Dobranje (Zažablje)
| Dobranje | |
 | |
| A Kisboldogasszony templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Dubrovnik-Neretva |
| Község | Zažablje |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 20353 |
| Körzethívószám | (+385) 20 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 5 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 309 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 42° 59′ 01″, k. h. 17° 41′ 57″42.983524°N 17.699205°EKoordináták: é. sz. 42° 59′ 01″, k. h. 17° 41′ 57″42.983524°N 17.699205°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Dobranje témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Dobranje falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Zažablje községhez tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Makarskától légvonalban 64, közúton 87 km-re délkeletre, Pločétől légvonalban 23, közúton 36 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 6, közúton 10 km-re keletre a hercegovinai határ mellett fekszik. Határa teljes mértékben hegyes.
Története
[szerkesztés]A település területe már ősidők óta lakottak volt, melyet az itt található hét illír halomsír is bizonyít. Halomsírok találhatók a falu határához tartozó Žabán, Kaloperovićin és Zmijina Glavicán. A római uralom idején az 1. században a község területén kisebb települések voltak. A horvátok ősei a 7. – 8. században foglalták el ezt a területet. Az ő középkori jelenlétükről tanúskodnak a régi plébániatemplom körül fennmaradt sírkövek. A község területét már 1482 előtt elfoglalta a török és egészen 1694-ig török uralom alatt állt. A török uralom idején is folyamatosan éltek itt horvátok, melyet a Kisboldogasszony templom 1617-ben történt felépítése is bizonyít.
A török alóli felszabadítás után 1694-től két hullámban a szomszédos Hercegovinából érkezett horvát ajkú lakosság telepedett itt le. Az első hullám közvetlenül 1694 után, a második nagyobb hullám az ún. kis háború (1714-1718) idején érkezett. Ekkor alakultak ki a község mai települései, melyek 1720-ig a slivno ravnoi plébániához tartoztak. 1720-ban megalapították a vidonjei plébániát, majd 1769-ben ebből leválasztva Fabijan Blašković püspök létrehozta a dobranjei plébániát. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. A településnek 1857-ben 361, 1910-ben 312 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett.
Már a 20. század elején megindult a hegyi települések lakosságának leköltözése a vizek, a művelhető területek és az utak közelébe. A második világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború után a szocialista Jugoszlávia része lett. A település lakosságának csökkenése különösen a háború után volt intenzív, amikor a hegyi falvak kiürültek és lakosságuk a vizek és művelhető földek közelében telepedett le. A plébánia súlypontja Bijeli Virre helyeződött át, ahol szükségesnek látták egy új plébániatemplom felépítését is, mely 1975-ben készült el. A plébánia neve ettől kezdve dobranje-bijeli viri plébánia lett, központja pedig Bieli Virre került. 1992-ben megalakult Zažablje, az ország egyik legfiatalabb községe, melynek Dobranje is a része lett. A településnek 2011-ben már csak 6 lakosa volt.
Népesség
[szerkesztés]| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 361 | 387 | 264 | 299 | 313 | 312 | 528 | 610 | 331 | 244 | 181 | 54 | 27 | 15 | 9 | 6 |
(1857-ben, 1869-ben, 1921-ben és 1931-ben az adatok Bijeli Vir lakosságát is tartalmazzák.)
Nevezetességei
[szerkesztés]- A dobranjei régi Kisboldogasszony plébániatemplom[4] 1617-ben épült, felszentelését 1620-ban Krizostom Antić trebinjei püspök végezte. A templom kezdetben csak egy hajóból állt, az apszist Fabijan Blašković püspök rendeletére utólag építették hozzá 1779-ben és a főoltárt ebben helyezték el. Boltozott épület méteres vastagságú falakkal. 1827-ben és 1901-ben megújították. Mai formáját 1962-ben nyerte el, amikor elbontották a régi nyitott harangtornyot és betonból újat építettek helyette. Az eredeti kőlapos tetőfedést 1988-ban cserepekre cserélték. A templomban kőből falazott oltár áll fából faragott felépítménnyel és szentségtartóval. A keresztút 1902-ből, a Szűzanya szobra 1905-ből, a feszület a 18. századból származik.
- A Szent Család kápolnát 1920-ban építették a régi plébániatemplomhoz vezető út mellé. A homlokzat tetején kis nyitott harangtorony látható egy haranggal. Közelében a Zmjina glavicán 2003-ban Marinko Jurišin plébános kőkeresztet emeltetett.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-6537.
Források
[szerkesztés]- Lokalnahrvatska.hr:Žažablje (horvátul)
- A split-makarskai érsekség honlapja – Dobranje-Bijeli Vir (horvátul)
