Koločep (település)
| Koločep | |
 | |
| Koločep látképe | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Dubrovnik-Neretva |
| Község | Dubrovnik |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 20222 |
| Körzethívószám | (+385) 20 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 231 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 26 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 42° 40′ 43″, k. h. 18° 00′ 28″42.678593°N 18.007667°EKoordináták: é. sz. 42° 40′ 43″, k. h. 18° 00′ 28″42.678593°N 18.007667°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Koločep falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Dubrovnik községhez tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Dubrovniktól 7 km-re északnyugatra, az Elafiti-szigetcsoport egyik tagjának, Koločep szigetének nyugati öblében fekszik. A szigetnek, mely Horvátország legdélibb lakott szigete ez az egyetlen települése. Két településrésze Donje Čelo (a sziget nyugati részén) és Gornje Čelo (a keleti oldalon).
Története
[szerkesztés]Koločep azon kevés horvát sziget közé tartozik, amelynek két horvát neve is van. A helyi lakosság kizárólag a „Kalamota” elnevezést használja, magukat pedig kalamotezimának, azaz kalamotaiaknak nevezik. A múltban is mindig a „Calamotta” nevet használták a szigetre és így nevezi a legrégibb, 1497-ből származó írásos forrás is. Az elnevezés ógörög eredetű, a görög „kalamosz” szóból származik, amely horgászbotot jelöl. A helyiek a horgászbotot ma is kalamućának nevezik. A szigetről, mely a hét elafiti-sziget egyike már a római író Idősebb Plinius is írt a raguzai parti szigetek egyikének nevezve. Latin neve „Calaphodium” volt. A római kor emlékei is megtalálhatók a szigeten, ahol több ókeresztény kápolna és kisebb templom maradványai is fellelhetők. A Nyugatrómai Birodalom bukása után 493-tól a keleti gótok uralták a területet. 535-ben Dalmáciával együtt a Bizánci Császárság uralma alá került. A horvátok ősei a 8. században telepedtek meg itt a régi szakrális épületeket átvéve és újakat is építve. Az ekkor épült templomok közé tartozik a mai Szent Miklós és a Szent Antal templom is.
Koločep a 11. századtól a Raguzai Köztársasághoz tartozott és ez a sziget gazdasági fejlődésére is kihatott. Különösen a hajózás és a kereskedelem fejlődött. A gazdasági virágzás a 16. században érte el csúcspontját. Az itteni keresztény közösséget már a 12. században említik. A plébániatemplomot 15. század második felében építették, de a helyi plébániát csak 1641-ben alapították. A 17. században a ferences rendnek két háza is állt a szigeten, melyek a Legszentebb Megváltó és Szent Vid tiszteletére voltak szentelve. A sziget fejlődését az 1667-es földrengés vetette vissza. A Raguzai Köztársaság bukása után 1806-ban Dalmáciával együtt ez a térség is a köztársaságot legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon bukása után 1815-ben a berlini kongresszus Dalmáciával együtt a Habsburgoknak ítélte. 1857-ben 405, 1910-ben 237 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A településnek 2011-ben 163 lakosa volt, akik főként halászattal, turizmussal foglalkoztak.
Népesség
[szerkesztés]| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 405 | 328 | 346 | 281 | 210 | 237 | 218 | 225 | 251 | 269 | 243 | 207 | 144 | 148 | 174 | 163 |
Nevezetességei
[szerkesztés]- A Nagyboldogasszony plébániatemplom helyén már korábban is egy Mária Mennybevétele tiszteletére szentelt templom állt. Erről a kisebb templomról származik a bejárat feletti dombormű, valamint a déli fal egy nyolc méteres hosszúságú része. A mai templomot a 15. század második felében építették úgy, hogy a régi templomot jelentősen meghosszabbították és bővítették. A stílusában egyedülálló épületnek régen kupolája is volt, mely valószínűleg az 1667-es földrengésben omlott be és már nem építették újra. A régi harangtorony 1493/94-ben épült és nem egészen 300 évig állt, mert 1788-ban újat építettek helyette. A templom körüli kőfal 1520-ban épült. 1904-ben homlokzatába ószláv növényi ornamentikával díszített kőtöredékeket építettek be. 1973-ban eltávolították őket és ma a plébánia kőtárában találhatók.
