Ugrás a tartalomhoz

Gersekarát

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Karátföld szócikkből átirányítva)
Gersekarát
A Sárvíz-tó madártávlatból
A Sárvíz-tó madártávlatból
Gersekarát címere
Gersekarát címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióNyugat-Dunántúl
VármegyeVas
JárásVasvári
Jogállásközség
PolgármesterPászthory Istvánné (független)[1]
JegyzőBabos-Szőllősy Gabriella
Irányítószám9813
Körzethívószám94
Népesség
Teljes népesség648 fő (2024. jan. 1.)[2]
Népsűrűség32,23 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület19,92 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 58′ 26″, k. h. 16° 44′ 48″46.973890°N 16.746670°EKoordináták: é. sz. 46° 58′ 26″, k. h. 16° 44′ 48″46.973890°N 16.746670°E
Gersekarát (Vas vármegye)
Gersekarát
Gersekarát
Pozíció Vas vármegye térképén
Gersekarát weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Gersekarát témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Gersekarát község Vas vármegyében, a Vasvári járásban.

Fekvése

[szerkesztés]

Vasvártól nyugat-délnyugatra 10 kilométerre, Körmendtől kelet-délkeletre 16 kilométerre, a Sárvíz-pataktól északra terül el, a Kemenesháton. Közigazgatási területének északi részén húzódik a 7441-es út, belterületét nagyobb arányban érintik a 7442-es és 7444-es utak.

Története

[szerkesztés]

Területén hosszú ideig erdőség volt. Erre vonultak az 1051-es német támadás csapatai. Gerse első okleveles említése 1272-ből, Karátföldé 1313-ból való. Mindkettő irtásfalu. A település gersei részének neve a középkorban Golsa, Gelse majd Gerse.

1316 előtt a település birtokosa Csapó (Chapow) ispán unokája Gelsei László volt - kinek felesége az országbírói tisztséget is betöltő Köcski Sándor nővére - más forrás szerint pedig nagynénje - volt.

A település ezen zavaros időszakban a Németújváriak tartományúri befolyása alá tartozott. Az 1310-es évek közepén a Németújváriak famíliájából a király pártjára átálló - Nádasd nemzetségből (Nadasth) származó és Gelsét is birtokló - Gelsei László családját Németújvári János kiirtatta. A "gelsei hatalmaskodás" során a birtokra törő Németújváriak martalócai Vörös Salamon vezetésével, a templomba menekült Gelsei Lászlót és három emberét megölték majd onnan kihurcolták és lefejezték. Az udvarházba kilenced magával bezárkózó Gelsei Dénesre a házat rágyújtották; a hatalmaskodásból csak Gelsei László leánya, Margit menekült meg, mégpedig annak dajkája jóvoltából.

Gelsei Margitot I. Károly magyar király 1332-ben - már mint Magyar Pál feleségét - fiúsította , így később atyja minden javainak örököse lett.

A vérontásra a tartományúri befolyás alóli nyílt átállás - Köcski Sándor, Gersei László és Dénes ; Köcski Sándor 1318-ban már szentmártoni várnagy – miatt került sor. Annak, hogy a tragikus esemény után a birtokok nem a Márk fia Pethő ágra szálltak egyetlen oka lehet mégpedig az, hogy ez az ág még ekkor nem a király oldalán állt. Így pár évvel később a birtokokat Magyar Pál kapta meg királyi adományként.

1324 november elején a győri káptalan I. Károlynak írt jelentéséből Magyar Pál gimesi várnagynak Gerse és Mákfa (Makua) vas vármegyei valamint Zala és Páhok (Paah) Zala vármegyei birtokokba való beiktatásáról értesülünk. A család másik ágának nevében Gelsei Márk fia Pethő a beiktatásnak ellentmond, a király elé idézve azonban ellentmondását visszavonja.[3]

1332. november 11-én Károly Róbert Magyar Pált megerősíti az 1324 évi Gerse, Mákfa, Zala és Páhokra vonatkozó adományában. A királyi megerősítés bizonyosan szorosan kapcsolódik feleségének Gelsei Margitnak ezt három nappal megelőző fiúsításához is.[4]

