Ugrás a tartalomhoz

Laborcrév

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Krásný Brod szócikkből átirányítva)
Ez a szócikk a szlovákiai településről szól. Hasonló címmel lásd még: Brod (egyértelműsítő lap).
Laborcrév (Krásny Brod)
Laborcrév zászlaja
Laborcrév zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületEperjesi
JárásMezőlaborci
Rangközség
Első írásos említés1557
PolgármesterVladimír Bajaj
Irányítószám067 03
Körzethívószám057
Forgalmi rendszámML
Népesség
Teljes népesség467 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség30 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság292 m
Terület15,11 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 49° 14′ 23″, k. h. 21° 53′ 54″49.239722°N 21.898333°EKoordináták: é. sz. 49° 14′ 23″, k. h. 21° 53′ 54″49.239722°N 21.898333°E
Laborcrév weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Laborcrév témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Laborcrév (1899-ig Krasznibród, szlovákul Krásny Brod, ukránul Krasznij Brid, latinul Pulchrum Vadum) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Mezőlaborci járásában.

Fekvése

[szerkesztés]

Mezőlaborctól 3 km-re délre, a Laborc partján fekszik.

Nevének eredete

[szerkesztés]

Neve a Laborc-folyón levő révvel kapcsolatos. A szláv krasznij vöröset jelent, a brod pedig révet. Ebből származott eredeti magyar neve, amit 1899-ben a Laborc-folyó melletti fekvése alapján Laborcrévre változtattak.

Története

[szerkesztés]

A falu stratégiailag fontos helyen, a Magyarországról Halicsba vezető út mentén keletkezett. A 14. században – a munkácsi és makovicai uradalmakkal együtt – a határ védelmére Korjatovics Tódor litván fejedelem kapta meg a területet Luxemburgi Zsigmondtól. A fejedelemmel együtt érkezett szerzetesek fatemplomot, valamint kolostort építettek ide. A templomot a Szentháromság tiszteletére szentelték és csakhamar lelki és kulturális központ lett.

A 16. században a Drugeth család szerezte meg a birtokot és a homonnai uradalom része lett. A falut írásban először 1557-ben említik „Graznibrod” néven. 1603-ban pünkösd napján a kálvinista Drugeth Bálint a kolostor mellett kocsikázott, a sok embertől azonban a lovak megvadultak és felborították a kocsit. A főúrnak eltörött a keze és mérgében parancsot adott a hajdúknak, hogy a kolostort gyújtsák fel. Később újra katolikus hitre tért és 1605-ben a kolostort, majd 1614-ben a templomot is újjáépítették. 1708 után azonban ezek többször is megrongálódtak. 1752 és 1761 között kőből új, nagyobb kolostort és templomot építettek. A kolostorban bazilita noviciátus és filozófiai iskola működött, ahol több kiváló professzor is tanított.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „KRASZNIBRÓD. Tót falu Zemplén Várm. földes Ura Szirmay Uraság, lakosai ó hitűek, fekszik Mező Laborczhoz, és Felső Csebnéhez fél mértföldnyire, hegyes határja két nyomásbéli, zabot, kevés tatárkát, és krompélyt terem, erdeje van, szőleje nints, széna nélkűl szűkölködik, piatza Sztorpkón.”[2]

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Krasznibrod, Zemplén vm. orosz falu, Sztropkóhoz 3 órányira: 2 romai, 470 g. kath., 6 zsidó lak., 849 h. szántófölddel, erdővel. A helységhez közel van egy basilita szerzetesek zárdája, mellyet a Drugethek alapitottak; 1765-ben pedig gr. Vandernathnő, szül. gr. Zichy asszony, Homonna, Varanó, Terebes, s a t. uradalmak birtokosa megerősitett. F. u. Szirmay. Ut. p. Orlik.”[3]

Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Laborczrév, előbb Krasznibród, ruthén kisközség, a Laborcz völgyében, 96 házzal és 633, nagyobbára gör. kath. vallású lakossal. Postája, távírója és vasúti állomása Mezőlaborcz. Régi orosz neve magyarul annyit jelent, mint szép gázló. Első nyomát a XVI. században találjuk, mikor a Homonnaiak az urai. 1656-ban Szirmay Péter birtoka, két évvel később a Barkóczyakat is némelyek részekbe iktatják s az újabb korban is a Szirmayaké. Most XXIV. Reuss herczegnek és Wollmann Kázmérnak van itt nagyobb birtokuk és külön-külön kastélyuk. Mind a kettőt Wollmann Kázmér építtette 1896-ban. A község a Rákóczy-féle szabadságharczok alatt sokat szenvedett az átvonuló kurucz és labancz csapatoktól. Van itt kőolajfinomitó gyár is. Ide tartozik Nyágocsik-tanya és a szent-bazil-rendű monostor, mely utóbbira vonatkozólag csak a XVII. századból vannak írott adatok. A hagyomány szerint a kegykép XIV. századbeli és azt tartják róla, hogy egy világtalan koldús festette, mikor a forrás vizétől a szemevilágát visszanyerte. Ekkor fakápolnát emelt e helyen és oltárára helyezte a képet. Később Koriatovich Tivadar munkácsi orosz herczeg a kápolna mellé fatemplomot és monostort épített s abba szerzeteseket telepített; ezt a protestáns Drugeth Bálint 1603-ban felgyujtatta, de később - neje rábeszélésére - ismét felépíttette. 1612-ben, a midőn gróf Drugeth György kezdeményezésére az orosz papok az egyházi uniót el akarták fogadni s ezt, a przemisli püspök jelenlétében, a templomban, zárt ajtók mögött, ünnepi aktussal akarták megkötni, a félrevezetett nép a papokat és a püspököt megtámadta s csak a lovasaival éppen odaérkező Drugeth György tudta őket a dühöngőktől megszabadítani. A mostani bazilita templom 1752-ben épült. A képfal nagyon régi és képei műbecsűek. Híres kegyképe nem a templomban, hanem a mellette álló Mária-kápolna oltárán van elhelyezve. A kép már elmosódott s Szűz Máriának csak az arcza és a kezei láthatók, mert alakjának többi része és a feje is vert ezüsttel van bevonva. A Rákóczy-féle szabadságharcz alatt a baziliták is sokat szenvedtek és a monostor 1708-tól 1729-ig szerzetesek nélkül állott. Később a megrongált épületeket ismét felépítették. 1807-ben a pápától két búcsúra nyert a monostor engedélyt. Mind a templomot, mind a monostor megrongált épületeit Szegedy Bazil, a jelenlegi főnök, 16.000 korona költséggel hozta helyre. Hajdan itt virágzó novicziátusi tanfolyam is volt, de ezt a mult század első felében megszüntették. A faluban is van gör. kath. templom, mely 1809-ben épült.”[4]

A falu búcsúja az itteni leányvásárról volt híres. A kolostort az első világháborúban katonák rombolták le. A trianoni diktátumig Zemplén vármegye Mezőlaborci járásához tartozott.

Népessége

[szerkesztés]

1910-ben 706-an, többségében ruszinok lakták, jelentős német és magyar kisebbséggel.

2001-ben 405 lakosából 234 ruszin, 132 szlovák, 37 ukrán volt.[5]

2011-ben 459 lakosából 259 ruszin, 136 szlovák és 10 ukrán.

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • A falu kolostora és temploma a 14. században épült, ma romjai láthatók. A baziliták 2002-ben új kolostort építettek a községben.
  • A barokk görögkatolikus kápolna 1761-ben épült.
  • A klasszicista görögkatolikus templom 1809-ben épült.
  • Egy 19. századi fatemplom is áll a faluban.
  • 17. századi barokk kastélyában működik az ukrán kulturális múzeum.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. ↑ Vályi András: Magyar országnak leírása | Országleírások | Kézikönyvtár. www.arcanum.hu. [2018. június 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. október 9.)
  3. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  4. ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.   → elektronikus elérhetőség
  5. ↑ Archivált másolat. [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. április 25.)

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Laborcrév&oldid=26722866”