Halmosfő
| Halmosfő | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovénia |
| Statisztikai régió | Pomurska |
| Község | Battyánd |
| Rang | falu |
| Alapítás éve | 1365 |
| Polgármester | Ludvik Novak |
| Irányítószám | 9201 |
| Rendszám területkód | MS |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 272 fő (2020. jan. 1.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 202 m |
| Terület | 3,7 km² |
| Időzóna | UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 42′ 08″, k. h. 16° 08′ 54″46.702206°N 16.148200°EKoordináták: é. sz. 46° 42′ 08″, k. h. 16° 08′ 54″46.702206°N 16.148200°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Halmosfő témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Halmosfő (korábban Goricza, szlovénül: Gorica, németül: Goritz) falu Szlovéniában, Muravidéken, Pomurska régióban. Közigazgatásilag Battyándhoz tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Muraszombattól 6 km-re északra a Vendvidéki-dombság (Goričko) határán, a síkságon (Ravensko), a Lendva-patak bal partján fekszik. Maga a falu egyutcás és a Battyánd, és Vasnyíres közötti úton fekszik, ahová a Muracsermely-Zoltánháza útvonal kapcsolódik. Szomszédai Battyánd, Vasnyíres, Rónafő, Salamon és Vaslak. Néhány ház a közeli dombok peremén épült. A falu felső részén található a Celina nevű nagy kiterjedésű rétekkel borított falurész. A nyugati és déli oldalon húzódik a Lendva patak, amelynek folyásai különösen az aszály idején kiszáradnak.
Halmosfő földja az északi oldalon agyagos-homokos, még délen homokos-kavicsos. Ezen a talajon leginkább gyümölcsfák vannak, a házak környékét szőlőlugasok övezik. A déli oldalon található rétek ritkásabbak, itt főleg erdő található, amely főleg lombhullató fáknak ad otthont, amely kiválóan alkalmas vadászatra.
Története
[szerkesztés]A falu első írásos említése 1365-ből való "Guricha" néven. Ekkor kapták Széchy Péter fia, Miklós dalmát-horvát bán és testvére, Domonkos erdélyi püspök királyi adományul és cserébe a Borsod vármegyei Éleskőért, Miskolcért és tartozékaikért Felsőlendvát és tartozékait, mint a magban szakadt Omodéfi János birtokát. A település a későbbi századokon át is birtokában maradt ennek családnak. Az 1366-os beiktatás alkalmával részletesebben kerületenként is felsorolják az ide tartozó birtokokat, melyek között a település "Goricha in districtu Sancti Martini" alakban (azaz a szentmártoni kerülethez tartozó Gorica) szerepel.[2] A falu ekkoriban még a zágrábi püspökség egyházi fennhatósága alá tartozott. A felsőlendvai vár uradalmának egyik tartozékát is képezte. 1499-ben "Gorycza" alakban említik. A 16. század második felében a falu többsége áttért az evangélikus vallásra. 1640-ben a törökök feldúlták a falut és a szlovénokat adózásra késztették. A Széchyek fiági kihalásával 1685-ben a Szapáryak és a Batthyányak birtoka lett. 1698-ban 70 lakosa volt.
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc honvédseregében három honvéd harcolt, akik Halmosfőről származtak: Bezek Péter, Möretz János és Czelák Mátyás.
Vályi András szerint " GORICZA. Horvát falu Vas Vármegyében, földes Urai G. Batthyáni, és G. Szapáry Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Martyántznak szomszédságában, mellynek filiája, határja jó termékenységű, tulajdonságai hasonlítanak Csernótz falujáéhoz, első Osztálybéli."[3]
Fényes Elek szerint " Goricza, vindus falu, Vas vmegyében, hegyek közt, a muraszombati uradalomban: 10 kath., 158 evang. lak."[4]
Vas vármegye monográfiája szerint "Halmosfő vend falu, 80 házzal és 374 róm. kath. és ág. ev. lakossal. Postája Battyánd, távírója Muraszombat."[5]
1910-ben 370, túlnyomórészt szlovén lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Vas vármegye Muraszombati járásához tartozott. 1919-ben átmenetileg a de facto Mura Köztársaság része lett, majd a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz csatolták, ami 1929-től Jugoszlávia nevet vette fel. 1941-ben átmeneti időre ismét Magyarországhoz tartozott, 1945 után visszakerült jugoszláv fennhatóság alá. Tűzoltó szerháza 1957-ben épült. 1991 óta a független Szlovénia része. 2002-ben 326 lakosa volt, akik főként a mezőgazdaságban dolgoztak.
Nevezetességei
[szerkesztés]A település közepén egy természetes ásványvízforrás található.
Irodalom
[szerkesztés]- Ivan Zelko: Historična topografija Slovenije I. – Prekmurje do leta 1500 (Pomurska Založba, Murska Sobota 1982)
- Dr. Jože Alojz – Janez Sraka: Prekmurci in Prekmurje (Chicago, 1984)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Prebivalstvo - izbrani kazalniki, naselja, Slovenija, letno. Statistical Office of the Republic of Slovenia. (Hozzáférés: 2021. április 28.)
- ↑ Csánky Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában (Budapest, 1890)
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Vas vármegye
