, de a vasútnak itt nincs megállási pontja; a legközelebbi vasúti csatlakozási lehetőséget Kisdobsza megállóhely kínálja, a belterület déli szélétől mintegy 800 méterre délnyugatra.
Nevének eredete
[szerkesztés]Első írásos említését vizsgálva, egyes kutatók cseh eredetűnek vélik (a cseh dub (tölgy) szóra utalva, mivel 1100 körül csehek telepedtek le az akkoriban tölgyesekkel borított vidékre[3]), míg más vélemények szerint az ütőhangszerre utaló Dobsa személynévből ered.
Története
[szerkesztés]A település neve először 1277-ben fordul elő írásos forrásban Dubza alakban, ekkor királynéi birtok volt. Az 1330-as években már volt plébánia a településen, 1349-ben Piast Erzsébet magyar királyné a Fejérvári Őrkanonokságnak adományozta.[3] Ők a Szent Korona és a magyar koronázási jelvények őrzői voltak. A mohácsi csata előtt cseh husziták telepedtek le, akik kőtemplomot építettek. Az 1500-as években a reformációt támogató Török Bálint (hadvezér) birtoka volt. Ennek, és Sztárai Mihály baranyai egyházalapító tevékenységének köszönhetően 1545-ben a husziták és a kőtemplom is reformátussá vált. A török időkből fennmaradt adólajstromok is bizonyítják a falu középkori létét. Sziget várának eleste után 1566-ban a török a környék népét Nagydobsza templomának lebontására kényszerítette. A szájhagyomány szerint az emberek élőláncot alkotva kézről kézre adták a téglákat a várig, melynek helyreállításához így raboltak építőanyagot a megszállók.
1807-től a piaristák birtoka volt egészen 1945-ig.
Az 1950-es megyerendezéssel az addig Somogy vármegyéhez tartozó települést a Szigetvári járás részeként Baranyához csatolták.
1978. december 31-én egyesítették Kisdobszával Dobsza néven, 1992. január 1-jétől újra önálló.
Közélete
[szerkesztés]Polgármesterei
[szerkesztés]- 1992–1994: ifj. Büki István (független)
- 1994–1998: Dr. Reisz Viktor (független)[4]
- 1998–2002: Kovács János (független)[5]
- 2002–2006: Kovács János (független)[6]
- 2006–2010: Kovács János (független)[7]
- 2010–2014: Kovács János (független)[8]
- 2014–2019: Kovács János (független)[9]
- 2019–2024: Kovács János (független)[10]
- 2024– : Jasák Helga (független)[1]
A 2024-es önkormányzati választás érdekessége volt a településen, hogy tízen jelöltették magukat a polgármesteri posztra, ami – ha az összes jelölt elnyerte volna a nyilvántartásba vételt – abban az évben országos rekord lehetett volna (Győrrel holtversenyben). Bár egy jelölt nyilvántartásba vételét elutasították, a választáson indulók az évi rekordszámát kilenc aspiránssal is elérte a település (Szigetszentmiklóssal és a nyírségi Sényővel holtversenyben), mert Győrben végül is csak nyolc jelölt neve kerülhetett a szavazólapokra.[11]
Népesség
[szerkesztés]A település népességének változása:
Lakosok száma | 643 | 636 | 621 | 601 | 569 | 510 | 519 | 525 |
2013 | 2014 | 2015 | 2019 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 |
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 86,7%-a magyarnak, 18,3% cigánynak, 7,2% horvátnak, 0,5% lengyelnek, 3,8% németnek, 0,8% románnak mondta magát (12,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 57,8%, református 13,4%, felekezeten kívüli 8,1% (19,8% nem nyilatkozott).[12]
2022-ben a lakosság 86,7%-a vallotta magát magyarnak, 14,1% cigánynak, 10,8% horvátnak, 1,2% németnek, 0,2% görögnek, 0,2% örménynek, 1,8% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (12% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 47,6% volt római katolikus, 9,2% református, 0,6% görög katolikus, 0,4% egyéb keresztény, 2% egyéb katolikus, 12,2% felekezeten kívüli (28% nem válaszolt).[13]
Nevezetességei
[szerkesztés]Az építészeti, néprajzi emlékekben gazdag, talpasházáról híres település számos épülete műemléki védettség alatt áll.
- Talpasház – 1853-ban Benked István építette, talpas-vázas falszerkezetű, karós sárfalú. Zsúpfedele alatt szoba, szabadkéményes konyha és hátsó szoba nyílik az itt pitvarnak nevezett fatornácra. Az 1853-ban épült talpasház a délnyugat-dunántúli hagyományőrző, ún. faházövezet, ezen belül a református Szigetvidék tipikus épülete. Nemzedékeken át a Benked család lakta. Berendezése a 20. század eleji hagyományos lakásbelsőt szemlélteti. A ház mögött áll a talpas kisház, amely 1855-ben lakásnak épült, és 1916-ban telepítették ide. A telek végén istállós pajta látható gazdasági eszközökkel.
- Református templom – 1808-ban késő barokk stílusban épült.
- Turul-szobros világháborús emlékmű[14]
Gazdasága
[szerkesztés]A falu határában völgyzáró gátak építésével 20 katasztrális hold területű halastórendszert létesítettek. Eredeti térfogata 130 000 köbméter, átlagos mélysége 1,1 méter.[15]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Nagydobsza települési választás eredményei. Nemzeti Választási Iroda, 2024. június 9. (Hozzáférés: 2024. szeptember 14.)
- ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
- ↑ a b szerk.: Duczon Árpád, Gabnai János: Nagydobsza – A talpasház és a település története. Nagydobsza Község Önkormányzata, Nagydobszai Horvát Nemzetiségi Önkormányzat (2017). ISBN 978-963-12-8673-1
- ↑ Nagydobsza települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. január 13.)
- ↑ Nagydobsza települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. március 29.)
- ↑ Nagydobsza települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. március 29.)
- ↑ Nagydobsza települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. március 29.)
- ↑ Nagydobsza települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 14.)
- ↑ Nagydobsza települési választás eredményei. Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. január 22.)
- ↑ Nagydobsza települési választás eredményei. Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2024. június 3.)
- ↑ Tóth-Szenesi Attila: Győrben és Nagydobszán mégsem jött össze a tíz polgármesterjelölt. 444.hu, 2024. május 15. (Hozzáférés: 2024. május 15.)
- ↑ Nagydobsza Helységnévtár
- ↑ Nagydobsza Helységnévtár
- ↑ I. és II. világháborúban elesettek emlékére. Köztérkép. (Hozzáférés: 2018. október 31.)
- ↑ szerk.: Dr. Balogh János: Dombvidéki víztározók. Műszaki Könyvkiadó, 11. o.. ISBN nincs (1966)
Források
[szerkesztés]- Bodnár Katalin. „Térségünk Dobsza”, Szigetvár és Vidéke, 1990. augusztus 1., 5. oldal (magyar nyelvű)