Ugrás a tartalomhoz

Nádszeg

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Trstice szócikkből átirányítva)
Nádszeg (Trstice)
Szent István király tiszteletére szentelt római katolikus temploma
Szent István király tiszteletére szentelt római katolikus temploma
Nádszeg zászlaja
Nádszeg zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNagyszombati
JárásGalántai
Rangközség
Első írásos említés1554
PolgármesterKacz Éva
Irányítószám925 42
Körzethívószám031
Forgalmi rendszámGA
Testvérvárosok
Lista
Budapest XI. kerülete
Népesség
Teljes népesség3864 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség188 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság111 m
Terület20,27 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 00′ 51″, k. h. 17° 48′ 22″48.014167°N 17.806111°EKoordináták: é. sz. 48° 00′ 51″, k. h. 17° 48′ 22″48.014167°N 17.806111°E
Nádszeg weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Nádszeg témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Nádszeg (szlovákul Trstice) község Szlovákiában, a Nagyszombati kerületben, a Galántai járásban.

Fekvése

[szerkesztés]

A mátyusföldi község a Kisalföldön, Galántától 22 km-re délre, a Kis-Duna és a Feketevíz közötti síkságon fekszik.

Élővilága

[szerkesztés]
  • Gólyafészkek a főtéren
    Gólyafészkek a főtéren
  • 2022
    2022
  • 2023
    2023
  • 2024
    2024

Nádszegen két gólyafészket evidálnak. A templom közelében lévő fészek 2012-ben is foglalt volt, 2013-ban 2 fiókát számoltak össze.[2]

Története

[szerkesztés]

1608-ban "Nagy Szegh" alakban említik először, a semptei uradalomhoz tartozott. A falut ebben az évben telepítette földesura, Thurzó Szaniszló. Nevét a határában található sok nádról kapta. Lakói kezdetben kiváltságokat kaptak, melynek következtében gyorsan fejlődött. 1634-ben 80 házában már 400 lakos élt. 1636-ban a birtokos család kihalásával az uradalom a királyra szállt, aki 1642-ben az Eszterházyaknak adományozta. A török időkben több rajtaütést szenvedett a falu, ennek következtében lélekszáma csökkent. Még tovább apadt a lakosság száma a kuruc háborúk következtében, úgyhogy 1715-ben a községnek mindössze 58 adózó lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal, állattartással, méhészettel foglalkoztak. A falu régi temploma 1717-ben épült. A 18. században a lakosság száma rohamosan nőtt, 1785-ben az első népszámláláskor már 1796 lakosa volt. Iskolájának legkorábbi említése 1781-ből származik.

Vályi András szerint "NÁDSZEG. Magyar falu Posony Várm. földes Ura G. Eszterházy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik a’ kis Duna mellett, Vásárúthoz 1/2 órányira, Sóháza is vagyon, határjában szántó földgyein kivűl semmije sints, legelőt az Uraságtól kéntelenek árendálni."[3]

Fényes Elek szerint "Nádszegh, népes magyar falu, Poson vmegyében, a kis Duna mellett, Posonhoz 7 mfd., r. kath. paroch. templommal, nagy sóházzal, s lerakóhellyel. Lakosai kik 2016 kath., 7 zsidókra mennek, vagyonosok. Termékeny határjokon kiterjedt gazdaságot folytatnak, hajókáznak, vesszőből igen sok kocsikast készitenek, s sok szarvasmarhát tartanak. Erdejük, gyümölcsük elég; F. u. gr. Eszterházy József. Ut. p. Szered."[4]

1864-ben 330 házában 1917 lakos élt, akik ekkor főként mezőgazdaságból és háziiparból éltek. A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Galántai járásához tartozott. 1927-ben megindult az autóbuszforgalom, mely Galántával kötötte össze. Az 1930-as évek elején felépült az iskola. A község 1938 és 1945 között visszakerült Magyarországhoz, ekkor Nyitra és Pozsony k.e.e. vármegye része.

1945. szeptember 19-én a Beneš-dekrétumok értelmében 42 helybéli magyar férfit közmunkára rendeltek be. A katonaság által felügyelt intézkedés folyamán egy helybéli férfit lelőttek, társát megsebesítették.[5] A háború után 1946-ban megkezdődött a magyar lakosság deportálása, illetve Magyarországra való áttelepítése. A földműves szövetkezetet 1949-ben alapították.

1947-ben és 1948-ban 90 magyar családot, körülbelül 450 embert telepítettek ki Magyarországra, főleg Baranya és Tolna megyékbe.[6]

Népessége

[szerkesztés]

1880-ban 2025 lakosából 1915 magyar és 14 szlovák anyanyelvű volt.

1890-ben 2132 lakosából 2127 magyar és 3 szlovák anyanyelvű volt.

1900-ban 2398 lakosából 2384 magyar és 5 szlovák anyanyelvű volt.

1910-ben 2388 lakosából 2386 magyar és 2 szlovák anyanyelvű volt.

1921-ben 2524 lakosából 2501 magyar, 18 zsidó, 2 csehszlovák és 3 állampolgárság nélküli volt. Ebből 2496 római katolikus, 22 izraelita, 4 evangélikus és 2 egyéb vallású volt.

1930-ban 2887 lakosából 2753 magyar, 33 csehszlovák, 28 zsidó, 39 egyéb nemzetiségű és 34 állampolgárság nélküli volt. Ebből 2841 római katolikus, 38 evangélikus és 28 izraelita vallású volt.

1941-ben 3137 lakosából 3103 magyar és 27 szlovák volt.