- A Remete Szent Antal templom a 14. században épült a Kaštio nevű részen. Oltára 1770-ben készült, az oltár poliptichonja Ivan Ugrinović alkotása 1434-ből.
- A gornje čeloi Páduai Szent Antal templom[4] titulusa eredetileg Szent György volt, de külseje miatt a nép csak görög templomnak nevezte. Építési ideje nem ismert, de a déldalmát kora román templomok stílusában épült. 17. századi megújítása után kapta a mai titulusát. A templomban egy nagyméretű sírkőlap, előtte pedig több régi sír található.
- A Szentháromság templom a 15. században épült a donje čeloi Mačus településrészen. A raguzai domonkosok temploma volt, akiknek rendházuk is állt itt.
- A Szent Megváltó templom maradványai a 97 méter magas Spasovo-hegyen találhatók. A templomot a 18. században építették.
- A temetőben álló Szent Miklós templom[5] eredetileg 9. századi ószláv építmény. A 19. századig Szent Vid volt a titulusa, de külseje miatt a nép szintén görög templomnak nevezte. A 19. századi átépítés és bővítés után kapta mai titulusát. Az építéshez az ugyancsak ószláv Szent Mihály templom anyagát használták fel. 1997/98-ban a templomot az átépítés előtti eredeti, kupolás formájában állították vissza. Közelében a Dumino nevű helyen 15. és 16. században kolostor állt.
- A 11. századi Szent Szergiusz (sv. Srđ) templom maradványai Bigán ószláv stílust tükröznek.[6]
- Szent Borbála templom maradványai Borján.[7]
- Mihály arkangyal templom maradványai[8] sok ókori és kora román részletet tartalmaznak. A templomot a 14. század elejétől említik. 1870 körül dőlt romba. Értékesebb töredékeit Vice Medini plébános a 20. század elején a plébániatemplom falába építtette be, ma a plébánia kőtárában láthatók. Maradványai védettek.
- Szent Ferenc templom maradványai (11. század).[9]
- Az Ivanji-hegyen találhatók a Keresztelő Szent János templom maradványai. A templom 1326-ban épült és a 17. században lett romossá.
- Az 1467-ben épített Szent Balázs templom maradványai a Lamprićeva utcában találhatók.
- A petrovoi Szent Péter templom 1283-ban már állt, ma már csak maradványai láthatók.
- Szent Rókus templom maradványai
- A Kaštio nevű erődítményt a 16. században építették a Donje Čelo településrészen az ellenséges támadások ellen.
- Toreta őrtorony a Donje Čelo településrészen.
- A gornje čeloi parkerdő mintegy 12 hektáros, 1961 óta védett területen terül el. Döntően aleppóifenyőből és macchiából áll, de növényfajai között található a magyaltölgy, a terpentinpisztácia, a híoszi pisztácia, a széleslevelű olajfagyal, a közönséges mirtusz, a nyugati szamócafa, a szentjánoskenyérfa, az érdes szárcsafű és több más növényi ritkaság is. Meredek szikláival különösen szép a tengerpartnak ez a szakasza.
Gazdaság
[szerkesztés]A sziget gazdasága fejletlen, a lakosság a turizmusból és a halászatból él.
Oktatás
[szerkesztés]A helyi népiskola 1856-ban kezdte meg működését. Ma csak az alsó tagozat működik, a felső tagozatosok Dubrovnikra járnak iskolába.
Galéria
[szerkesztés]-
Gornje Čelo látképe -
Gornje Čelo tengerpartja -
A Nagyboldogasszony plébániatemplom -
A Szent Miklós templom -
Koločepi lépcsők -
Templomromok Koločepen -
A Toreta őrtorony -
Meredek sziklák a sziget partján -
A sziget világítótornya
.JPG)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: P-6287.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-6150.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-6209.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-6203.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-6233.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-6155.
Források
[szerkesztés]- Dubrovnik város hivatalos oldala (horvátul)
- A dubrovniki püspökség honlapja – Župa Velike Gospe Koločep (horvátul)
- Registar kulturnih dobara DNŽ Dubrovnik, 2017. (horvátul)
További információk
[szerkesztés]- Dubrovnik turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)
- A dubrovniki püspökség honlapja (horvátul)
- Dubrovniki turistakalauz (horvátul) (angolul)
