Ugrás a tartalomhoz

Kalenó

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Kalinov szócikkből átirányítva)
Kalenó (Kalinov)
Kalenó zászlaja
Kalenó zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületEperjesi
JárásMezőlaborci
Rangközség
Első írásos említés1604
PolgármesterIvan Sivák
Irányítószám067 51
Körzethívószám057
Forgalmi rendszámML
Népesség
Teljes népesség261 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség21 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság432 m
Terület13,78 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 49° 18′ 57″, k. h. 21° 55′ 20″49.315833°N 21.922222°EKoordináták: é. sz. 49° 18′ 57″, k. h. 21° 55′ 20″49.315833°N 21.922222°E
Kalenó weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kalenó témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Kalenó (szlovákul: Kalinov, ukránul: Kalinyiv) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Mezőlaborci járásában.

Fekvése

[szerkesztés]

Mezőlaborctól 7 km-re északra, a lengyel határ mellett fekszik.

Története

[szerkesztés]

A község területe valószínűleg már a római korban is lakott volt. Erről tanúskodik az a 21 darab 3. századi érméből álló kincslelet, amit területén találtak.

A mai falu a 16. században a homonnai uradalom területén keletkezett. 1604-ben „Kalino” alakban említik először. 1684-ig tulajdonosa a terület ősi birtokosa, a Drugeth család volt. Kihalásuk után a Csákyak, majd a Szirmayak birtoka. 1715-ben malma, 8 lakatlan és 14 lakott háza volt. 1787-ben 43 házában 282 lakos élt.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „KALENO. Tót falu Zemplén Várm. földes Ura Szirmai Uraság, lakosai leg inkább ó hitűek, fekszik Grajnicza, és Vidrányhoz 1/2 órányira, hegyes határja két nyomásbéli, zabot, tatárkát, és krompélyt terem, erdeje vagyon, szőleje nints, széna nélkűl szűkölködik, piatza Sztropkón, és Varannón.[2]

1828-ban 50 háza volt 389 lakossal. Lakói erdei munkákkal, szénégetéssel, állattartással foglalkoztak.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Kalenó, Zemplén v. orosz falu, Galliczia szélén: 389 g. kath., 9 zsidó lak., 408 h. szántófölddel. F. u. Szirmay. Ut. p. Komarnyik.[3]

Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Kalenó, a gácsi határszélen fekvő ruthén kisközség, 105 házzal és 585 gör. kath. vallású lakossal. Postája és vasúti megállóhelye Vidrány, távírója pedig Mezőlaborcz. A homonnai uradalom egyik birtoka volt, melynek később a Szirmayak, majd a Szerdahelyiek voltak a földesurai, de most nagyobb birtokosa nincsen. Gör. kath. temploma 1800 körül épült.[4]

1920 előtt Zemplén vármegye Mezőlaborci járásához tartozott.

A falu a második világháborúban a felszabadító harcok során elpusztult, de újjáépítették. Lakói később részben Mezőlaborc és Homonna üzemeiben, részben pedig magángazdaságaikban dolgoztak.

Népessége

[szerkesztés]

1910-ben 579, túlnyomórészt ruszin lakosa volt.

2001-ben 312 lakosából 126 ruszin, 113 szlovák és 48 cigány volt.

2011-ben 292 lakosából 188 ruszin és 97 szlovák.

Nevezetességei

[szerkesztés]

Szűz Mária Mennybemenetele tiszteletére szentelt, görögkatolikus temploma a 18. században épült barokk-klasszicista stílusban.

További információk

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  3. Fényes Elek: Magyarország geográfiai szótára. (Hozzáférés: 2019. szeptember 17.)
  4. Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky SamuSziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.  elektronikus elérhetőségMagyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky SamuSziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.  elektronikus elérhetőség