1970-ben 3698 lakosából 3495 magyar és 156 szlovák volt.

1980-ban 3786 lakosából 3627 magyar és 137 szlovák volt.

1991-ben 3765 lakosából 3588 magyar és 164 szlovák volt.

2001-ben 3795 lakosából 3557 magyar és 180 szlovák volt.

2011-ben 3805 lakosából 3414 magyar, 351 szlovák, 12-12 cseh és cigány, 1 lengyel, 3 más és 12 ismeretlen nemzetiségű volt.[7] Ebből 3551 római katolikus és 129 ismeretlen vallású.

2021-ben 3864 lakosából 3308 magyar, 443 szlovák, 1 cigány, 22 egyéb és 90 ismeretlen nemzetiségű volt.[8]

Neves személyek

[szerkesztés]
  • Itt született 1954-ben Fehérváry Magda néprajzkutató.
  • Itt tanított Szarka Gyula (1962) Kossuth-díjas énekes, gitáros, zeneszerző, a Ghymes együttes alapító tagja.
  • Itt tanított Agócs Béla (1962-2001) pedagógus.
  • Itt szolgált Illyés István József (1650-1711) nagyprépost, apát, kanonok és címzetes szendrői (szamandriai) püspök, Illyés András erdélyi püspök testvére.
  • Itt szolgált Janics Kálmán (1912-2003) történész, orvos, a szlovákiai magyarság meghurcoltatásának tényfeltáró írója.
  • Itt szolgált Herdics György (1966) szlovákiai magyar pap, címzetes apát, tiszteletbeli kanonok, esperes, a Remény hetilap főszerkesztője, egyetemi tanár.

Gazdasága

[szerkesztés]

Az 1960-as évektől kezdődően lakosainak jelentős jövedelemforrásává vált a háztáji kertészkedés, elsősorban a községben 1971-ben megjelenő fóliás növénytermesztés elterjedése által. A fóliasátrak előveteménye többnyire retek volt, főveteményként paprikát termesztettek. A Szlovákiai Kertészkedők Szövetsége helyi alapszervezetének alapítása évében, 1971-ben, annak taglétszáma húsz fő volt. A taglétszám 1981-re háromszázra, 1991-re megközelítőleg ötszázra növekedett.[9] Az ágazat gazdasági szerepe azonban a 2000-es években jelentősen csökkent.

Politika

[szerkesztés]

A 2002-es parlamenti választásokon lakosságának 93,08 százaléka a Magyar Koalíció Pártját támogatta.

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Gólyafészek 2013-ban
    Gólyafészek 2013-ban
  • Szent István király tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1903-1904-ben a korábbi templom helyén épült. Orgonája 1904-ben készült, belső festése 1923-ból való.
  • A templom előtti Szentháromság-szobor 1835-ben készült:" A teljes szentháromság tiszteletére állíttatta Ns. Takács István és felesége Tóth Terézia 1835".
  • Nepomuki Szent János szobra a rajta levő felirat szerint 1832-ben készült Jankó Sándor plébános kezdeményezésére a nádszegi hívek adományából Szent Flórián és Szent Vendel szobrával együtt.
  • Szent Flórián szobra 1832-ben készült.
  • Szent Vendel szobra 1832-ben készült.
  • Szent Erzsébet szobra 1924-ben készült, Gútai Lajosné Kubányi Erzsébet állíttatta.
  • A volt zárdát 1930-ban építették, majd 2002-ben lebontották.
  • Hősök emlékművét 1939-ben avatták fel.
  • Szent István király tiszteletére kopjafát állított 2016. augusztus 20-án a Mátyusföld a Magyar Megmaradásért polgári társulás, amely Mórocz Csaba eperjesi fafaragó munkája. A kopjafa csúcsdísze a Szent Korona, alatta az összekötő tányér, majd a turul nemzetségre utaló jelkép. A törzsrész fő motívuma a Székely kereszt, amely a hazaszeretet és hazafiság jelképe. Alatta a Napkorong mint őskép, majd a kettős kereszt a hármas halommal, amely az apostoli királyságra és az összetartó magyar nemzetre utal. A legalsó motívum Szent István királyunk pecsétje.
  • Szent Erzsébet és Szent Margit szobrai a plébánia előtt 2019-ben készültek, Lukács János szobrászművész alkotásai.

Intézményei

[szerkesztés]
  • Magyar tannyelvű általános iskolájának 420 tanulója van.[10]
  • Közkönyvtárát 1969-ben alapították. Bejegyzett olvasói taglétszáma (2011-ben) 280, könyvállományának száma 14 700.
  • A Szent Erzsébet Egészségügyi és Szociális Központ 180 fekvőhellyel rendelkezik a hospice-szal együtt. Az intézményben sebészeti rendelő is található.

Testvértelepülése

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. ↑ bociany.sk. (Hozzáférés: 2012. július 23.)
  3. ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  4. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  5. ↑ Vadkerty Katalin: A kitelepítéstől a reszlovakizációig, Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 2007, 23. oldal
  6. ↑ Bugár, Andrea. Kettétört életek Nádszeg 1938-48 (magyar nyelven). ISBN 978-80-570-4005-7 
  7. ↑ [portal.statistics.sk/showdoc.do?docid=51712]
  8. ↑ ma7.sk
  9. ↑ A Szabad Újság 1991. április 12-i lapszáma.
  10. ↑ 2010-es adat

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
Commons:Category:Trstice
A Wikimédia Commons tartalmaz Nádszeg témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Nádszeg&oldid=27177594”