Kisruszka
| Kisruszka | |
| Közigazgatás | |
| Település | Újruszka |
| Népesség | |
| Teljes népesség | ismeretlen |
| Elhelyezkedése | |
 Kisruszka
Pozíció Szlovákia térképén
| |
 é. sz. 48° 38′ 06″, k. h. 21° 39′ 37″48.635118°N 21.660328°EKoordináták: é. sz. 48° 38′ 06″, k. h. 21° 39′ 37″48.635118°N 21.660328°E | |
Kisruszka (szlovákul: Malý Ruskov) Újruszka településrésze, korábban önálló község Szlovákiában, a Kassai kerület Tőketerebesi járásában.
Fekvése
[szerkesztés]Tőketerebestől 5 km-re, északnyugatra fekszik. Újruszka központjától délnyugatra található.
Története
[szerkesztés]Ruszkát 1217-ben „Ruzka” néven említi először írott forrás, a szomszédos Vécse község határleírásában.
Kisruszka külön 1308-ban szerepel, mint Konrád fiainak, Mátyásnak, Tamásnak és Budának birtoka. 1371-ben „Kysruzka” alakban említik. 1414-ben nemesi birtok. 1441-ben a faluban 8 porta volt. A 16. század végén és a 17. században a terebesi uradalomhoz tartozott, Drugeth György a tulajdonos. 1663-ban súlyos pestisjárvány pusztított, a kipusztult lakosság helyére ruszinokat telepítettek. Ettől kezdve a község lakói többségben görögkatolikus ruszinok, kisebb részben szlovák és magyar reformátusok, valamint római katolikusok. Kisruszka temploma megvolt már 1700 előtt, ekkor már a reformátusoké. A 18.-19. században a Csáky család birtoka. 1787-ben 18 háza és 135 lakosa volt.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „Kis Ruszka. Tót falu Zemplén Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai külömbfélék, fekszik Gálszécshez északról 1, délről Uporhoz 3/4 órányira; határja 3 nyomásbéli, térséges, gabonát leginkább, árpát is terem; erdeje nints, se szőleje, piatza Kassán.”[1]
1828-ban 39 házában 293 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. Lakói 1831-ben részt vettek a kolerajárvány miatt kitört jobbágylázadásban.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Ruszka (Kis), magyar-orosz f., Zemplén vgyében, Pelejthe fil., 18 r., 194 gör. kath., 64 ref., 16 zsidó lak., 572 hold szántóföld. F. u. Fekete, Szepesy, Bárczay, Csapó s m. Ut. posta U. p. Vecse.”[2]
Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Kisruszka, tót kisközség 39 házzal és 188, nagyobbára gör. kath. vallású lakossal. Postája Pelejte, távírója Upor és vasúti állomása Tőketerebes. A Pelejtei család ősi birtoka. 1414-ben Peléthei Miklós és János a földesura, de ugyanakkor az Azary családnak is van benne része. 1506-ban Móré Istvánt, 1852-ben Horváth (alias Kidystih) Istvánt, 1591-ben Károlyi Jánost iktatják részeibe. Az 1598-iki összeírás Ujlaky Gergelyt, Azary Istvánt s Pétert és Rákóczy Ferenczet említi birtokosaiul, de ugyanekkor iktatják Zobos Andrást is egy itteni részbe. A pataki, majd a terebesi vár tartozéka volt s újabbkori birtokosai a Payzsos, Kolosy, Fekete, Bernáth, Latsnyi, Keresztesy, Szepesy, Bárczy, Csapó, Pánthy, Máriássy, Bónis, Bálpataky, Nempthy, Cseréphy és Koós családok voltak. Most nincs nagyobb birtokosa. A község templom nélkül szükölködik.”[3]
1910-ben Kisruszkának 164, többségben szlovák lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. 1920-ig Zemplén vármegye Gálszécsi járásához tartozott.
Ezután hivatalos neve Ruskovce volt. 1964-ig önálló község, ekkor Nagyruszkával összevonták Újruszka néven. |
Nevezetességei
[szerkesztés]- Kisruszka római katolikus és görögkatolikus temploma.
Külső hivatkozások
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Magyarország geográfiai szótára – Fényes Elek | Kézikönyvtár (magyar nyelven). www.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2018. szeptember 2.)
- ↑ Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu, Hiba: Érvénytelen idő. (Hozzáférés: 2018. szeptember 2.)