Szécsénykút
| Szécsénykút (Petanjci) | |
 | |
| A Vogler család sírboltja a szécsénykúti temetőben. | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovénia |
| Statisztikai régió | Pomurska |
| Község | Csendlak |
| Rang | falu |
| Alapítás éve | 1229 |
| Polgármester | Jožef Poredoš |
| Irányítószám | 9251 |
| Rendszám területkód | MS |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 608 fő (2020. jan. 1.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 196 m |
| Terület | 7,64 km² |
| Időzóna | UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 39′ 02″, k. h. 16° 04′ 40″46.650556°N 16.077778°EKoordináták: é. sz. 46° 39′ 02″, k. h. 16° 04′ 40″46.650556°N 16.077778°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szécsénykút témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Szécsénykút (1887-ig Petancz, szlovénül: Petanjci) falu Szlovéniában, Muravidéken, Pomurska régióban. Közigazgatásilag Csendlakhoz tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Muraszombattól 8 km-re nyugatra a Mura bal partján a stájer határ mellett fekszik, a Ravensko tájegység legnyugatibb települése.
Története
[szerkesztés]A települést 1229-ben "Pethenegh" alakban említik először. Ekkor vásárol itt egy nagyobb területet a Pethenye nembeli Lodomérfia Jaroszló és Luchanfia Miklóstól a Nádasd nembeli Petan comes, királyi szerviens a Nádasdy család őse.[2][3] A falu ősi neve eredetileg talán Pecsenyéd lehetett, mely a tapasztalat szerint egykori besenyő határőrzőkre utal. A név a későbbiekben első birtokosának neve alapján alakult át, így a későbbiekben "Pethenye" (1234), "Pethenyed" (1238), "Petened" (1265), "Peteunych, Petanicz" (1348), "Felsepethenich, Kezepsewpethenich, Alsopethenich" (1414), "Pethancz" (1472), "Felsew-, Kezepsew-, Also-Pethanycz" (1504) alakban szerepel a korabeli forrásokban.[4] A Szécsénykút név csak a 18. század közepén jelenik meg először. A név utótagja ásványvízforrásira utal.
1347-ben a Nádasd nemzetség Darabos-ágához tartozó János megjáratja Petánc határait, ekkor a települést „Poss. Peteninch” néven említik. A falu 1348-as határjárásához a Gutkeled nembeli Amadéfi János és Amadé, Felsőlendva urai kiküldik várnagyukat, hogy érdekeiket ott képviselje.[3]
Az 1364 karácsonyán kelt királyi oklevéllel jóvá hagyott egyezség szerint Széchy Péter fia Miklós dalmát-horvát bán és testvére Domonkos erdélyi püspök kapták királyi adományul illetve cserében a Borsod vármegyei Éleskőért, Miskolcért és tartozékaikért Felsőlendvát és tartozékait, mint a magban szakadt Gutkeled nembeli Amadéfi János birtokát. Az 1366-os beiktatás alkalmával részletesebben kerületenként is felsorolják az ide tartozó birtokokat, melyek között a falu Petenincz néven szerepel. A település a későbbi századokon át is birtokában maradt a családnak.[4] A felsőlendvai uradalom belmurai kerületéhez tartozott. 1621-ben említik kastélyát is. 1687, a Széchy család fiági kihalása után több birtokosa volt.
Vályi András szerint " PETÁNCZ. Tót falu Vas Vármegyében, földes Urai több Uraságok, lakosai külömbfélék, fekszik Tisinához közel, mellynek filiája, határja a’ természetnek szép javaival megáldatott, első osztálybéli."[5]
Fényes Elek szerint " Petancz, vindus falu, Vas vmegyében, a felső-lendvai uradalomban, közel a Murához, 416 kath. lak., kath. fiókegyházzal, népes bucsukkal."[6]
Vas vármegye monográfiája szerint " Széchénykút (Petáncz) muramenti, stájer határszéli község, 71 házzal és 515 r. kath. vallású vend lakossal. Postája Ferenczfalva, távírója Muraszombat. A községben ásványvízforrás és fürdő van, melyről más helyen szólunk bővebben."[7]
1890-ben 515 lakosából 506 szlovén, 6 magyar és 3 német volt.
1910-ben 545, túlnyomórészt szlovén lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Vas vármegye Muraszombati járásához tartozott, 1919-ben átmenetileg a de facto Mura Köztársaság része lett. Még ebben az évben a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz csatolták, ami 1929-től Jugoszlávia nevet vette fel. 1921-ben az első délszláv népszámlálás során 556 szlovén és 1 német lakott a településen, közülük 546 katolikus és 11 evangélikus. 1931-ben 633 lakosa volt. 1941-ben átmeneti időre ismét Magyarországhoz tartozott, 1945 után visszakerült jugoszláv fennhatóság alá. 1961-ben 728-an, 1971-ben 775-en éltek itt. 1991 óta a független Szlovénia része. 2002-ben 676 lakosa volt.
Nevezetességei
[szerkesztés]- Történeti és régészeti adatok alapján Szécsénykúton már 1229-ben állt egy vizivár, melynek első írásos említése a 16. században történt. A Muraszombati Városi Múzeumban több itt talált lelet, cserép- és üvegtöredékek, kályhacsempe töredék, vaskés található, melyek az 1490 és 1550 közötti időszakra datálhatók. A vár pusztulásának ideje ismeretlen. Mára csak egy 85-ször 75 méter nagyságú sánc maradványa látható a helyén.
- A faluban ásványvízforrás és fürdő van. Gyógyvizét 1882-ben vegyelemezték először, ivókúrára használják.
Híres emberek
[szerkesztés]Itt élt 1598-ban egy rövid ideig az ellenreformáció elől Grazból ide menekülő fiatal Johannes Kepler, korának legnagyobb csillagásza, fizikusa és matematikusa (ekkor a grazi lutheránus gimnázium tanára).
További információk
[szerkesztés]Irodalom
[szerkesztés]- Ivan Zelko: Historična Topografija Slovenije I, Prekmurje do leta 1500, Murska Sobota, 1982.
- Atlas: Slovenije. Ljubljana, 1985.
- Jože Sraka: Prekmurci in Prekmurje. Chicago, 1984.
- Matija Slavič: Naše Prekmurje, Murska Sobota, 1999. ISBN 86-7195-316-5
- Ivan Zelko: Zgodovina Prekmurja, Murska Sobota, 1996. ISBN 86-7195-203-7
- Bajzik Zsolt: A petánci ásványvízforrás története 1882 és 1945 között.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Prebivalstvo - izbrani kazalniki, naselja, Slovenija, letno. Statistical Office of the Republic of Slovenia. (Hozzáférés: 2021. április 28.)
- ↑ Turul 1943. 3-4. Nádasdy Tamás ősei
- ↑ a b Karácsonyi János: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig
- ↑ a b Csánky Dezső:Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Budapest 1890.
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Vas vármegye