1343. augusztus közepén László csázmai prépost - királyi titkos kancellár és kápolna ispán – előtt Magyar Pál Gerse, Gerl, Nagymézadó (Nogmezadow) és Kismézadó (Kysmezadow) vas vármegyei birtokait és Hosszúpáh (Hwzwpah) Zala vármegyei birtokát a feleségének adta.[5] Az adományozást feltehetően a Nádasd nemzetség Pethő ágának örökösödés – ősiség - címén 1340-ben feltámasztott jogigénye váltotta ki. Minek folytatásaként 1346-ban I. Lajos király előtt Magyar Pál és fia László valamint Margit asszony, másfelől Márk fia Pethő megállapították, hogy őseiktől örökölt irtokaikat: Gelse, Makwa, Mezado, Sarfewmezado, Hodaz, Zalateluk, Pah és Derze tőlük az idők folyamán elidegenítették, ezeket azonban Károly király örökjogon Margit asszonynak adományozta. Margit asszony Makwa, Hodaz és Zalateluk birtokokat feltételesen Márk fia Pethőnek – ekkortól: Makwai Pethew - adja.[6]

1353 végén Gersei Margit a budai káptalan előtt, betegágyában férje és fia László beleegyezésével végrendeletet tesz ( Gelse, Ollár, Sarfeumézadou és Derze-t érintően ) az óbudai Klarissza apácák javára.[7] Közvetlenül ezt megelőzően, majd 1354. január elején Makuai Márk fia Pethő mester a vasvári káptalan előtt eltiltja Magyar Pált és feleségét az előzőekben érintett birtokok elidegenítésétől.[8]

1354. január végén I. Lajos király átírja és megerősíti Margit asszonynak az óbudai Klarisszák javára tett adományát.[7]

1357 végén Gelsei Margit a budai káptalan betegágyához kiküldött kanonokjai előtt az atyjától reá szállott szőlőjét a Gelse villában és a Gelse sessiót a Vasvár civitasban székelő domonkos barátoknak adományozza.[9]

Gelsét érintő igényének a Pethő-ág csak Gelsei Margit 1372 évi halálát követően tud majd érvényt szerezni. Még ezt megelőzően 1371-ben, Gelsét Magyar Pál özvegye I. Lajos királynak eladja.[10]

1448-ban a gersei jobbágyok fellázadnak a vármegye hivatalnokai ellen. A lázadás leverése során a falut elfoglalták a vármegyeiek, akik csak Hunyadi János parancsára adták vissza a korábbi birtokosainak, a Gersei Pethőknek.

Gerse a török időkben kétszer is elnéptelenedett. Kara Haszán török szpáhi telepítette újra. Több török támadást szenvedett el Karátföld is, Gerse is.

1766-ban újabb jobbágylázadás zajlott. Ennek részesei bíróság elé kerültek. A francia támadás idején a nem érintett Rábán inneni Vas vármegyéhez tartozott. A XVIII. század végére a Festeticsek szerezték meg Gersét. Karátföld, mint nemesi község, egészen, 1848-ig őrizte kiváltságainak maradványait.

Az 1868-as népoktatási törvény hatására előbb Karátföld, majd Gerse is községi iskola alapításába fogott. 1906-ban ide települ a körjegyzőség. 1907-től postahivatala van. Az első világháború után itt is pusztított a spanyolnátha és a tífusz.

1930-ban új iskolaépületet adtak át Gersén. Ez volt az „emeletes iskola”, ami ma az önkormányzat és a körjegyzőség épületeként funkcionál. 1927-től kapcsolták be Gersét a telefonhálózatba. A kir. Belügyminiszter 1937-ben egyesíteni akarta a két közeli községet, de a helyiek ellenállásán ez a szándék megbukott. 1938-tól önálló orvosi körzetet alakítottak ki Gerse központtal.

Az egyesítésre 1950. október 1-jei hatállyal került sor. Ekkor az egyesített községnek a Gersekarát ideiglenes nevet kapta a település. 1951-től megkezdődött a falu villamosítása. 1952-ben megépült a karátföldi iskola épülete. 1953-ban hozott a tanács határozatot az utcák ma is használatos elnevezéséről. 1954-ben megszűnt az első t.sz.cs. 1957-től megindult a buszközlekedés. 1963-ban átadták az új Művelődési Házat. 1964-ben felavatták a helyi víztornyot. 1966-tól közös tanácsa volt Sárfimizdóval. 1969-ben megépült az óvoda. Ekkor Gersekarát a megszűnő vasvári járásból átkerül a körmendihez. 1970-től közös tanácsa volt Telekessel. 1985-ben a községbe látogatott Losonczi Pál, az Elnöki Tanács Elnöke. 1986-ban átadták az új iskolaépület első ütemét a Honvéd utcában.

2001-től a község déli határában a Sárvíz-patak felduzzasztásával 33,3 ha területű mesterséges tavat alakítottak ki.

