Bántornya
| Bántornya (Turnišče) | |
 | |
| Bántornya déli részének látképe. | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovénia |
| Statisztikai régió | Pomurska |
| Község | Bántornya |
| Rang | nagyközség |
| Alapítás éve | 1379 |
| Polgármester | Jožef Kocet |
| Irányítószám | 9224 |
| Rendszám területkód | MS |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1418 fő (2020. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 30,54 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 170 m |
| Terület | 23,6 (8,07) km² |
| Időzóna | UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 37′ 10″, k. h. 16° 19′ 20″46.619378°N 16.322339°EKoordináták: é. sz. 46° 37′ 10″, k. h. 16° 19′ 20″46.619378°N 16.322339°E | |
 | |
| Bántornya község elhelyezkedése | |
| Bántornya weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bántornya témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Bántornya (szlovénül: Turnišče, vendül: Törnišče vagy Türnišča) település és a hasonló nevű község központja a Muravidéken, a Pomurska statisztikai régióban, Szlovéniában. Ezt a magyar nevét a 19. század végi névmagyarosítási hullám során kapta, sokan a muravidéki magyarok közül sem használják.
Fekvése
[szerkesztés]Muraszombattól 15 km-re délkeletre a Dolinsko nevű tájegységben található, a Lendva-patak jobb partja közelében.
Története
[szerkesztés]Területén már az ókorban is éltek emberek, ezt bizonyítják a határában található római kori halomsírok.
Első írásos említése 1379-ből származik "Toronhel" néven. 1389-ben "Turnicha", 1403-ban "Tornischa", 1405-ben "Tornisa", 1411-ben "Thornisca", 1428-ban "Tornissa", 1481-ben "Thurnissa", 1524-ben "Tornysthya" alakban szerepel a korabeli forrásokban. Nemti (Lenti) várának uradalmához tartozott.[2]
Először az alsólendvai Bánffy család alsólindvai (Lendva) ága birtokolta, aztán a Csáky család birtokába jutott. A település 1548-ban mezővárosi rangot kapott. 1524-ben történt említés a piactérről. Bántornyán fejlett volt a kézművesség. 1760-ban cipész, 1770-ben pedig szabó céh alakult, melyeknek latin nyelvű alapítólevelét Mária Terézia is megerősítette. A falu a 19. század második feléig Turniscsa néven szerepelt a térképeken, ezután magyarosították.
Vályi András szerint „TURNISA. Tót Mezőváros Szala Várm. földes Ura Gr. Csáky Uraság, lakosai katolikusok, fekszik A. Lendvához 1 mértföldnyire; határja középszerű, piatzi jövedelmek, és két országos vásárjok is van.”[3]
Fényes Elek szerint ”Turnische, vindus-tót m.v., Zala vmegyében, A.-Lendva mellett, 864 kath. lak. Kath. paroch. temploma igen régi nevezetes góth épület. Lakosai robotra nem járnak, hanem többnyire mesteremberek, u. m. vargák, szűr, és apró szabók, timárok, de a sok tüz miatt szegények. F. u. a Gyika nemzetség. Ut. p. A.-Lendva.”[4]
Közigazgatásilag Zala vármegye Alsólendvai járásának része volt. A Vendvidéki Köztársaság a területből még Bántornya mezővárosát ide tudta csatolni, ahonnan vezetője is származott. 1919-ben a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz csatolták, ami tíz évvel később vette fel a Jugoszlávia nevet. 1941-ben a Muramentét a magyar hadsereg visszafoglalta és 1945-ig ismét Magyarország része volt, majd a második világháború befejezése után végleg jugoszláv kézbe került. 1991 óta a független Szlovén Köztársaság része. 2002-ben Bántornyának 1555 lakosa volt, a község teljes lakossága 3422 fő volt.
Nevezetességei
[szerkesztés]- A falu fő utcáján áll a 15. század második felében épült románkori templom, Aquila János freskóival, amelyek közül a leghíresebb a Szent László-legenda falképsora. A művész Velemérhez hasonlóan itt is megfestette a köpenyes Madonna alakját – ennek kialakítása arra utal, hogy a templomhajót eredetileg sík fal zárta.
- Az északi fal képei:
- utolsó ítélet,
- Mettercia,
- Katalin-legenda,
- Borbála-legenda,
- Zsuzsanna-legenda,
- szent Ferenc stigmatizálása.
- A déli falon mártíriumok láthatók:
- szent Péter keresztre feszítése,
- szent Lőrinc vértanúsága.
- a szentélyt a hajótól elválasztó diadalív két oldalán egy-egy fülkében szent Péter, illetve szent Miklós alakja áll.
- Páduai Szent Antal tiszteletére szentelt kápolnája a 18. században épült.
- Az iskolanővérek kolostora a 17. század első felében épült barokk stílusban.
- A Fájdalmas Krisztus-szobor 1750-ben készült.
- A Nepomuki Szent János-szobrot 1747-ben emelték.
- A Cipészmúzeum 1975 óta működik.
- Római kori halomsírok
Híres emberek
[szerkesztés]- Barbarics Róbert író szülőhelye.
- Kugler Sándorné (Bántornya, 1908. július 25. – Budapest, 2016. február 17.) matematika-fizika-kémia szakos tanár, a középiskolai Függvénytáblázat egyik társszerzője.
- Némethy Béla (1897–1984) festő szülőhelye.
- Némethy Vilmos (1887–1972) magyar ügyvéd, közjegyző, lapkiadó, kisgazdapárti országgyűlési képviselő itt született.
- Novák Ferenc író a mezővárosban végezte papi szolgálatát.
- Sbüll Ferenc költő szülőhelye.
- Tkálecz Vilmosnak, a Vendvidéki Köztársaság alapítójának és vezetőjének a szülővárosa.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Prebivalstvo - izbrani kazalniki, naselja, Slovenija, letno. Statistical Office of the Republic of Slovenia. (Hozzáférés: 2021. április 28.)
- ↑ Csánky Dezső:Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Budapest 1890.
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
Források
[szerkesztés]- Gerevich T.: Magyarország románkori emlékei. (Die romanische Denkmäler Ungarns) (Egyetemi nyomda, Budapest, 1938)
- László Gyula: A Szent László-legenda középkori falképei. Tájak-Korok-Múzeumok Könyvtára 4. szám (Budapest, 1993)
- Magyar nagylexikon III. (Bah–Bij). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1994. 193. o. ISBN 963-05-6821-7
- Jankovics Marcell: Csillagok között fényességes csillag. A Szent László legenda és a csillagos ég. (Méry Ratio Kiadó, Helikon, 2006)
- Az Aquila út ismertető táblája Veleméren