Közélete

[szerkesztés]

Polgármesterei

[szerkesztés]
  • 1990–1994: Tüü Dávid (KDNP)[11]
  • 1994–1998: ifj. Herczeg Gyula (független)[12]
  • 1998–2002: Herczeg Gyula (független)[13]
  • 2002–2006: Herczeg Gyula (független)[14]
  • 2006–2010: Ifj. Herczeg Gyula (független)[15]
  • 2010–2012: Sály Gyula (Fidesz-KDNP)[16]
  • 2012–2014: Kovács László (független)[17]
  • 2014–2016: Csordás Tamásné (független)[18]
  • 2016–2019: Pászthory Istvánné (független)[19]
  • 2019–2024: Pászthory Istvánné (független)[20]
  • 2024– : Pászthory Istvánné (független)[1]

A településen 2012. szeptember 30-án időközi polgármester-választást (és képviselő-testületi választást) tartottak, az előző képviselő-testület önfeloszlatása miatt.[21] A választáson a hivatalban lévő polgármester is elindult, de három jelölt közül csak a második helyet érte el.[17]

Majdnem pontosan négy évvel később, 2016. október 2-án újból időközi polgármester-választást kellett tartani a községben,[19] az előző polgármester lemondása miatt.[22]

Népesség

[szerkesztés]

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2024 között
Lakosok száma
648
643
639
649
646
651
648
2013201420152021202220232024
Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 83,3%-a magyarnak, 0,2% németnek, 0,2% szlováknak, 0,3% szlovénnek, 0,3% cigánynak mondta magát (16,6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 74,6%, református 0,5%, izraelita 0,2%, felekezet nélküli 1,1% (23,6% nem nyilatkozott).[23]

2022-ben a lakosság 91%-a vallotta magát magyarnak, 0,9% cigánynak, 0,6% németnek, 0,2% szlováknak, 0,2% szlovénnek, 0,9% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (8,8% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 58,2% volt római katolikus, 1,5% református, 0,3% evangélikus, 0,2% görög katolikus, 0,6% egyéb keresztény, 1,1% egyéb katolikus, 4,3% felekezeten kívüli (33,7% nem válaszolt).[24]

Nevezetességei

[szerkesztés]

A falu határában talajvíz táplálta állóvíz a Fiastó. Partján védett növények nőnek. Az egyik szőlőhegyén, a Mihályfai hegyen kápolna és védett présházak („pincék”) állnak. A falutól délre 33,3 hektáros tó található. Ennek egy részén horgászni lehet, a másik a strandolóké, jetskiseké. A tó partján kemping, a faluban kiadó szobák, házak várják a pihenni vágyókat. A másik szőlőhegye karátföldi Bükk-hegy. Itt az utóbbi években felelevenítették a hegyi búcsú hagyományát. Május elején misével és rendezvényekkel folytatják a korábban élő, aztán elmaradt hagyományt.

Képek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b Gersekarát települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási iroda, 2024. június 9. (Hozzáférés: 2024. szeptember 5.)
  2. ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)
  3. ↑ Nagy I. - Véghely D. - Nagy Gy.: Zala vármegye története. Oklevéltár I./129.
  4. ↑ Nagy I. - Véghely D. - Nagy Gy.: Zala vármegye története. Oklevéltár I./192.
  5. ↑ Nagy I. - Véghely D. - Nagy Gy.: Zala vármegye története. Oklevéltár I./274.
  6. ↑ A középkori Magyarország levéltári forrásainak adatbázisa; DL-DF:90927
  7. ↑ a b A középkori Magyarország levéltári forrásainak adatbázisa; DL-DF:91460
  8. ↑ A középkori Magyarország levéltári forrásainak adatbázisa; DL-DF:91459
  9. ↑ A középkori Magyarország levéltári forrásainak adatbázisa; DL-DF:91505
  10. ↑ A középkori Magyarország levéltári forrásainak adatbázisa; DL-DF:91786
  11. ↑ Gersekarát települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Országos Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  12. ↑ Gersekarát települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2019. december 8.)
  13. ↑ Gersekarát települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. május 1.)
  14. ↑ Gersekarát települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. május 1.)
  15. ↑ Gersekarát települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. május 1.)
  16. ↑ Gersekarát települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 27.)
  17. ↑ a b Gersekarát települési időközi választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási iroda, 2012. szeptember 30.
  18. ↑ Gersekarát települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. február 22.)
  19. ↑ a b Gersekarát települési időközi választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2016. október 2. (Hozzáférés: 2020. június 23.)
  20. ↑ Gersekarát települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2024. július 30.)
  21. ↑ 2012. évre kitűzött időközi önkormányzati választások az időközi választás napja szerinti időrendben (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2012 (Hozzáférés: 2020. június 10.)
  22. ↑ Időközi helyi önkormányzati választások (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2016 (Hozzáférés: 2020. június 23.)
  23. ↑ Gersekarát Helységnévtár
  24. ↑ Gersekarát Helységnévtár
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Gersekarát&oldid=27641656”